Újból 14 lettem
Miközben üzleti úton jártam a New York állambeli Rochesterben, úgy döntöttem, gyorsan elugrom a mintegy 40 km-re lévő palmyrai egyháztörténeti helyszínekre. Különösképpen a Szent Ligetet szerettem volna látni.
Abban az időben sokat bosszankodtam munkahelyi és otthoni dolgokon, és áhítoztam egy olyan saját szent élményre, amely valamiféle fenséges módon erősítené meg számomra, hogy Mennyei Atya gondol rám.
Ez még évekkel azelőtt volt, hogy megnyílt volna a Kumóra-dombi Látogatóközpont és a New York-i Palmyra templom. Leparkoltam a Smith család otthona mellett, kiszálltam a kocsiból és a követtem táblákat a Szent Liget felé. Imával a szívemben sétáltam a fák között húzódó ösvényen. Közben elmélkedtem, és még le is térdeltem imádkozni. Nyugodtnak éreztem magamat, de nem láttam fényoszlopot, és túlcsorduló érzelmek sem árasztottak el. A gondjaim és aggályaim továbbra is az elmémre nehezedtek.
Egy kissé csalódottan mentem tovább az újjáépített rönkház felé, ahol valamikor a Smith család élt. Magam elé képzeltem, ahogy ott dolgoztak, szentírásokat olvastak és imádkoztak. Megnéztem az emeleti szobát és a konyhát a téglakandallójával, a fa asztalával és székeivel, a deszkapadlójával és az egyszerű felszereltségével. Hirtelen tudatosult bennem, hogy ilyen volt az otthona annak a 14 éves fiúnak, aki kérdésekkel telve eltökélte, hogy megy és megkérdezi Istent.
Ahogy ott álltam az ajtóban indulásra készen, elnéztem a Szent Liget felé. Tudtam, hogy Joseph Smith annak idején kiment a közeli erdőbe, imádkozott, és látta az Atyaistent és az Ő Fiát, Jézus Krisztust. Hirtelen elárasztott a Joseph Smith iránti együttérzés. Olyan volt, mintha én is azt érezném, amit Joseph érzett az imája előtt. Híján voltam a bölcsességnek, de tudtam, hogy kérhetek Istentől, és válaszokat kaphatok (lásd Jakab 1:4–5). Eszembe jutott, hogy kamaszként hogyan imádkoztam hitért, és békességet és megnyugvást éreztem. Éreztem, ahogy a szívemet eltölti ugyanaz a remény és szeretet. Mintha újból 14 éves lettem volna.
Lehajtottam a fejemet és elmondtam magamban egy hálaimát. Megkaptam a válaszomat. Igen, Mennyei Atya gondol rám. Ha pedig én továbbra is bízom Benne, akkor Ő továbbra is válaszolni fog.