Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Honnan tudom, hogy a prófétát Isten hívja el és vezeti?
Az élő prófétákról való bizonyságom azon a napon változott meg, amikor egy apostol Haitira látogatott.
A szerző Haitin él.
Az egyházban felnőve állandó csatát vívtam az igazságok ismeretével és a bizonyságom erősen tartásával. Emlékszem, egy csütörtöki reggelen a hitoktatáson a prófétákról és apostolokról tanultunk. A hitoktató mondott valamit, ami bevésődött az emlékezetembe: „Thomas Spencer Monson elnök [az akkori próféta] Isten prófétája, és aki vágyik arra, hogy megtudja, ez igaz-e, az őszintén imádkozhat, hogy rátaláljon a válaszra.” Szavai szívből megérintettek.
Amikor aznap hazatértem, térdre ereszkedtem és megkértem Mennyei Atyát, tudassa velem, hogy Ő hívta-e el prófétaként Monson elnököt. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy nagyszerű és édes öröm tölt el – valami megmagyarázhatatlan volt! Attól a naptól fogva tudtam, hogy a melegség, amelyet abban a pillanatban éreztem, Istentől való, és ez megerősítette bennem a prófétába vetett hitemet. Olyan mértékben megnőtt a szeretetem, hogy tudtam, szükségem van az életemben a próféta útmutatására. Nem tudtam létezni nélküle. Mindig meg akartam hallgatni és meg akartam cselekedni minden szavát, amely elhangzott az általános konferencián. Amikor néhány évvel később eljutott hozzám Monson elnök halálhíre, mélyen elszomorodtam, olyan erősen élt bennem az iránta érzett szeretet.
Amikor Russell M. Nelson elnököt támogatták az új prófétaként, eltűnődtem, vajon fogok-e valaha is olyan nagy szeretetet érezni iránta, mint Monson elnök iránt. Mennyei Atya azonban ismerte a szívem vágyát, mely az, hogy ugyanannyi szeretetet érezzek az egyháza vezetésére elhívott minden egyes ember iránt. És hiszem, hogy Ő azt akarta, hogy továbbra is részem legyen olyan élményekben, amelyek lehetővé teszik ezt számomra.
Nem sokkal az elhívása után Nelson elnök elküldte Dale G. Renlund eldert a Tizenkét Apostol Kvórumából, hogy találkozzon a Haitin élő fiatalokkal. Örömmel töltött el a gondolat, hogy találkozhatok vele. Bizonyos akartam lenni abban, hogy őt valóban Isten hívta-e el.
Az igazság megtalálása
Hosszú utat megtéve jutottam el hazám fővárosába, és helyet foglaltam az épületben, ahol majd Renlund elderrel találkozunk. Amikor belépett a terembe, éreztem, amint gyengéd melegség járja át a bensőmet. Renlund elder azzal kezdte a beszédét, hogy Russell M. Nelson elnök küldte őt hozzánk. Abban a pillanatban tudtam, hogy Isten tudja: át kell éreznünk az új prófétától jövő szeretetet és támogatást, és Ő lehetővé tette ezt számunkra.
Amikor Renlund elder egy önkéntest kért, aki felolvasná a csoportnak a Mormon könyve bevezetését, olyan erősen éreztem a Lelket, hogy önkéntelenül is felpattantam a helyemről. Kimentem az emelvényre, és az apostol mellé álltam, hogy olvassak. A szívem azon nyomban hevesen kezdett verni, és nem is tudom szavakba önteni, milyen erősen éreztem a Lelket. Olyan volt, mintha Isten jelenléte ott lett volna a teremben; hihetetlen volt ezt megtapasztalni. Abban a pillanatban elszállt minden kérdésem és kételyem. Tudtam, hogy Renlund elder valóban Istentől elhívott apostol. Nagy szeretetet éreztem iránta – és a próféta iránt, aki elküldte őt közénk, hogy szóljon hozzánk.
Mennyei Atya annyira szeret minket, hogy az Ő csodálatos vezetőin keresztül nyilvánítja ki magát és az útmutatását. Tanúbizonyságot teszek arról, hogy a prófétát és az apostolokat Isten hívja el; hogy Nelson elnök követi az Úr javaslatait és kinyilatkoztatását; és hogy ő mindig a helyes ösvényen fog vezetni minket. Joseph Smith óta megkezdődött az evangélium visszaállítása, és ez a munka napjainkban is folytatódik. És amikor minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy kövessük a prófétáink tanácsát és megosszuk az igazságot másokkal, akkor mi is részesei lehetünk a folyamatos visszaállításnak.