Közös küzdelmünk azért, hogy úgy érezzük, tartozunk valahová

Megesett már veled, hogy beléptél egy helyiségbe, és minden tekintet rád szegeződött? Vagy ami rosszabb: úgy érezted, hogy senki nem vett észre? Velem igen. Az ilyen helyzetek fájóak lehetnek, mert mindannyiunkban ott van a valahová tartozás vágya.

Jézus Krisztus evangéliuma összehoz bennünket, ám az eltérő körülményeink időnként megnehezítik, hogy azt érezzük, tartozunk valahová. Az egyházat alkotó számos egyén között lehetnek vannak új megtértek, akik éppen próbálják meglelni az útjukat. A 44. oldalon arról írok, hogyan változott meg a saját felfogásom a valahová tartozásról és az Úr ránk vonatkozó elvárásainak teljesítéséről.

Vannak aztán olyanok is számosan, mint Jodi és a férje, akik a meddőséggel és más megpróbáltatásokkal való küzdelmük okán érezhetik úgy, hogy nem találják a helyüket. Olvasd el Jodi történetét a 46. oldalon.

A nyomtatásban meg nem jelenő cikkek sorában Rachelle azt osztja meg, miként bizonyult számára meghatározónak az egyháztagok szívélyessége, amikor újra járni kezdett istentiszteletre. Eric arról tanít, hogy mindannyiunkra szükség van Krisztus testében, Aspen pedig azt részletezi, hogyan lehet zárkózottabb emberként megtalálni a helyünket és kibontakozni az egyházi gyűléseken.

Az egyház tele van olyan emberekkel, akik nem érzik azt, hogy tartoznak valahová. Talán te is ilyen vagy. Ám mind kivehetjük a részünket abból, hogy minden egyháztag szívesen látottnak érezze magát. A valahová tartozás ugyanis nem a körülmények összjátéka, hanem annak a függvénye, hogy ki is vagy valójában, és kihez igyekszel hasonlóvá válni. Isten gyermekeiként mindannyiunknak helye van Krisztus egyházában.

Őszinte tisztelettel:

Brian S. King

Tanács…

Fiatal felnőttektől arról, hogy hová tartoznak

„Semmi gond, ha nem érzed azt, hogy megtaláltad a helyedet, de ne feledd, hogy mind egyediek vagyunk és éppen ezért illünk össze.”

– Estefany Sofia Correa Unas, Kanada, Alberta

„Helyes indíttatásból kell ott lenned. Ha azért vagy ott, mert Krisztust követed, akkor semmi más nem számít.”

– Paula Sáenz, Argentína, Buenos Aires

„Mivel két olyan fiútestvér mellett nőttem fel, akik a különbözőség mintaképei (mindketten nem beszélő autisták), ezért átérzem azok helyzetét, akik határozottan egyediek, és össze tudok barátkozni azokkal, akiket mások esetleg figyelmen kívül hagynának. Mindenki tanulhat valamit mindenki mástól, bárki légy is, vagy az életed bármely szakaszában légy is. Te is rendelkezel valamivel, amit letehetsz az asztalra, és Isten éppen annyira szeret téged, mint mindenki mást is, vagyis nagyon.”

– Stephanie E. Jensen, USA, Washington

„Megtért lévén az egyházban, megtanultam megbecsülni a barátság apró jeleit. Cserébe én is azzá a baráttá váltam egy-egy érdeklődő számára, aki meghívja, aki támogatja őt, és aki élvezi egy új ember társaságát. Lehet, hogy éppen te vagy az a támasz, akire szükségük van. Számomra segítséget jelentettek abban, hogy kitartsak a helyes ösvény mellett.

Úgyhogy légy te ez a barát! Nem tudhatod: lehet, hogy éppen ő lesz az a barát, akire szükséged van.”

– Hikairoa Mohi, Új-Zéland, Waikato

Az egyházi vezetőktől

„Nem hiszem, hogy valaha is találkoztam volna bárkivel, aki nem szeretett volna valami olyasmihez tartozni, amitől megbecsültnek érzi magát; amitől úgy érzi, hogy értékes.

Amikor az emberekben felvetődik a kérdés, hogy »van-e számomra hely?«, sokféle dolog állhat ennek hátterében. És most azt kérdezik maguktól: »Ide való vagyok? Itt a helyem? Valóban szükségük van rám?« Én pedig határozottan azt szeretném mondani, hogy igen!

Pál hasonlata szokott eszembe jutni, amelyet nagyon szeretek, miszerint az egyház Krisztus teste. Ő azt mondja, hogy kereszteléssel válunk e test részévé, amely egyetlen test. Sok tagja van, de egy test. […]

Ha valaki elszigetelve érzi magát, én nem tagadom az érzése valóságosságát, sem pedig azt, hogy miért természetes az efféle érzés. Amikor azonban ez az érzés támad bennünk, meg kell állnunk és el kell gondolkodnunk: »Jézus Krisztus meghalt értem. Jézus Krisztus érdemesnek tartott engem az Ő vérére. Szeret engem, reménykedik bennem, és hatással lehet az életemre. A kegyelme képes átalakítani engem. És lehet, hogy ez az ember, aki mellettem ül, éppen keresztülnéz rajtam, vagy akár a legszívesebben arrébb húzódna, de az is lehet, hogy nem. Akárhogy is van, ez nem befolyásolja annak a valóságosságát, amit Krisztus érez irántam, sem pedig azokat a lehetőségeket, amelyekkel rendelkezem Krisztusban.«”

D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából: “Is There a Place for Me?” [„Van-e számomra hely?”] (Unity in Diversity video series [Egység a sokféleségben rövidfilmsorozat]), ChurchofJesusChrist.org.