Jelképek az Újszövetségben
Az idézetek forrása: Russell M. Nelson, “In This Holy Land,” Tambuli, Feb. 1991, 13, 17, 18.
Az Újszövetségben a tanításokon túlmenően a tárgyaknak, a kultúrának, a történelemnek és a helyszíneknek is megtalálható a maguk jelentése.
Víz: „A Jordán folyó volt az a helyszín, melyet Jézus a János által végzett kereszteléséhez választott, hogy »minden igazságot betölt[sön]« [Máté 3:15]. Mi a jelentősége annak, hogy ezt a szent szertartást gyakorlatilag a bolygó legalacsonyabban fekvő folyóvizében végezték el? Választhatott-e volna jobb helyszínt azon mélységes mélységek jelképéül, ahová távozott, hogy aztán onnan támadjon fel?”
Hegyek: „A hegyekre nem könnyű felkapaszkodni. Kihangsúlyozandó az erőfeszítés és az engedelmesség hatásosságát, az Úr akkor is – ahogy ma is – arra kérte a tanítványait, hogy hegyekre kapaszkodjanak fel. Átvitt értelemben – és lehet, hogy szó szerint is – ugyanezt fogja kérni tőletek.”
Olajfák: „Jézus azért ment az Olajfák hegyének lábához, hogy megvalósítsa az engesztelés első alkotóelemét. Ezt a Gecsemáné kertjében tette meg. A Gecsemáné szó két héber szótőre vezethető vissza: a gat jelentése prés, a semen jelentése olaj, különösen olívaolaj.
Azon a helyen nagy malomkövek súlya alatt préselődött ki az értékes olaj az olajbogyókból. Ekképpen Krisztus is szó szerint a világ bűneinek súlya alatt préselődött a Gecsemáné kertjében. Hatalmas vércseppeket verítékezett – életének »olaját« –, amely minden pórusából fakadt. (Lásd Lukács 22:44; T&Sz 19:18.)”
Koponya: „A keresztre feszítés egy Golgota (héber) vagy Kálvária (latin) nevű dombnál zajlott, melynek neve annyit tesz: »a koponya«. A koponya a halált jelképezte. Egy ilyen helyen teljesedett be az engesztelő áldozat. A világ Szabadítóját a kereszten a halál fölé emelték, ami a lehető legfontosabb jelentést hordozza: az Úr halál feletti hatalmának megvalósulását és valóságosságát.”