Elfogadjuk-e az elhívást?
Illusztráció a Getty Images jóvoltából
Egy totyogó és egy újszülött kisgyermek szüleiként nehezen ment az egyházi elhívások teljesítése. Így amikor a férjemet elhívták, hogy egy fiatal egyedülálló felnőtt diákok egyházközségének legyen a püspöke, mindketten sokat haboztunk.
Kérdések árasztották el az elménket azzal kapcsolatban, hogy mennyire lennénk képesek megoldani a dolgokat e további felelősség felvállalása esetén. Az elhívás átadása után néhány nappal tudtuk meg, hogy terhes vagyok a harmadik gyermekünkkel. Az egészségügyi előzményeim miatt a korábbi terhességek nehezek voltak. Amikor arról beszélgettünk, hogy mire számíthatunk a következő pár hónapban, ha a férjem elfogadja az elhívást, meglehetősen tanácstalanok voltunk. Elkezdtünk buzgón imádkozni megnyugvásért és útmutatásért.
Volt egy pont, amikor a férjem azon gondolkodott, hogy talán el kellene magyaráznunk a helyzetünket a cövekelnöknek, és vissza kellene utasítania az elhívást. Ez tűnt számunkra a legészszerűbbnek, de ahogy imádkoztunk és böjtöltünk, eszünkbe jutottak Thomas S. Monson elnök (1927–2018) szavai: „[A]z Úr megbízottjaiként jogosultak vagyunk az Úr segítségére” (“Duty Calls,” Ensign, May 1996, 44).
A szívünk megnyugodott, az aggodalmaink pedig enyhültek. Bizonyosságot kaptunk arról, hogy ez az elhívás nem a cövekelnöktől jött, hanem az Úrtól. Ő pedig nálunk is hamarabb tudta, hogy az elhívás átadásakor már várandós voltam. Ő többet képes megtenni a családunkért, mint amit a férjem magától tehetne, ha nem fogadná el ezt az elhívást.
Hittel a szívünkben a férjem elfogadta az elhívást, azután minden nappal sorra megbirkóztunk. A harmadik terhességem nagy csodának bizonyult, és egészséges, erős fiunk született. Azok az évek, mialatt az otthoni egyházközségünkbe jártam a gyermekeinkkel, nemcsak családként segítettek közelebb kerülnünk egymáshoz, hanem az egyházközség többi tagjával is. Míg a férjem szorgalmasan munkálkodott az elhívásában, én megtanultam az egyházközségemhez fordulni segítségért a gyermekeimmel.
A férjemmel hálásak vagyunk számos hithű szentnek, és ami a legfontosabb, Mennyei Atyánknak, amiért segítettek nekünk, amikor azon voltunk, hogy egyensúlyba hozzuk a munkát, a családot és az egyházban végzett szolgálatot.