Milyen irgalmas volt az Úr!
Írta: Quentin L. Cook elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Az új, többkötetes egyháztörténeti sorozat azáltal lesz segítségünkre a szövetségeink megtartásában, hogy fokozottan emlékeztet minket arra, amit a Szabadító értünk tett.
Majdnem egy évszázad telt el azóta, hogy olyan többkötetes egyháztörténeti mű jelent meg, amely az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvórumának irányítása alatt került kiadásra. A Szentek: Jézus Krisztus egyházának története az utolsó napokban címet viselő történelmi elbeszélés olyan hétköznapi emberek igaz történetét meséli el, akik Jézus Krisztus engesztelése által szentekké váltak (lásd Móziás 3:19). Az első kötet – Az igazság jelzászlaja, 1815–1846 – immár elkészült, és 14 nyelvre lett lefordítva, hogy a világ számos részén terjeszthető legyen.
A Szentek annak a története, ahogy Isten – a gyermekei iránti szeretet okán – visszaállította az Ő örök szövetségét. Megmutatja, miként állította vissza az Úr az evangéliumát, hogy reménységet és békességet nyújtson a viharok, próbatételek és szenvedések idején. Azt is megmutatja, hogy miként vezetnek a visszaállított szövetségek felmagasztosuláshoz Jézus Krisztus révén.
Talán azt várnánk, hogy a történet Joseph Smithtel fog kezdődni, ám a Szentek egy indonéziai vulkánkitöréssel indít 1815-ben, amely sokfelé okozott halált, betegségeket és fennakadásokat. A kiindulópont megválasztása az Úr azon kinyilatkoztatásának figyelembe vételével történt, mely szerint Ő olyan szövetségeket állított vissza, amelyek a Szabadítóhoz kötnek minket, és lehetővé teszik számunkra, hogy megküzdjünk az élet összes gondjával:
„[É]n, az Úr, ismerve a csapásokat, melyek a föld lakóit érik, szólítottam ifj. Joseph Smith szolgámat, és szóltam hozzá a mennyből, és parancsolatokat adtam neki…
Hogy meg lehessen alapozni az én örök szövetségemet” (T&Sz 1:17, 22).
Kezdve a nyitójelenettől egészen a könyv világméretű terjesztéséig, a Szentek azt üzeni Isten összes gyermekének, bárhol legyenek is, hogy ez a történet az ő szövetségük története, amely szövetség köztük és egy olyan Isten között köttetett, aki tisztában van a nehézségeikkel. Prófétáján keresztül Isten megújította azokat a szövetségeket, amelyek – miközben nem törlik el a gonoszságot, a gyászt, a szenvedést és a halál alkalmával történő elválást – gyógyulást ígérnek a Szabadító engesztelése által, megszentelik és mindent felülmúló jelentéssel ruházzák fel az életünket, valamint arról biztosítanak minket, hogy azok a kapcsolatok, amelyek becsesek számunkra itt a földön, az örökkévalóságban is megmaradhatnak, ahol „örök dicsőséggel párosulnak” (lásd T&Sz 130:2).
Az igazság jelzászlaja kötet első nyolc fejezete már megjelent e folyóirat idei lapszámaiban. Az ehavi számmal befejeződik a Szentek fejezeteinek közzététele ezeken az oldalakon, de a történet folytatódik a szentek.lds.org honlapon, az Evangéliumi könyvtár alkalmazásban, és nyomtatásban (megrendelhető a store.lds.org honlapon). Kérlek benneteket, hogy továbbra is olvassátok majd ezen csatornák valamelyikén.
Isteni minta és terv
A Szentek egy olyan isteni mintát követ, ahol is a próféták, a szolgálattételük részeként, a múlt felidézésével segítenek nekünk rájönni, hogy kik vagyunk, és meglátni Isten céljait az életünkben. A szentírásokban sok próféta kezdi a tanítását olyan történetek elmesélésével, amelyek az Úrnak az atyáik iránti irgalmáról szólnak.1 Moróni így intette a Mormon könyve olvasóit: „emlékezzetek rá, milyen irgalmas volt az Úr” mindvégig a történelem során, és „gondolkozzatok el ezen a szívetekben” (Moróni 10:3). Az Isten jóságáról való elgondolkodás felkészít minket a Lélek tanúságának elnyerésére; ez tanít minket „a dolgokról, ahogy azok valójában vannak, és a dolgokról, ahogy azok valójában lesznek” (Jákób 4:13; lásd még Moróni 10:4–5).
