Félelem után lakoma
Matt Maxwell
USA, Utah
Illusztrálta Greg Newbold
Egész életemben tevékeny voltam az egyházban. Teljes idejű missziót szolgáltam, templomi házasságot kötöttem, és négy csodálatos lányt segítettem felnevelni. Ahogy azonban teltek az évek, azt vettem észre, hogy néhány barátom feladta az egyháztagságát. Néhány rokonom a közösségi médián keresztül megkérdőjelezte és bírálta az egyház vezetőit. És életemben először bennem is kétségek támadtak az egyházzal kapcsolatban. A kétségeim miatt félni kezdtem attól, hogy mit hoz a jövő. Időnként teljesen elárasztott a reménytelenség.
E nehéz időszak során tudatosan kényszerítettem magam, hogy részt vegyek az egyik cövekkonferencián. A cövekelnököm ezeket mondta a beszédében: „Ha túl akarjuk élni a küszöbön álló nehéz időket, el kell mozdulnunk az Isten szaván való felületes lakmározástól a kitartó lakmározás irányába. Elsőbbséget kell biztosítanunk az életünkben a rendszeres és összpontosított szentírás-tanulmányozásnak. Ha így teszünk, megígérem, hogy nem fogunk félni.”
A „félni” szó felkeltette a figyelmemet. Ráébredtem, hogy hagytam az evangélium tanulmányozását felületes tevékenységgé válni. Ez oda vezetett, hogy félelem lett úrrá az életemen. Úgy döntöttem, kipróbálom a cövekelnököm tanácsát.
Hazamentem, és kialakítottam egy helyet az evangélium tanulmányozásához. A szoba sarkába beállítottam egy asztalkát és egy kényelmes széket. A falra kiakasztottam néhány képet a Szabadítóról. Összeszedtem a szentírásaimat, néhány ceruzát és egy jegyzettömböt. A tanulmányozást imával kezdtem.
Egy-két hét után kialakult egy megszokott menetrend. Először egy általános konferenciai beszédet hallgattam meg, aztán valamelyik evangéliumi témát tanulmányoztam. Utána elolvastam néhány fejezetet a Mormon könyvéből, és a tanulmányozást egy Mennyei Atyámhoz szóló szívből jövő imával zártam.
Fél évig a különböző zavaró tényezők ellenére ritkán telt el úgy nap, hogy ne tanulmányoztam volna az evangéliumot. Ettől jobban megértettem számos evangéliumi témát, a rendszeres és őszinte imák által pedig megerősítettem a Mennyei Atyámmal ápolt kapcsolatomat.
A bizonyságom ismét elkezdett támaszt jelenteni számomra. A visszaállított evangéliumról kapott újabb bizonyságok elhalványították a kétségeimet. Azt vettem észre, hogy kevesebbet aggódom, és jobban bízom Istenben. Éreztem, hogy fokozatosan elszáll belőlem a félelem és a csüggedés. Elvesztettem az érdeklődésemet az időpazarló tevékenységek iránt is, és feltűnt, hogy kezdek nagylelkűbb és kedvesebb lenni másokkal.
Amint megfogadtam a cövekelnököm tanácsát, Isten át tudott alakítani. Maga a Mester gyógyított meg és állított helyre, amikor az Ő szavain lakmároztam.