2021
Istentől sugalmazott alkotmányunk megvédése
2021. május


15:50

Istentől sugalmazott alkotmányunk megvédése

Az isteni sugalmazásba vetett hitünk egyedülálló felelősséget ruház az utolsó napi szentekre az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának és az alkotmányosság alapelveinek megvédelmezése tekintetében.

Ebben a zűrzavaros időben úgy éreztem, hogy az Amerikai Egyesült Államok sugalmazott alkotmányáról kell szólnom. Ez az alkotmány különleges jelentőséggel bír az Amerikai Egyesült Államokban élő tagjaink számára, ugyanakkor része a világszerte érvényes alkotmányok közös örökségének is.

I.

Az alkotmány a kormányzás alapja. Vázat és korlátokat biztosít a kormányzati jogkörök gyakorlásához. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya a legrégebben írt, ma is érvényben lévő alkotmány. Bár eredetileg csak néhány gyarmat fogadta el, hamarosan világszerte követendő mintává vált. Mára három kivételével minden országnak van elfogadott írott alkotmánya.1

Beszédemben nem emelek szót egyetlen politikai párt vagy bármely más csoport mellett sem. Az amerikai alkotmány mellett emelek szót, amelyet immár több mint 60 éve tanulmányozok. Azon tapasztalatom alapján szólok, amikor is az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága főbírájának titkáraként dolgoztam. A jogászprofesszorként eltöltött 15 évem, valamint a Utah-i Legfelsőbb Bíróság bírájaként eltöltött 3 és fél évem alapján szólok. Legfőként azonban a Jézus Krisztus apostolaként eltöltött 37 évem alapján szólok, amikor az volt a feladatom, hogy Isten visszaállított egyházának működésére vonatkozóan tanulmányozzam az Amerikai Egyesült Államok Istentől sugalmazott alkotmányának jelentését.

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya azért egyedi, mert Isten kinyilatkoztatta, hogy Ő „hozta… létre” azt, „minden test jogai és védelme miatt” (Tan és szövetségek 101:77; lásd még 80. vers). Emiatt bír kiemelt jelentőséggel ez az alkotmány Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjai számára szerte a világon. Az, hogy a világ más országai miként alkalmazzák – ha alkalmazzák – a benne foglalt alapelveket, a saját döntésük kérdése.

Milyen céllal hozta létre Isten az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát? Az erkölcsi önrendelkezés tanában látjuk ezt megnyilvánulni. A visszaállított egyház első évtizedében a nyugati határvidéken élő egyháztagok személyes és nyilvános üldöztetéstől is szenvedtek. Ez részben amiatt volt, hogy ellenezték az Amerikai Egyesült Államokban akkoriban fennálló rabszolgatartást. E sajnálatos körülmények közepette Isten örökkévaló igazságokat nyilatkoztatott ki a tanáról Joseph Smith próféta által.

Isten erkölcsi önrendelkezést adott a gyermekeinek, vagyis hatalmat a döntésre és a cselekvésre. Ezen önrendelkezés gyakorlásához a legkívánatosabb feltétel a férfiak és nők legteljesebb szabadsága azt illetően, hogy a saját egyedi döntéseiknek megfelelően cselekedhessenek. Akkor, amint azt a kinyilatkoztatás kifejti, „minden embert felelősségre lehe[t] vonni saját bűneiért az ítélet napján” (Tan és szövetségek 101:78). Az Úr kijelentette: „Nem helyes tehát az, hogy bárki rabságában legyen a másiknak” (Tan és szövetségek 101:79). Ez egyértelműen azt jelenti, hogy az emberi rabszolgaság helytelen, amiképpen ugyanezen tantételnek megfelelően helytelen az is, ha az állampolgárok nem hallathatják a hangjukat a vezetőik kiválasztása vagy a törvényeik meghozatala során.

II.

Az arra vonatkozó hitünk, miszerint az amerikai alkotmány Istentől sugalmazott, nem jelenti azt, hogy isteni kinyilatkoztatásra íródott volna minden szó és kifejezés, például az olyan rendelkezések, amelyek megszabják az egyes államok képviselőinek létszámát, illetve azok minimális életkorát.2 Az alkotmány nem volt „teljes mértékben kifejlődött dokumentum”, mondta J. Reuben Clark elnök. Így magyarázta: „Éppen ellenkezőleg, úgy hisszük, hogy növekednie és fejlődnie kell ahhoz, hogy eleget tehessen egy előre haladó világ változó szükségleteinek.”3 Például sugalmazott kiegészítések törölték el a rabszolgaságot és adták meg a nőknek a szavazati jogot. Nem tapasztalunk azonban sugalmazást az alkotmányt értelmező minden legfelsőbb bírósági döntésben.