Ha tisztában vagyunk vele, hogy Mennyei Szüleink a mi végső boldogságunkra és felmagasztosulásunkra tekintettel terveztek, az megfelelő szemléletmódot nyújt számunkra, isteni szülők szeretett gyermekeiként meghatározza az azonosságtudatunkat, és növeli az Úrba vetett bizalmunkat még a csapások idején is. Az Úr jóságára való emlékezés a kevélységtől és a jólét veszélyeitől is megóvhat minket. Mormon említett egy olyan időszakot, amikor a nefiták „kezdtek rendkívül meggazdagodni”. Azonban ellentétben a Mormon könyve-beli más időszakokkal, amikor az emberek hagyták, hogy a kevélység és a gazdagság a vesztüket okozza, ezúttal más utat követtek: „De vagyonuk, vagy erejük vagy boldogulásuk ellenére sem emelkedtek fel szemük kevélységében; és abban sem voltak lassúak, hogy az Úrra, Istenükre emlékezzenek; hanem rendkívül megalázkodtak őelőtte.” Megtartották a szövetségeiket, és igazlelkűek maradtak, mert „emlékeztek rá, hogy mily nagy dolgokat tett értük az Úr” (lásd Alma 62:48–50).
A Szentek ilyen és még sok más leckét tanít. Segíteni fog nektek észrevenni az Úr kezét az életetekben, amint az Urat szerető és az Ő szeretetét érző tökéletlen emberek bőrébe bújva átélitek az ő hitbéli próbatételeiket, a szívfájdalmaikat és örömeiket, a kinyilatkoztatásaikat és az eltökéltségüket.
Miközben olvastok, a már korábban hallott történetek is új megvilágításba kerülnek és új értelmet nyernek számotokra. Nincs az egyháztörténetnek ismertebb jelenete Joseph Smith első látomásánál, de a Szentek segít nekünk jobban megérteni, miként küszködött Joseph azzal, hogy összhangba hozza azt, amit a szívében érzett, azzal amit az elméjében gondolt.
Josephnek korábban nem teljesült az a szívből jövő vágya, hogy érezhesse a Szabadító megbocsátását, mivel feltűnt neki, hogy a létező egyházak egyike sem tanítja „Jézus Krisztus evangéliumát, amint az az Újszövetségben lejegyzésre került”2. Az elméjében Joseph azt latolgatta, hogy vajon melyik egyháznak lehet igaza, vagy éppenséggel mind tévednek-e. A szívében kétségbeesetten reménykedett abban, hogy valamelyiküknek igaza van, és így ő meglelheti azt a békességet, amelyet keres. Ahogy az elméje és a szíve szembekerültek egymással, Joseph felfedezte, hogy megkérdezheti Istent. Elvonult az erdőbe imádkozni. Látta ott az Atyát és a Fiút, akik megbocsátottak neki, és oly módon zárták le a vívódását, ami soha fel se merült benne.3
Joseph, a családja és sokan mások, akik befogadták az Úr visszaállított szövetségét, szerették volna érezni Isten irántuk való szeretetét, megtudni, hogy miként kerülhetnek közelebb Őhozzá, és begyógyítani a szeretteikkel való kapcsolatukat. A Szentek az ő történeteiket meséli el.
Bízni az Úrban a próbatételek során
A Szentek 1. kötetében olvasható Amanda Barnes Smith és családja szívszorító története, akik engedelmeskedtek az Úr parancsolatainak, és az Ő akaratát cselekedték.4 Amanda férjét és az egyik fiát 15 másik utolsó napi szenttel együtt kegyetlenül meggyilkolták, amikor a Missouri állambeli Shoal-patak mentén, egy kis falu mellett táboroztak. E szörnyűségek alatt az Úr mindvégig támasza volt Amandának, megválaszolta az imáit, bátorságot öntött beléje, és képessé tette arra, hogy meggyógyítsa a másik, súlyosan sebesült fiát.5
A Szentek bemutatja, hogy miként tanult meg Amanda a szélsőséges csapások során is bízni az Úrban. Elmeséli továbbá, hogy mit tanult Joseph Smith Istennek még a szenvedések idején is megmutatkozó jóságáról. Bemutatja, hogy az Úr cselekedeteinek ismerete örökkévaló szemléletmódot ad nekünk, segít a maguk tényleges jelenlegi és jövőbeni valójában látnunk a dolgokat, és segít hitet gyakorolnunk abban, hogy az Úr át fog segíteni bennünket a nehéz időszakokon.
Amikor Joseph próféta megtudta, hogy mi történt Amanda családjával és másokkal a Shoal-patak mentén, azt érezte, hogy szívesebben vonulna börtönbe vagy fogadná el, hogy megöljék, semmint hogy engedje a szentek lemészárlását. Másnap megpróbált békés megoldásra jutni a missouri-i milíciával, akik arra készültek, hogy megtámadják a szentek központi települését, Far Westet. Ehelyett Josephet elfogták és rabságban tartották.
Mintegy öt hónappal később Josephet még mindig őrizetben tartották a Missouri állambeli Liberty egyik hideg és zsúfolt földalatti zárkájában. Azon tűnődött, hogy hol rejtőzhet Isten, és hogy meddig tűrheti még az özvegyek és árvák kiáltásait. Így imádkozott: „Ó Urunk, meddig szenvedjék el ezeket a sérelmeket és ezt a törvénytelen elnyomást, mielőtt szíved megenyhül irányukban, és bensődet megindítja irántuk a könyörület?” (T&Sz 121:3).
