Csoda az Úr házában Kijevben

Doru Vasile

Románia, Bukarest

Illusztrálta: Allen Garns

A családommal nagyon izgatottak voltunk, hogy Romániából Kijevbe, Ukrajna fővárosába fogunk autózni, a templom 2010. augusztusi felszentelésére. Tudva, hogy ez a Románia/Moldova Misszió szentjei számára épült templom lesz, mintegy 14 órát utaztunk, hogy ott lehessünk. Megérkezésünkkor találkoztunk egy másik csoporttal, akik szintén Romániából utaztak oda. Mind boldogok voltunk, hogy Kijevben lehetünk ezen a szent eseményen.

A felszentelés napján a mi romániai csoportunkat a templom egyik földszinti helyiségébe osztották be, hogy onnan nézzük a felszentelés közvetítését. Egyesek csalódottságuknak adtak hangot. Azt remélték, hogy a prófétával együtt, a celesztiális teremben vehetnek majd részt a felszentelésen. Egyesek azt mondták, hogy ennyi erővel otthon is maradhattak volna, hogy a kápolnájukban nézzék a közvetítést.

A szívemben elkezdtem imádkozni: „Mennyei Atyám! Hogyan segíthetnénk ezeknek a romániai szenteknek, hogy feledhetetlen élményben legyen részük a Te házadban?”

A felszentelési ülés anélkül kezdődött el, hogy választ kaptam volna. Hamarosan megtudtuk, hogy a próféta, Thomas S. Monson elnök (1927–2018) fog lejönni, hogy behelyezze a szegletkövet. Ez lehet talán a mi válaszunk! Azért imádkoztam, hogy a próféta valamilyen módon odajöhessen üdvözölni a romániai szenteket.

„Nem magam miatt kérem, hanem a testvéreimért” – imádkoztam.

A szegletkőünnepséget követően, útban a celesztiális terem felé, Monson elnök elsétált a mi helyiségünk mellett. Hirtelen azt éreztem a szívemben, hogy fel kell állnom és be kell hívnom magunkhoz.

Felálltam és így szóltam: „Prófétánk! Gyere be, és találkozz velünk. Romániából jöttünk.”

Úgy tűnt, hogy nem hallotta. Aztán egy pillanattal később visszajött. „Románia!” – mondta, és bejött.

Mindannyiunkat üdvözölt, és elmondta, hogy nagyon szeret bennünket. A szívem csordultig volt, ahogy a drága tagjaink örvendező arcát néztem. Így imádkoztam: „Köszönöm, drága Atyám, ezt a csodát a Te házadban.”

Amikor a próféta távozott, már senki nem volt szomorú. Úgy éreztem, hogy a templom legáldottabb helyiségében vagyunk. Olyan élmény volt ez, amelyet soha nem fogok elfelejteni.