Isten rendkívüli leányai

Írta: Jean B. Bingham

a Segítőegylet általános elnöke

A Brigham Young Egyetem 2017. május 5-i, női konferenciáján elhangzott beszéd alapján.

Az apró és egyszerű módokon történő felkarolás rendkívüli módokon áldhatja meg a saját családunkat és másokét is.

Az én történetem meglehetősen átlagos. Gyermekkoromban szerettem tanulni, de soha nem voltam a legjobb egyetlen tantárgyban sem. Nem dicsekedhetek semmiféle kiemelkedő szakértelemmel. Tudok zongorázni, de éppen csak annyira, hogy keresztülvergődjek egy himnuszon. Szeretek művészeti múzeumokba járni, de a saját művészi tehetségem arra korlátozódik, hogy a jegyzetfüzetembe firkálgatok. Meg tudok varrni egy felvehető szoknyát, de egy öltöny már határozottan meghaladja a képességeimet.

Habár jó egészséggel áldattam meg, és szerettem a parkban futkározni vagy a tóban úszkálni, semmilyen szinten nem vettem részt az iskolai sportokban. Soha senki nem hívott el az iskolai bálba és semminek sem voltam az elnöke. Soha nem tartoztam a népszerűek csoportjához, egy lélegzetelállítóan vonzó barátom pedig egyszer alaposan megvizsgálta az arcvonásaimat, és ezt mondta: „Hát, gyönyörű soha nem leszel, de helyes még lehetsz.” Más szavakkal: átlagos voltam.

Néhányan közületek ismerősnek találhatják ezeket az élményeket, és úgy érezhetitek, hogy ti is csupán átlagosak vagytok – vagy akár még átlagosak sem. Ha emberi lények vagytok – különösképpen, ha nők –, akkor valószínűleg megtapasztaltátok az önbizalomhiány és a csüggedés azon időszakait, amikor nem éritek el a magatok állította mércét.

Mindezek ellenére Mennyei Atya még az átlagosságomban is értéket látott, és segített elkezdenem kifejleszteni azokat az ajándékokat és vonzó tulajdonságokat, amelyekről tudja, hogy segíteni fognak azzá válnom, akivé Ő megtervezett engem. Tudnotok kell, hogy Mennyei Atyátok megad mindent, amire nektek szükségetek van, hogy Isten leányaiként rendkívülivé váljatok. Mindegyikünk lehet lenyűgöző, köszönhetően a tehetségeink és képességeink egyedi csomagjának.

Ellentétben a világgal, az Ő királyságában nincs dobogó, amelyre csak egy vagy két ember férne fel. Az Ő leányainak mindegyike úgy lett tanítva és felkészítve és bámulatos lehetőségekkel megajándékozva a halandóság előtt, hogy kiránynővé válhasson a celesztiális királyságban.

A nagyság bennetek rejlő lehetősége

Mit akartok elérni az életetekben? Mik a céljaitok és vágyaitok? Ha az a hosszú távú célotok, hogy belépjetek a celesztiális királyságba, hogy ott örökké együtt éljetek a Mennyei Szüleinkkel és a szeretett családtagjaitokkal, akkor csakis erre összpontosítva messzebbre fogtok eljutni, mint amit most lehetségesnek gondoltok (lásd 1 Korinthusbeliek 2:9).

Hihetetlen lehetőség van bennetek a jóra, mert Mennyei Szülők szövetséges leányai vagytok. A nagyság bennetek rejlő lehetőségét bizonyítja az az egyszerű tény is, hogy a földre születtetek, mert a halandóság előtti világban azt választottátok, hogy elfogadjátok Mennyei Atya szabadítástervét, és követitek a Fia, Jézus Krisztus példáját. Mivel pedig Jézus Krisztus hajlandó volt magára venni mindegyikünk bűneit és erőtlenségeit (lásd Alma 7:11–13) – vagyis hiányosságait –, valamint a végtelen engesztelése által beteljesítette ezt a szent megbízatást, teljesen biztosak lehetünk abban, hogy képesek vagyunk mindazzá válni, ami istenileg el lett számunkra tervezve. Amikor szent szövetségeket kötünk és megtartjuk azokat, akkor az arra irányuló a vágyunkat tanúsítjuk, hogy beteljesítsük ezt az isteni lehetőséget. Tudjuk, hogy ezt nem vagyunk képesek egyedül megtenni, ám Mennyei Atya szeretete és a Szabadító kegyelme által valóra válthatunk mindent, ami a felmagasztosuláshoz szükséges.

