Jézus Krisztus: lelkünk gondozója
Amikor őszintén megbánjuk a bűneinket, azzal megengedjük, hogy Krisztus engesztelő áldozata teljes mértékben hatályba lépjen az életünkben.
Drága fivéreim és nővéreim! Ezen a ragyogó húsvéti reggelen örvend a szívem az emberiség történelmének legcsodálatosabb, legmagasztosabb, fel sem mérhető cselekedetére emlékezve, amely a mi Urunk, Jézus Krisztus engesztelő áldozata. Ésaiás próféta kiemelkedő szavai még inkább felnagyítják a Szabadító leereszkedésének és Isten összes gyermekéért hozott áldozatának nagyszerű és önzetlen voltát:
„Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.”1
Azáltal, hogy önként magára vette az egész emberiség bűneit, hogy kegyetlenül keresztre szegezték, és harmadnap győzedelmesen felülkerekedett a halálon,2 Jézus még szentebb jelentőséggel ruházta fel az ősi időkben Izráelnek adott pészahi szertartást.3 Próféciát teljesítve be nagy és utolsó áldozatként saját testét és drága vérét ajánlotta fel,4 érvényesítve ezzel az Úr pészahjának ünneplésekor használt hagyományos jelképeket.5 Mindeközben Krisztus az emberi elme számára felfoghatatlan testi és lelki szenvedést tapasztalt meg. A Szabadító maga mondta:
„Mert íme, én, Isten, mindenkiért elszenvedtem ezeket a dolgokat…
Amely szenvedés nyomán még én, Isten, mindenek közt a legnagyobb is reszkettem a fájdalomtól, és minden pórusból véreztem, és testben és lélekben is szenvedtem – és azt kívántam, hogy ne igyam ki a keserű poharat, és visszarettenjek –
Mindazonáltal dicsőség legyen az Atyának; én ittam, és befejeztem előkészületeimet az emberek gyermekeiért.”6
Végtelen és irgalmas áldozata által Krisztus könyörülettel telve véghez vitte az Atya akaratát.7 Legyőzte a testi és a lelki halál fullánkját,8 amely a bukás révén jelent meg a világon,9 és felkínálta nekünk az örökkévaló szabadulás dicső lehetőségét.10
Jézus volt az egyetlen, aki képes volt mindannyiunkért véghezvinni ezt az örökkévaló és tökéletes áldozatot.11 A nagy mennyei tanácsban már a világ megalkotása előtt ki lett választva és előre el lett rendelve.12 Továbbá, mivel halandó anyától született, örökölte a testi halált, ugyanakkor Istentől az Atya Egyszülött Fiaként azt a hatalmat örökölte, hogy letehesse a saját életét, majd pedig újra felvehesse azt.13 Emellett Krisztus tökéletes életet élt, amely szeplőtelen volt, ennélfogva pedig nem volt kitéve az isteni igazságosság követelményeinek.14 Joseph Smith próféta némely alkalommal ezt tanította:
„Nem létezne szabadulás a világ számára Jézus Krisztus közbenjárása nélkül.
Isten… áldozatot készített saját Fiának ajándékában, aki a megfelelő időben elküldetik, hogy… kinyissa a kaput, amelyen keresztül az ember beléphet az Úr színe elé”15.
Bár áldozatán keresztül a Szabadító anélkül távolította el a testi halál következményeit, hogy feltételt szabott volna,16 az általunk elkövetett bűnök megbánására irányuló személyes felelősségünket nem távolította el.17 Sőt, szeretetteljes felhívást is intéz hozzánk, miszerint béküljünk meg Mennyei Atyánkkal. Jézus Krisztuson és az Ő engesztelő áldozatán keresztül hatalmas elme- és szívbéli változást tapasztalhatunk meg, amely friss hozzáállást eredményez, ami Istent és általában véve az életet illeti.18 Amikor őszintén megbánjuk a bűneinket, Isten és az Ő parancsolatai felé fordítva a szívünket és az akaratunkat, akkor elnyerhetjük az Ő megbocsátását, és még bőségesebben érezhetjük az Ő Szent Lelkének befolyását. Irgalmából adódóan nem kell megtapasztalnunk a szenvedés azon mélységét, amelyben a Szabadítónak része volt.19
A bűnbánat ajándéka Istennek az Ő gyermekei iránti kedvességét juttatja kifejezésre, és felfedi az Ő semmihez sem fogható hatalmát, amely segít nekünk felülkerekedni az általunk elkövetett bűnökön. Bizonyítéka továbbá a mi szerető Atyánk türelmének és hosszútűrésének, ami a halandó gyengeségünket és gyarlóságunkat illeti. Russell M. Nelson elnök, szeretett prófétánk azt mondta, hogy ez az ajándék jelenti „a boldogság és a nyugodt lelkiismeret kulcsát”20.
