Zene egy jobb napért
Elizabeth odébbrúgott egy üres kókuszdióhéjat a földúton. Elhúzta a száját, miközben a héj elgurult. A mai nem volt egy jó nap.
Egyáltalán nem!
Az iskolában Lagi valami csúnyát mondott neki. Később a többiek kinevették, amikor rosszul oldott meg egy matekpéldát a táblánál. Végül tönkrement a rajzórára készített műve is.
„Nem igazság!” – fakadt ki Elizabeth. Minek vannak egyáltalán rossz napok?
Leszakított egy szép hibiszkuszvirágot. Legalább egy jó dolog már volt ezen a napon. Elizabeth még a rossz napokon is bárhol találhatott gyönyörű virágokat Szamoán.
A hajába tűzte a rózsaszín virágot, és hazasétált.
„Talofa! – mondta Apa. – Hogy telt a napod?”
Elizabeth lesütötte a szemét. „Rosszul.” Elment a lármás malackák mellett az udvaron, és leült Apa mellé a tornácra.
Apa csak ült és hallgatta, ahogy Elizabeth elmeséli a nehéz napját.
„Annyira sajnálom – mondta Apa, és megölelte. – Nekem is voltak már ilyen napjaim. Szeretnéd tudni, mi az, ami nekem segíteni szokott?”
Elizabeth bólintott. „Igen, légyszi!”
Apa belekezdett egy énekbe, amelyet Elizabeth is jól ismert. Apa mindig ezt a szép szerelmes dalt szokta énekelni Anyának.
A lány felnevetett és meglökte Apa vállát. „Apaaa!”
Apa vigyorgott. „Komolyan mondom! A jó zenétől mindig jobban érzem magam. Ja, és ami a zenét illeti…”
Elizabeth tudta, hogy Apa mit fog mondani. Ideje volt gyakorolni a zongorán.
Elizabeth mindennél jobban szeretett volna megtanulni zongorázni, hogy kísérhesse az énekeket az istentiszteleten. Énekelni pedig már most is szeretett a családjával. Főleg Apával. Viszont zongorázni nehezebb volt. Meg kellett dolgoztatnia az ujjait, hogy a helyes hangot üssék le.
„Nem tudom, hogy van-e ma kedvem gyakorolni” – mondta.
Apa felállt. „Próbálj meg elgondolkodni azon, amit játszol. A himnuszok segítenek, hogy közelebb érezzük magunkat Istenhez.”
Aztán levette a szandálját, és bement, hogy segítsen vacsorát készíteni.
Elizabeth is levette a szandálját, és követte őt. Apa zöldségeket szeletelt, miközben Anya a ragut kevergette.
Az elektromos zongorán a Fa‘afetai i Le Atua kottája hevert. Elizabeth nagyon szerette ezt a szamoai himnuszt. Arról szólt, hogy az ember köszönetet mond Istennek.
Bekapcsolta a hangszert és játszani kezdett. A fülében csengtek Apa szavai: „Gondolkodj el azon, amit játszol.”
Így is tett. Elgondolkodott azon, hogy ő mi mindenért lehet hálás. A családjáért. A házukért. A zenéért. A gyönyörű Szamoáért.
Az ujjai elkezdték könnyebben megtalálni a helyes hangokat. Egy idő után elkezdtek átalakulni az érzései. Békességet érzett. Elmosolyodott. Érzi a Szentlelket!
A szeletelés hangja abbamaradt. Apa dúdolni kezdett. Aztán odaállt Elizabeth mellé, és belekezdett az énekbe.
Miközben a lány játszott, Anya is csatlakozott hozzájuk. Elizabeth belegondolt, mi mindennel áldotta meg Isten őt és a családját.
A végén Apa odahajolt és megkérdezte: „Jobban érzed magad?”
„Igen! – felelte Elizabeth. – Igazad volt. A jó zenétől tényleg jobb lett a napom!” ●
Illusztrációk: Rebecca Sorge