Az Úr módján való tanulás
Részlet egy 2014. június 25-én tartott beszédből, mely egy új misszióelnökök számára tartott képzésen hangzott el.
Az Úr minden tanulásra vonatkozó mintájának egyik fő célja a Szentlélek meghívása, hogy Ő legyen a tanító.
Az Úr meggyorsította a munkáját, ez pedig megköveteli tőlünk, hogy folyamatosan tanuljunk, változzunk, és a Szabadítóba vetett hittel törekedjünk előre.
Minta minden dologban
Egy 1831 júniusában Joseph Smith prófétán keresztül adott kinyilatkoztatásban az Úr kijelentette: „…adok nektek egy mintát minden dologban, hogy ne tévesszenek meg titeket; mert a Sátán szerte jár a földön, megtévesztve a nemzeteket” (T&Sz 52:14).
Érdekes módon az Úr nem „a mintát”, hanem „egy mintát” adott nekünk minden dologhoz. Nem hiszem, hogy az Úr azt sugallja az „egy mintát minden dologban” szóhasználattal, hogy kizárólag egyetlen, minden helyzetre alkalmazandó mintával rendelkezik. Az Úr módja ehelyett inkább különféle mintákat tartalmaz, amelyek különböző lelki célok elérésére használhatók.
Bármilyen tanulási vagy tanítási helyzetről legyen is szó, az legyen a legfőbb célunk, hogy meghatározzuk és alkalmazzuk azt a mintát vagy mintákat, amelyek a leginkább megfelelnek a szükségleteinknek, és amelyek elvezetnek a kívánt tanulási eredményekhez.
A Szentlélek a tanító
A Szentlélek az Istenség harmadik tagja, aki emellett Kinyilatkoztató, Tanító, Vigasztaló, Megszentelő, és aki minden dolgot az eszünkbe juttat (lásd János 14:16–17, 26; 3 Nefi 27:20). James E. Talmage elder (1862–1933) a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette: „Szentírásban van leírva, hogy mi a Szentlélek tisztsége az emberek között végzett szolgálattétele során. Ő egy, az Atyától küldött tanító; azoknak pedig, akik jogosultak tanítást kapni Tőle, ki fog nyilatkoztatni minden dolgot, ami a lélek előmeneteléhez szükséges.”1 Az Úr minden tanulásra és tanításra vonatkozó mintájának egyik fő célja a Szentlélek meghívása, hogy Ő legyen a tanító.
Az a tanuló, aki a helyes tantételek szerint gyakorolja erkölcsi önrendelkezését és azok szerint is cselekszik, megnyitja szívét a Szentlélek előtt – ezáltal pedig meghívja annak tanítását, bizonyságtevő hatalmát és megerősítő tanúságtételét. A hittel és hit által történő tanulás lelki, szellemi és fizikai erőfeszítést kíván, nem pedig csupán tétlen befogadást. Hit által sugalmazott tetteink őszinteségével és következetességével mutatjuk ki Mennyei Atyánknak és Fiának, Jézus Krisztusnak, hogy hajlandóak vagyunk tanulni és utasításokat kapni a Szentlélektől.
Gondoljatok bele, miképpen segítenek a misszionáriusok az érdeklődőknek hit által tanulni. Az olyan lelki elköteleződések felvállalása és betartása, mint például a Mormon könyve tanulmányozása és az arról való imádkozás, a parancsolatok betartása, valamint az egyházi gyűléseken való részvétel azt követelik meg az érdeklődőtől, hogy gyakoroljon hitet, és hogy cselekedjen. E tantétel az összes egyháztagra is vonatkozik, beleértve a szülőket, a tanítókat és a vezetőket.
A tanítás, az intés és a kifejtés – ami egyébként igen fontos – soha nem képes közvetíteni a visszaállított evangélium igaz voltának tanúságát egy érdeklődő, egy gyermek, egy tanuló vagy egy egyháztag felé. A Szentlélek kizárólag akkor tud megerősítő tanúságokkal szolgálni, amikor a hitük cselekedetre indítja őket és megnyitja a szívükhöz vezető ösvényt. A misszionáriusoknak, a szülőknek és a vezetőknek értelemszerűen meg kell tanulni a Lélek hatalma által tanítani. Ugyanilyen fontos azonban az a felelősségük is, hogy segítsenek másoknak a hit által önállóan tanulni.