Ez a gondolat nyújtott nekem támaszt, amikor elhívtak a Segítőegylet általános elnökének. Tudom, hogy nem rendelkezem az ahhoz szükséges bölcsességgel és képességgel, hogy az összes követelménynek megfeleljek, mégis erőt és megnyugvást merítek abból a tudatból, hogy Isten „minden bölcsesség és minden hatalom birtokában van, a mennyben és a földön is” (Móziás 4:9), és hogy ha mi legalább megpróbáljuk, ha mindössze a tőlünk telhető legjobbat tesszük – legyen az bármilyen tökéletlen is –, akkor az Úr ott lesz a jobb és a bal kezünk felől, az angyalai pedig körülöttünk, hogy hordozzanak (lásd Tan és szövetségek 84:88). Nem követel mást, csak „a szívet és készséges elmét” (Tan és szövetségek 64:34). Amikor engedelmeskedünk a parancsolatainak, erőt kapunk mindannak az eléréséhez, amire ebben az életben szükség van, valamint ahhoz, ami a következő életben kell az Ő királyságába való belépéshez. A döntés, hogy Jézus Krisztus tanítványaivá válunk, lehetőséget teremt számunkra, hogy a vártnál nagyobb hatást gyakoroljunk a körülöttünk lévőkre.

Függetlenül attól, hogy hol élünk, hogyan áll össze a családunk, mekkora a bankszámlánk vagy mióta vagyunk az egyház tagjai, mindegyikünk erőteljes jótékony hatást fejthet ki. Feddhetetlenül élni otthon és a közösségben, szelíd hangon és kedves szavakkal szólni egy nehezen kezelhető gyermekhez vagy munkatárshoz, megmutatni a mércédet a visszafogott öltözködéseddel, valamint kifelé fordulni a kényelmi körödből, hogy megismerd a körülötted élőket – ez csak néhány az általunk megtehető egyszerű cselekedetek közül, amelyek olyan hatással lesznek másokra, hogy ők is egy magasabb síkra emelkedjenek.

Akik ismerik a történelemből, hogy miként népesültek be a világ határvidékei, tudják, hogy sok városka eleinte az üzleti lehetőségeket és a szerencséjüket kereső zord férfiak véletlenszerű gyülekezési pontjaként indult. Nem volt igazán előrelépés a civilizáltnak nevezhető életkörülmények felé, amíg nagyobb számban nem érkeztek oda nők, akik ragaszkodtak a templomok és az iskolák és a rendezett környezet létrehozásához.

„A társadalmak időtlen idők óta a nők erkölcsi erejére támaszkodnak – jelentette ki D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. – Bár kétségkívül nem ez az egyetlen jó hatás a társadalomban, a nők által biztosított erkölcsi alap rendkívül hasznos a közjó számára. Annyira áthat mindent az, amit a nők adnak, hogy gyakran nem is értékeljük eléggé. […] A nők olyan erénnyel, olyan isteni ajándékkal születnek erre a világra, mely a hit, a bátorság, az együttérzés elültetésének, a kapcsolatok és a kultúrák felvirágoztatásának szakértőjévé teszi őket.”¹

A nők olyan ajándékokat kaptak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a részleteket éppúgy meglássák, mint a teljes képet, és gyakran mindezt egyszerre. Fedezzétek fel ezeket az ajándékokat és használjátok őket, drága nővérek!

Emlékszem, amikor James E. Faust elnök (1920–2007) ezt mondta érzelemdús, mégis szerény hangján: „Ti, nővérek, nem vagytok tisztában a hatásotok teljes mértékével. Ti, nővérek, az egész emberiséget gazdagítjátok. […] Minden egyes nő a saját különálló, egyedi erősségeit hozza a családba és az egyházba.”²

Mit jelent számotokra a Segítőegylet?

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza felnőtt női tagjaiként ti és én a világ egyik legrégebbi és legnagyobb női szervezetéhez tartozunk. Több mint 7,1 millió nővér a tagja világszerte, és a köztünk lévő kötelék örökkévaló lehet.

A Segítőegylet több egy vasárnapi osztálynál. Amint azt Faust elnök tanította, ez egy istenileg létrehozott nővériség. A tanulás helye. Olyan szervezet, melynek alapszabálya a másokról való gondoskodás, amint az a jelmondatunkban is kifejezésre kerül: „A jószívűség soha el nem múlik.”

„A Segítőegyletben viselt tagság… otthont biztosít távol a mennyei ottho[unk]tól, ahol olyanokkal lehet[ün]k közösségben, akik osztoznak a hit[ün]kben és értékei[n]kben.”³

Az út során mindig vannak bukkanók és nehézségek. Ha volt már nem túl kellemes tapasztalatod a Segítőegyletben, ne feledd, hogy mindannyian tanulunk. Ez egy biztonságos hely a nővérek számára, ahová eljöhetnek a kérdéseikkel, ahogy azok számára is, akik a kilétüket és a céljukat keresik. Olyan hely ez, amely segíteni fog nekünk egyénileg kivirágozni és közösségként jobbá válni.

