A hit két szintje
Írta: Wilford W. Andersen elder
a Hetvenektől
Elhangzott a The Faith to Reap [Az aratáshoz való hit] című áhítati beszéd részeként, 2015. március 17-én a Brigham Young Egyetem, Idahón.
A Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hit: hit az aratáshoz. Ez az Ő erejébe, nem pedig a saját erőtökbe vetett hit
Aranyszín aratás. Készítette: David Merrill. Az Egyháztörténeti Múzeum jóvoltából
Krisztus a Gecsemáné kertjében imádkozik. Készítette: Hermann Clementz
Lehi és a családja csupán néhány napja volt a pusztában, amikor az Úr azt mondta neki, hogy küldje vissza a fiait Jeruzsálembe, és hozzák el Lábántól a rézlemezeket. Nem gyakran szoktuk dicsérni Lehi két lázadó fiát, Lámánt és Lemuelt, de el kell ismerni, hogy ők is hajlandóak voltak visszamenni. Elég hitük volt ahhoz, hogy megpróbálják.
Először Lámán, majd a fivéreivel együtt Lemuel is kérte Lábántól a lemezeket. Ez a próbálkozás a testvéreknek a család vagyonába és majdnem a saját életükbe is került. Ekkor Lámánt és Lemuelt elhagyta a hite, és készen álltak feladni. Nefi ugyanakkor felülemelkedett a veszélyen és a csüggedésen:
„Ahogy él az Úr, és ahogy élünk mi, addig nem megyünk le atyánkhoz a vadonba, amíg végre nem hajtottuk azt a dolgot, amit az Úr megparancsolt nekünk.
Legyünk tehát hűek az Úr parancsolatainak megtartásában” (1 Nefi 3:15–16).
Ezután Nefi a nagy hitére támaszkodva megszerezte Lábán lemezeit, majd a fivéreivel együtt visszatért a pusztába az apjukhoz.
Úgy tűnik, hogy két különböző szintje van a hitnek. Az első szint a próbálkozáshoz való hit: a hit ahhoz, hogy belevágjuk a sarlónkat. A második szint a megtételhez való hit. Több ez, mint a sarló belevágásához való hit: ez már az aratáshoz való hit.
Lámánnak és Lemuelnek volt hite megpróbálni, de Nefinek volt hite megtenni. Lámánnak és Lemuelnek elegendő hite volt ahhoz, hogy belevágják a sarlójukat, de csak Nefinek volt elegendő hite ahhoz, hogy arasson is.
A sarlótok belevágásához való hit és az aratáshoz való hit közti árnyalatnyi különbségnek döntő szerepe lesz az életetekben. Ahhoz, hogy ismét Mennyei Atyánkkal éljünk, továbbá hogy eredményes és örömteli életet éljünk a földön, ki kell alakítanunk az aratáshoz való hitet.
Csodás ígéreteket kaptunk az Úrtól – a boldogság és öröm ígéretét ebben az életben, és a felmagasztosulásét az eljövendőben. A mindennapi életünk nehézségei és gondjai azonban hajlamosak lerombolni a reményünket. Oly távolinak, oly valószínűtlennek tűnik a megígért földünk, hogy kételkedni kezdünk.
„Lehetetlenség elérnem azt a célt vagy elnyernem azt az áldást – gondoljuk. – Nyilván valaki másra gondolt az Úr, amikor azokat az ígéreteket tette.”
Nem. Ő tényleg rátok és rám gondolt. Csupán elégséges hittel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy elnyerjük az áldásainkat – oly erős hittel, hogy az a jövőbeni ígéreteinket a jelen valóságává alakíthassa át. Aratáshoz való hitre van szükségünk.
Pontosan mi is ez a hit, és hogyan fejleszthetjük ki?
Legyen hitetek Jézus Krisztusban!
Először is, a sarlótok belevágásához való hittel ellentétben az aratáshoz való hit nem a saját magatokba vetett hitet jelenti. Nem azonos az önbizalommal vagy a pozitív mentális hozzáállással. Még csak nem is a családotokba vagy a barátaitokba vetett hit – ami mind szép és jó. Az aratáshoz való hit a Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hit. Ez az Ő erejébe, nem pedig a saját erőtökbe vetett hit.