Az általam vázolt tanulás messze túlmegy a pusztán ismeretalapú megértésen, valamint a tudás felhalmozásán és felidézésén. Az a fajta tanulás, amelyről beszélek, azt eredményezi, hogy ráeszmélünk Istenre (lásd Alma 5:7), levetkőzzük a természetes embert (lásd Móziás 3:19), megváltoztatjuk a szívünket (lásd Móziás 5:2), valamint az Úrhoz térünk, és soha nem távolodunk el (lásd Alma 23:6). A hit általi tanulás egyaránt megköveteli a szívet és a készséges elmét (lásd T&Sz 64:34), és annak eredménye, hogy a Szentlélek eljuttatja Isten szavának hatalmát a szívhez és a szívbe is. A hit általi tanulást nem lehet egy előadáson, egy szemléltetésen vagy egy gyakorlófeladaton keresztül átvinni az oktatóról a tanulóra, a misszionáriusról az érdeklődőre; ehelyett a tanulóknak hitet kell gyakorolniuk és cselekedniük kell ahhoz, hogy saját tudást szerezzenek.
Tanulási és tanítási minta
1. Készülj fel a tanulásra! Ha beülsz a vasárnapi iskolai órádra, és meghallgatod, amint a tanítód előad egy témát, az jó dolog. Ha azonban dolgoztál és felkészültél, és ha az jár a fejedben, amit a tanítód kérésére az órát megelőzően elolvastál, amiről elmélkedtél és imádkoztál, akkor lehetségessé válik a Lélek erőteljes kiáradása, és a Szentlélek válik a tanítóddá. A felkészülés elősegíti a kinyilatkoztatást.
2. Működj közre mások és a saját épülésedre! Szeretném felhívni a figyelmedet a következő versre. „Jelöljetek ki magatok között egy tanítót, és ne legyen mindenki egyszerre szóvivő, inkább egyszerre egy valaki beszéljen, és mindenki hallgassa a beszédét, hogy miután mindannyian szóltak, mindenki épülhessen mindenki által, és hogy minden embernek egyenlően lehessen kiváltsága” (T&Sz 88:122).
Egyike ez az Úr tanulásra és tanításra vonatkozó erőteljes mintáinak. Hadd javasoljak egy másik olvasatot ehhez a vershez: „Jelöljetek ki magatok között egy tanítót”. Ki a tanító? A Szentlélek. Vajon azt jelentheti ez, hogy ha a Szentlelket szeretnénk tanítónak, akkor „ne [beszéljen] mindenki egyszerre…, inkább egyszerre egy valaki beszéljen, és mindenki hallgassa a beszédét, hogy miután mindannyian szóltak, mindenki épülhessen mindenki által”? A Szentlélek az egyetlen, aki képes efféle épülést elérni.
Az épületes közreműködés meghívja a kinyilatkoztatást. Az egyházban jelenleg a lelkileg fogékonyabb, tüzetesebb és igényesebb tanulási és tanítási minták elsajátítására és alkalmazására törekszünk. Vajon továbbra is azt fogjuk tenni, mint mindig, ugyanazzal az eredménnyel, mint mindig, vagy pedig bűnbánatot tartunk és okulunk és változunk és egyre inkább az Úr módján tanítunk?
3. Ösztönözz cselekvésre! Egyetlen egyszerű kérdés is segít e cél elérésében. Mit fogsz megtenni annak kapcsán, amit ma tanultál? A kinyilatkoztatás nyomán való cselekvés további kinyilatkoztatást hív meg.
Azért imádkozom, hogy lépést tudjunk tartani az Úr meggyorsított munkájával, és hogy ne egyszerűen csak azt tegyük, amit mindig is tettünk, ahogy mindig is tettük.
Kijelentem tanúságomat az Úr Jézus Krisztus élő valóságáról. Tanúságomat teszem, hogy Ő él. Ő feltámadt. Ő ezen egyház élén áll, és igazgatja annak ügyeit. Ő azzal a kéréssel folyamodik hozzánk, hogy tartsunk lépést az Ő meggyorsított munkájával, és kövessük azokat a mintákat, amelyeket Ő a mi növekedésünk és tanulásunk céljára fektetett le.