A Szentek azt tanítja nekünk, hogy a csapások nem az Úr nemtetszésének bizonyítékai, ahogy az Ő áldásainak visszavonását sem jelentik. Az ellenállás része Isten azon tervének, hogy finomítson bennünket, és felkészítsen minket egy örökkévaló celesztiális létre (lásd 2 Nefi 2:11). Joseph megtanulta, hogy a Szabadító végtelen szenvedése lehetővé teszi, hogy Ő megsegítsen minket a szenvedéseink idején, és hogy végül felmagasztaljon bennünket (lásd Alma 7:11–13). Joseph gyötrelmes fohászára válaszul az Úr felsorolt mindenféle kihívást, majd e szavakkal fejezte be:
„…ha magának a pokolnak az állkapcsa tárja is ki nagyra a száját utánad, tudjad, fiam, hogy mindezen dolgok tapasztalatot adnak neked, és a javadra válnak majd.
Az Ember Fia mindezek alá ereszkedett. Te talán nagyobb vagy őnála?” (T&Sz 122:7–8).
Amikor mindezt magunk is megtapasztaljuk, az krisztusi együttérzéssel ruházhat fel bennünket az elesettek iránt. „[S]zívem mindig gyengédebb lesz ezután, mint valaha volt” – ismerte fel Joseph a fogházban. Azt kívánta, bárcsak a szentekkel lehetne, hogy vigasztalja és gyámolítsa őket. „[S]oha nem érezhettem volna úgy, mint most érzek – jelentette ki –, ha el nem szenvedem mindazon méltatlanságokat, melyeket elszenvedtem.”6
Az egyik ok, amiért az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma megbízást adott a Szentekre és jóváhagyta azt, az volt, hogy segítségünkre lehet abban, hogy mások történetein keresztül mindezt mi is megtapasztalhassuk. Megtanulhatjuk Amanda történetéből, hogy Isten akkor is szeret minket és törődik velünk, amikor végtelen bölcsességében úgy látja megfelelőnek, hogy ne akadályozza meg a gonoszságot vagy a szenvedést. Hallja az imáinkat, és irgalmas és kedves.
Visszaállított templomi áldások
Sehol sem mutatkozik meg jobban ez az irgalom és kedvesség, mint a templomban. A Szentek alapvetően a visszaállított templomi áldások története. Az első kötet azzal ér véget, hogy 1846-ban utolsó napi szentek ezrei részesülnek szent szertartásokban a Nauvoo templomban. A második kötet betetőzése a Salt Lake templom 1893-as felszentelése és az, hogy a szentek megkezdték a szertartások elnyerését a falain belül. A harmadik kötet azzal fog zárulni, hogy az európai szentek 1955-ben elkezdenek egybegyűlni a svájci templomban. A negyedik kötet napjainkig viszi tovább a történetet, amikor templomok hálózzák be a földet, és a szentek szerte a világon részesülnek a felmagasztosulás szertartásaiban, amint azt a próféták valamikor előre látták.
Az Úr házában szövetségeket kötünk, és felruháznak minket azzal a hatalommal, hogy felülkerekedhessünk a bukás következményein, beleértve az ebben a világban jelen lévő gonoszságot és szenvedést is. Védelemben, végső soron pedig abban a hatalomban részesülünk, hogy előjöjjünk a feltámadáskor, örökre a szeretteinkhez pecsételve.
A Szentek azáltal lesz segítségünkre a szövetségeink megtartásában, hogy szentséges módokon tágítja ki az emlékezetünket. Segíteni fog mindig emlékeznünk arra, amit a Szabadító értünk tett. Ha nem lennének feljegyezve Isten múltbéli cselekedetei, nem tudnánk emlékezni arra, hogy „milyen irgalmas volt az Úr az emberek gyermekeihez” (Moróni 10:3). Ezen okok miatt adósai vagyunk az Úrnak, valamint a szenteknek, akik feljegyezték az irántuk való szeretetével kapcsolatos élményeiket. Az Úr megparancsolta Joseph Smithnek, hogy jegyezze fel az élményeit (lásd T&Sz 21:1). Megparancsolta egy Joseph irányítása alatt működő egyházi történetírónak, hogy „folyamatosan vezesse az egyházi feljegyzést és történetet” (T&Sz 47:3). Megparancsolta, hogy a történet tartalmazzon „minden olyan dolgot, ami az egyház, valamint a felnövekvő nemzedékek javára válik” (T&Sz 69:8).
Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma szeme előtt ezek a kinyilatkoztatások, valamint a Szabadítóra való mindenkori emlékezés szövetségben fogadott ígérete lebegett, amikor 10 évvel ezelőtt belefogtak a Szentek előkészítésébe. Most pedig arra biztatunk benneteket, hogy olvassátok el, bízva abban, hogy segítségetekre lesz Isten tervének megértésében; annak meglátásában, hogy mindig is milyen irgalmas az Úr; abban, hogy hithűen kitartsatok, úgy a jó, mint rossz időszakok során; abban, hogy krisztusi együttérzésre tegyetek szert mások iránt; és a felmagasztosuláshoz vezető szövetségeitek megtartásában.