Elhívásom a Mesa Arizona Maricopa Cövek elnökeként úgy zajlott, hogy Larry W. Mack elder, aki akkor általános felhatalmazott hetvenes volt, behívott a feleségemmel a cövekelnöki irodába, és ott átadta az elhívást. Én kötelességtudóan elfogadtam. Aztán áthívott minket a főtanács termébe, hogy ott imádságosan gondoljam át, kik azok a férfiak, akiket tanácsosaimnak fogok javasolni. Amint beléptem a terembe, rápillantottam a cövek megalapítása óta ott szolgált cövekelnökök fényképeire, és összeszorult a szívem. Nagyszerű vezetők voltak, mind az egyházban, mind a közösségükben.
A feleségemre néztem, és ezt mondtam: „Kathleen, nem hiszem, hogy meg tudom csinálni. Nem vagyok egy súlycsoportban velük.”
Mire így felelt: „Hát, ezt ne nekem mondd! Beszélj inkább Lawrence elderrel.”
Amikor közöltem Lawrence elderrel, hogy szerintem nem leszek képes betölteni ezt az elhívást, meglepetésemre így válaszolt: „Igen, valószínűleg igazad van.”
Majd hozzátette: „Te nem tudod megcsinálni, Andersen fivér, de az Úr igen. Neki hatalmában áll elvégezni a munkáját, és ha érdemes leszel és keményen dolgozol, akkor meg is fogja tenni. Majd meglátod.”
És meg is tette.
A sarló belevágásához való hit: a hit ahhoz, hogy megpróbáld. Ez az ember önmagába vetett hite, és azonnal el is párolog, amint a dolgok nehézre fordulnak. Aztán pedig elkezdünk kételkedni. Az aratáshoz való hit azonban az Úr Jézus Krisztusba vetett hit. Az soha nem hajlik meg.
Igazítsátok a saját akaratotokat Isten akaratához!
Az aratáshoz való hit gyakorlásához biztosnak kell lennünk abban, hogy a vágyaink és a céljaink megfelelnek Isten akaratának. Soha nem gyakorolhatjuk az aratáshoz való hitet, ha Isten nem szeretné, hogy arassunk. Ahhoz, hogy segítsen nekünk, az akaratunkat az Ő akaratához kell igazítanunk.
Mivel a Hélamán könyvében szereplő Nefi próféta igazlelkű és hithű ember volt, az Úr ezt mondta neki: „[Ö]rökre megáldalak téged; és hatalmassá teszlek téged szóban és tettben, hitben és cselekedetekben; igen, olyannyira, hogy minden dolog szavad szerint lesz majd néked”. Nem semmi ez az ígéret! Majd az Úr hozzáteszi: „[M]ert nem fogsz olyat kérni, mely ellentétben van az akaratommal” (Hélamán 10:5).
Moróni pedig ezt mondja nekünk: „És Krisztus ezt mondta: Ha hisztek énbennem, hatalmatokban lesz mindazt megtenni, amit én jónak látok” (Moróni 7:33).
Az aratáshoz való hit előfeltétele, hogy Isten akaratához igazítsuk a vágyainkat.
Fiatalabb korukban a fiaim játszottak a gimnázium kosárlabdacsapatában. Akkoriban még a csapatok minden mérkőzés előtt elmondtak egy imát. Miközben a nézőtérről figyeltem, azon tűnődtem, hogy vajon mit kérnek az imájukban. Ha azért imádkoztak, hogy megnyerjék a mérkőzést, akkor az imáikból hiányzott az aratáshoz való hit. Ezt az elveszített mérkőzések száma világosan bizonyította. Az Úr láthatóan nem osztozott azon vágyukban, hogy minden mérkőzést szükségszerűen ők nyerjenek meg.
