Tojások, biztosítékok és hit

Alvaro Alcaino

Chile, Antofagasta

Illusztráció: Carolyn Vibbert

Családként az volt az egyik célunk, hogy elég pénzt takarítsunk meg egy saját otthonhoz szükséges önerőhöz. E nélkül a cél nélkül talán tévézésre pazaroltam volna a hétvégéimet, arra várva, hogy majd házhoz jönnek a pénzügyi lehetőségek.

Egy bányavállalat sofőrje vagyok Észak-Chilében, ami azzal jár, hogy négy napot a családomtól távol, a bányáknál dolgozom, utána pedig szombattól hétfőig van három szabadnapom. Elhatároztuk, hogy keresetkiegészítés és a házra való gyűjtés céljából tojást fogunk árulni. Megterveztük, hogy felvesszük a rendelést az ismerőseinktől, a szomszédainktól és az egyháztagoktól; hetente megveszünk mintegy 1000 tojást a nagykereskedőtől; végül pedig elhozzuk tőle a tojásokat, aztán szombaton és hétfőn kiszállítjuk.

A feleségem, Laura, és én úgy döntöttünk, hogy a kiszállítás idejére a két gyermekünket is magunkkal visszük, és élvezzük majd az együtt töltött időt. Amikor azonban úton voltunk az első tojásadag megvásárlására, beütött a katasztrófa. Az egyik gyermekünk egy apró fém ceruzahegyezővel játszadozott, és ahogy eldobta a hegyezőt, az pont az üres szivargyújtó aljzatba esett. Szikrák repkedtek, a furgonunk pedig gyújtás nélkül maradva rögtön meg is állt az autópálya közepén. Elszállt egy biztosíték.

Ahogy ott ültünk, feltartva a forgalmat és azon tanakodva, hogy mitévők legyünk, olyan idegesek lettünk, hogy sírhatnékunk támadt. Abban a pillanatban azonban eszembe jutott, hogy az Úr megígérte, hogy felemel minket és segít nekünk, ha Őbelé helyezzük a bizalmunkat. Nyugalom szállt meg. Rájöttem, hogy nem ülhetek ott panaszkodva. Volt egy gondunk, és Isten segítségével meg fogjuk oldani.

Laurával egymásra néztünk, és azt mondtuk: „Hitet kell tanúsítanunk.” Elmondtunk egy imát, és felszárítottuk a könnyeinket. Aztán, miközben Laura átült a kormány mögé, kiszálltam megtolni a kocsit. Többen is kiugrottak az autójukból, és segítettek nekem.

Úgy 200 méteren át toltuk a kocsit, mire le tudtunk menni az autópályáról, hogy biztonságosan leparkolhassunk. Ahogy az autó begurult a parkolóba, észrevettem, hogy pont egy autóhifi üzlet előtt állunk.

Megkerestem a kiégett biztosítékot, bementem az üzletbe, és megkérdeztem: „Tartanak ilyet?”

„Természetesen” – felelte az eladó.

Megvettem a biztosítékot, benyomtam a helyére, az autó azonnal elindult, és már mentünk is. A tojás-nagykereskedő éppen zárt volna, amikor megérkeztünk. Megvettük a tojásokat, és ki is szállítottuk őket.

Amikor kihívásaink vannak, emlékeznünk kell arra, hogy segítséget kérjünk Mennyei Atyától. Tudom, hogy válaszolni fog nekünk, amikor előre megyünk és megmutatjuk az Őbelé vetett hitünket.