Drága barátaim! Bizonyságot teszek nektek arról, hogy amikor őszintén megbánjuk a bűneinket,21 azzal megengedjük, hogy Krisztus engesztelő áldozata teljes mértékben hatályba lépjen az életünkben.22 Megszabadulunk a bűn fogságából, örömre lelünk a földi utazásunkban, és jogosulttá válunk az örök szabadítás elnyerésére, amely a világ megalapítása óta el lett készítve mindenkinek, aki hisz Jézus Krisztusban és Őhozzá jön.23
A szabadítás fenséges ajándékának biztosításán túl a Szabadító enyhülést és vigaszt nyújt nekünk, amikor a halandó életünkben betegségekkel, kísértésekkel és gyengeségekkel szembesülünk, köztük olyan körülményekkel, amelyeket a mostani világjárvány idején tapasztalunk. Biztosíthatlak benneteket arról, hogy Krisztus mindig tudatában van annak, milyen csapásokat tapasztalunk meg a halandóságban. Megérti mindazt a keserűséget, gyötrelmet, testi fájdalmat, valamint érzelmi és lelki kihívásokat, amelyekkel szembenézünk. A Szabadító bensője irgalommal van tele, és mindig készen áll arra, hogy megsegítsen minket. Ez azért lehetséges, mert személyesen megtapasztalta és a testben magára vette a gyengeségeink és a betegségeink fájdalmát.24
Szelíden és szívbéli alázatossággal mindenek alá ereszkedett, és elfogadta azt, hogy megvessék, elutasítsák és megalázzák az emberek, megsebesítve Őt a vétkeinkért és a gonoszságainkért. Mindenkiért elszenvedte ezeket a dolgokat, magára véve a világ bűneit,25 és ezáltal a mi legfőbb lelki gondozónkká vált.
Ha közelebb kerülünk Őhozzá, lelkileg alávetve magunkat az Ő gondozásának, akkor magunkra tudjuk venni az Ő igáját, amely könnyű, és az Ő terhét, amely gyönyörűséges, ily módon rálelve a megígért vigaszra és megnyugvásra. Továbbá meg fogjuk kapni azt az erőt, amelyre mindannyiunknak szüksége van az élet azon nehézségeinek, gyengeségeinek és bánatainak legyőzéséhez, amelyeket az Ő segítsége és gyógyító hatalma nélkül rendkívül nehéz elviselni.26 A szentírások arra tanítanak, hogy vessük az Úrra a terheinket, és Ő gondot visel ránk.27 „És akkor Isten adja nek[ünk], hogy Fiának öröme által könnyűek legyenek a terhe[ink].”28
A tavalyi év végéhez közeledve értesültem egy kedves házaspár, Mario és Regina Emerick távozásáról, akik nagyon hűek voltak az Úrhoz, és négy nap különbséggel haltak bele a Covid19 szövődményeibe.
Az egyik fiuk, aki jelenleg püspökként szolgál Brazíliában, a következőket mesélte nekem: „Nehéz volt látni, hogy a szüleim ilyen állapotban távoznak ebből a világból, de egyértelműen éreztem az Úr kezét az életemben e tragédia közepette, mert olyan erőt és békességet kaptam, amelyet fel sem tudtam fogni. A Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hitem által Isten segített nekem megerősíteni és megvigasztalni a családtagjaimat és mindazokat, akik segítettek nekünk ebben az emberpróbáló időszakban. Bár a mindannyiunk által remélt csoda nem következett be, én magam tanúja vagyok a saját életemben és a családtagjaim életében bekövetkező számos egyéb csodának. A szívem mélyét átjáró megmagyarázhatatlan békességet éreztem, amely reményt és bizonyosságot adott nekem a Szabadító irántam való szeretetéről és Istennek az Ő gyermekeire vonatkozó boldogságtervéről. Megláttam, hogy azokon a napokon, amelyeket a leginkább beborít a gyász, a Szabadító szerető karjai mindig ki vannak nyújtva, ha mi teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel keressük Őt.”
Drága fivéreim és nővéreim! Ezen a húsvétvasárnapon ünnepélyes tanúságot teszek arról, hogy Jézus feltámadt a halálból és él. Bizonyságot teszek arról, hogy Őáltala és az Ő végtelen engesztelése által a Szabadító biztosította számunkra a halál legyőzésének módját, mind testileg, mind pedig lelkileg. E csodás áldásokon kívül vigaszt és bizonyosságot is kínál nekünk a nehéz időkben. Biztosítalak benneteket arról, hogy ha Jézus Krisztusba és az Ő mennyei engesztelő áldozatába vetjük a bizalmunkat, hitünkben mindvégig kitartva, akkor élvezni fogjuk szeretett Mennyei Atyánk ígéreteit, aki minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy segítsen nekünk egy nap visszatérni a színe elé. Ez az Ő munkája és dicsősége!29 Bizonyságot teszek arról, hogy Jézus a Krisztus, a világ Megváltója, a megígért Messiás, a feltámadás és az élet.30 Ezeket az igazságokat az Ő szent nevében – az Atya Egyszülöttje, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében – osztom meg veletek, ámen.