Más szavakkal, Isten csak azoknak a céloknak az elérésében fog segíteni nekünk, amelyek a javunkat szolgálják. Azért van ez így, mert szeret bennünket, és jobban tudja nálunk, hogy mi fogja a javunkat szolgálni. Hála és köszönet érte, nem igaz? Azért kellene imádkoznunk mindennap, hogy Mennyei Atya az arra irányuló igazlelkű vágyakkal áldjon meg minket, hogy az akaratunkat az Ő akaratához igazítsuk. Muszáj megtanulnunk akképpen imádkozni, ahogy az Úr tette a Gecsemáné kertjében: Isten akarata legyen meg, ne pedig a sajátunk (lásd Lukács 22:42). Csak ekkor tudunk aratáshoz való hitet gyakorolni.
Lássatok munkához!
Az aratáshoz való hit harmadik előfeltétele a munka. Jakab apostol világossá teszi, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. A sarló belevágásához szükséges hithez muszáj elhinnünk dolgokat, ám az aratáshoz szükséges hithez ez már nem elég. Hiszen hinni még az ördögök is hisznek – és rettegnek is –, írja Jakab (lásd Jakab 2:17, 19).
Hallottam egy történetet egy édesapáról, aki észrevette, hogy a kislánya az ágy mellett térdelve azért imádkozik, hogy Mennyei Atya védje meg a kismadarakat attól, hogy belesétáljanak a bátyja által készített és a hátsó kertbe kihelyezett csapdába. A nap folyamán aztán az édesapa aggódni kezdett. Tudta, hogy a csapda jól működik: ő segített a fiának az elkészítésében.
„Hallottam, ahogy reggel azért imádkoztál, hogy Mennyei Atya védje meg a kismadarakat a bátyád csapdájától – mondta a lányának. – De néha történnek szomorú dolgok, még akkor is, ha az ellenkezőjéért imádkozunk.”
A kislány így válaszolt: „Apu, én akkor is tudom, hogy egyetlen madarat sem fog csapdába ejteni.”
„Csodálom a hitedet, drágám – mondta az apa. – Remélem, hogy ha mégis elfog pár madarat, az nem gyengíti majd a hitedet.”
„Á, nem ejt csapdába egyet sem, Apu – mondta a lánya. – Tudom, hogy nem.”
„Hogy lehet ilyen nagy hited?” – kérdezte az apja.
„Mert miután imádkoztam, kimentem az udvarra, és darabokra tapostam a csapdát” – felelte a lánya.
Jó dolog Mennyei Atya áldásaiért imádkozni. De miután kimondtuk az áment, munkához kell látnunk. Nem várhatjuk el az Úrtól, hogy vezérelje a lépteinket, ha nem vagyunk hajlandóak elindulni. Ahogy azt sem kérhetjük Tőle, hogy megtegye helyettünk azt, amit magunknak kellene megtennünk.
Dolgoznunk kell az igaz céljaink elérésén, és keményen kell dolgoznunk a parancsolatok betartásán is. A szövetségeinkben rejlő valódi erő, ahogy az aratáshoz való hitben rejlő valódi erő is, nem akkor válik valósággá, amikor arra a határozott következtetésre jutunk, hogy Isten betartja az ígéreteit, hanem amikor arra a határozott következtetésre jutunk, hogy mi be fogjuk tartani a sajátjainkat. Ez a nagyszerű igazság változtatja a jövő ígéreteit a jelen valóságává. Dolgoznunk kell.
Ne csüggedjetek el a kudarcaitok vagy hibáitok nyomán, hanem legyetek kitartóak az erőfeszítéseitekben, és legyetek eltökéltek! Az aratáshoz való hit nem követel tökéletességet, de igenis megköveteli a kitartást.
Arra kérlek benneteket, hogy fejlesszétek ki az aratáshoz való hitet! Vessétek a hiteteket szilárdan a Szabadítónkba, Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe. Ügyeljetek rá, hogy a vágyaitok az Ő akaratához igazodjanak és idomuljanak. Majd pedig menjetek, és dolgozzatok teljes szívetekkel, lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel, kifogyhatatlan eltökéltséggel és kitartással. Nincs az a kihívás, az a probléma, az az akadály amely ne adná meg magát az aratáshoz való hit előtt.