A hit képmásai
Pon Pán
Kambodzsa, Phnompen
Pon Pán és a felesége odafigyelnek arra, hogy tanítsák az evangéliumot az unokáiknak. Jézus Krisztus evangéliuma segített a családjuknak továbblépni, miután tragikus módon leégett az otthonuk.
Amikor kigyulladt az otthona, Pán csak a három unokáját tudta megmenteni. Minden más porig égett. Pán dühös volt a tüzet okozó szomszédjára. Amikor aztán ez a harag megfertőzte a családtagjait és a többi szomszédot is, Pán tudta, hogy meg kell bocsátania.
Leslie Nilsson, fényképész
Amikor meghallottam az első robbanást, a feleségemhez fordultam: „Mi ez a zaj?”
Azt válaszolta: „Talán a szomszéd dobott valamit a tűzre.”
Aztán meghallottam egy újabb robbanást. A szomszédból valaki ezt kiabálta: „Ég egy ház a tiétek mögött!”
Elfutottunk vízért, de nem tudtuk eloltani a tüzet. A lángok átterjedtek az én házamra is. Berohantam a házba, hogy kihozzam a három unokámat. Füst kúszott be az ablakokon, de én csak az unokáimra tudtam gondolni. Ők számomra a legfontosabbak. Minden mást a házban hagytam.
Kijutottunk, és aztán csak néztük, ahogy leég a házunk. A tűzoltók nem értek ki időben, mert arrafelé az utca túl keskeny volt. A házam régi volt, és gyorsan égett. Ott álltam a feleségemmel és az unokáimmal, és néztem, ahogy ég.
Miután a ház leégett, reménytelennek éreztem mindent. Nem tudtam, hogy mi lesz. Nem tudtam, hogyan találjak új lakhelyet. A tűz másnapján letérdeltünk imádkozni, és arra kértük az Urat, hogy mutasson utat, és segítsen nekünk új otthonra lelni. Zokogtam, miközben az Úrhoz imádkoztam, de bíztam benne, hogy segíteni fog nekem.
Először dühös voltam a tüzet okozó szomszédomra. Azt akartam, hogy megfizessen a történtekért. A családtagjaim és a tűz által érintett többi szomszéd szintén dühös volt, és levelet akartak írni a kormánynak, hogy vonja törvényesen felelősségre a tüzet okozó személyt. Mondták, hogy írjam alá én is, de nem akartam.
Rájöttem, hogy a szomszédom is olyan szegény, mint én magam. Nem szándékosan okozta a tüzet. Ha kifizettetem vele, akkor ő nagy bajban lesz, én pedig továbbra is gyűlöletet fogok érezni. Eszembe jutott az Úr azon igéje, hogy szeressük a felebarátainkat. Úgy éreztem, hogy meg kell bocsátanom.
Amikor eldöntöttem, hogy megbocsátok, békességet éreztem.
Elmondtam mindenkinek, aki megszenvedte a tüzet, hogy meg szeretnék bocsátani. Egyetlen család kivételével mindenki ugyanígy döntött. Nem akarták elszámoltatni a történtekért.
A szomszédom boldog volt, amiért megbocsátottam neki. A családom is boldogabb. Ennek láttán pedig én is boldog vagyok.
Az egyháztagok és a szomszédok összeadtak, amit tudtak, hogy segítsenek a családunkon. Rengeteg rizst kaptam, és másoknak is adtam belőle. Megkérdezték, hogy miért adakozom, amikor magam is rossz helyzetben vagyok. Elmondtam nekik, hogy amikor másokat szolgálok, akkor az Urat szolgálom. Szeretnék Neki visszaadni valamit, hiszen oly sok csodát vitt véghez az életemben. Van egy gyönyörű otthonunk is – jobb annál, amelyik leégett.
Pán dühe, melyet a tüzet okozó szomszédja iránt érzett, békességnek adott helyet, miután felidézte az Úr igéjét. Pán hálás a szentírásokból kapott útmutatásért.
Miközben az otthona lángokban állt, Pán csak az unokáira tudott gondolni, hiszen nagyon szereti a családját. „Ők számomra a legfontosabbak” – mondja.