Ha ismeritek a Segítőegylet frissített célkitűzését, akkor tudjátok, hogy ez áll benne: „A Segítőegylet segít a nőknek felkészülni az örök élet áldásaira, amint növelik a Mennyei Atyába, Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hitüket; [amint] szövetségek és szertartások által megerősítik az egyéneket, a családokat és az otthonokat; valamint [amint] egységben munkálkodnak a szükséget szenvedők megsegítésén.”⁴

Először is tehát a bennünk lévő isteni lehetőség megvalósításán dolgozunk. Ennek eléréséhez mindannyian „együtt dolgozunk, [a Szabadító] áldását kérjük; a… bánkódót megvigasztaljuk”⁵. Részt veszünk a szabadítás munkájában, mely magában foglalja az egyháztagok misszionáriusi munkáját, a megtértek megtartását, a kevésbé tevékeny egyháztagok aktivizálását, a templomi és családtörténeti munkát, valamint az evangélium tanítását⁶ – csupa olyasmit, amit már most is végeztek.

Hol kezdjük?

Hol és hogyan végezzük ezt a munkát? Amikor istentiszteleten átkarolunk egy visszahúzódó nővért; amikor felkarolunk egy küszködő fiatal nőt; amikor azon dolgozunk, hogy naponta etessünk és ruházzunk és tanítsunk egy gyermeket; amikor megosztjuk egy szomszédunkkal, hogy mi tesz bennünket boldoggá a visszaállított evangéliumban; amikor kényelmetlen időpontban is elmegyünk a templomba; amikor azzal a céllal dolgozunk a tehetségeink fejlesztésén, hogy az Úr eszközei lehessünk – mindezek a tettek és az egyszerű, de jelentőségteljes szolgálat számos további cselekedete is része a szabadítás munkájának. Ez a mi küldetésünk, és ez valóban hatalmas,⁷ ám elvégezhető, ha mindegyikünk tesz valamit – és nem hagyja abba!

Ahogy azt Emma Smith, a Segítőegylet első általános elnöke mondta 1842-ben: „Valami rendkívülit fogunk tenni.”⁸

Példának okáért egy elfoglalt ifjú anyuka Arizonában azon törte a fejét, hogy mit tehetne egy újonnan a közösségébe érkezett menekült család megsegítéséért. Hamarosan kitalálta, hogy adhatna nekik pár dolgot az üres lakásukba. Amikor a gyermekeivel meglátogatta a családot, hogy elvigye nekik ezeket a tárgyakat, ráébredt arra, hogy az anyukának nincs válltáskája a személyes dolgai számára. Tudta, hogy neki és sok barátnőjének is van felesleges táskája, ezért kitett egy kérést a közösségi médiában. Ezekből az egyszerű kezdetekből nőtt ki egy raktár, tele olyan tárgyakkal, amelyekre a frissen érkezett családoknak szüksége van, és a segítségével létrejött egy kedves kötelék e különböző hiten lévő nők között is.

Eliza R. Snow nővér, a Segítőegylet második általános elnöke így tett bizonyságot a Segítőegylet áldásairól: „Ha Izráelben bármely leány vagy édesanya a legkisebb mértékben is [korlátozva] érzi magát jelen környezetében, most bőségesen lehetősége lesz jó cselekedetekre fordítani minden erejét és képességét, melyekkel oly nagy mértékben megáldattak.”⁹

Mi lesz hát az a rendkívüli dolog, amelyet ti fogtok megtenni? Válasszatok valamit az erre fordítható időtök és forrásaitok függvényében. „Ne fuss gyorsabban vagy dolgozz többet annál, [amire] képessé tesz az erőd és a megadott eszközök; de legyél mindvégig szorgalmas!” (Tan és szövetségek 10:4). Akár nagyrészt otthon zajlik a szabadításmunkátok az életeteknek ebben a szakaszában, akár az egész világra kiterjed a befolyásotok, vagy a kettő között van valahol, az Úr elégedett az erőfeszítéseitekkel, amikor Isten gyermekeinek szolgálatára és arra összpontosítotok, hogy a lelki énetek jobb és fejlettebb kivitelében térjetek vissza Őhozzá. Amint Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából oly tömören megfogalmazta: „A felmagasztosulás a célunk; a tanítványság az odavezető utunk.”¹⁰

Azt kívánom, hogy ahogy haladunk előre a tanítványságnak ezen az utazásán, mindegyikünk határozza el, hogy apró és egyszerű módokon fel fog karolni másokat, rendkívüli módokon áldva meg ezáltal a saját családunkat és másokét is. Tartsuk becsben a kapcsolatainkat ebben az istenileg megtervezett szervezetben, és ismerjük meg és kövessük Jézus Krisztust, akinek a tanításai és tökéletes példája vissza fog minket vezetni Mennyei Atyánkhoz.