Úgy hiszem, az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya legalább öt Istentől sugalmazott alapelvet tartalmaz.4

Az első az az alapelv, miszerint a kormányzati hatalom forrását a nép jelenti. Egy olyan időben, amikor egyetemesen azt feltételezték, hogy a legfőbb hatalom a királyok isteni jogából vagy a katonai erőből fakad, forradalmi elgondolás volt a népnek tulajdonítani a legfelsőbb hatalmat. Filozófusok korábban is felszólaltak már ennek érdekében, azonban az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya volt az első, amely alkalmazta ezt. A népfelség nem jelenti azt, hogy a csőcselék vagy más embercsoportok közbeavatkozhatnak, hogy megfélemlítsék vagy cselekvésre kényszerítsék a kormányt. Az alkotmány megalapozott egy alkotmányos demokratikus köztársaságot, ahol az emberek a választott képviselőiken keresztül gyakorolják a hatalmukat.

A második sugalmazott alapelv a delegált hatalom megosztása az ország és az azt alkotó tagállamok között. Szövetségi rendszerünkben ezt a példa nélküli alapelvet olykor olyan sugalmazott kiegészítések módosították, mint amilyen a rabszolgaságot eltörlő, valamint a szavazati jogot a nőkre is kiterjesztő volt, amint azt korábban említettem. Fontos, hogy az Egyesült Államok alkotmánya akképpen korlátozza az ország kormányát, miszerint csak a számára közvetlenül vagy közvetetten biztosított jogköröket gyakorolhatja, minden egyéb kormányzati jogkör pedig „az egyes államokat, illetve a népet”5 illeti.

Egy másik sugalmazott alapelv a hatalmi ágak szétválasztása. Jóval több mint egy évszázaddal az 1787-es alkotmányozó gyűlésünk előtt az angol parlament úttörő szerepet játszott a törvényhozó és a végrehajtó hatalom különválasztásában, amikor a királyt megfosztották bizonyos jogkörök gyakorlásától. Az amerikai alkotmányozó gyűlésen a sugalmazás abban mutatkozott meg, hogy független végrehajtói, törvényhozói és bírói hatalmat delegáltak, hogy ez a három ág ellenőrizni tudja egymást.

A negyedik sugalmazott alapelv az egyéni jogokra és a kormányzati felhatalmazás konkrét korlátaira vonatkozó létfontosságú biztosítékok halmazában mutatkozik, mely az alkotmány életbelépése után három évvel, kiegészítésként elfogadott Jognyilatkozatban található. A Jognyilatkozat nem volt új keletű. A sugalmazás ebben az esetben az Angliából, a Magna Cartával induló alapelvek gyakorlati alkalmazásában rejlett. Az alkotmány írói jól ismerték ezeket, mert a gyarmati alapokmányok némelyike már tartalmazott ilyen biztosítékokat.

A Jognyilatkozat nélkül Amerika nem adhatott volna otthont az evangélium visszaállításának, amely mindössze három évtizeddel később kezdődött. Isteni sugalmazás rejlett abban az eredeti rendelkezésben is, miszerint a vallási hovatartozás ne legyen elvárás a köztisztviselők esetében,6 azonban létfontosságúak voltak az első alkotmánykiegészítésben megfogalmazott, a vallásszabadságot biztosító és az államvallást megakadályozó alapelvek. Isteni sugalmazást látunk továbbá az első kiegészítésben álló szólás- és sajtószabadságban, valamint a későbbi alkotmánymódosításokba bekerült személyes védelmekben, például a bűnvádi eljárásokra vonatkozóan.

„Mi, a… nép…”

Ötödször és végezetül pedig isteni sugalmazást látok az alkotmány egészének létfontosságú céljában. A törvénynek, nem pedig egyéneknek kell kormányozniuk minket, hűségünk pedig az alkotmányhoz, valamint annak alapelveihez és folyamataihoz kötődik, nem pedig valamely tisztségviselőhöz. Ily módon minden embernek egyenlőnek kell lennie a törvény előtt. Ezek az alapelvek gátolják az olyan zsarnoki törekvéseket, amelyek egyes országokban megrontották a demokráciát. Továbbá azt is jelentik, hogy a három kormányzati ág egyike se uralja a többit, illetőleg ne akadályozza a többit az egymás ellenőrzésére kapott alkotmányos feladatuk végzésében.

III.

Habár az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának alapelvei Istentől sugalmazottak, eredeti szándékaik nem mindig valósulnak meg, amikor tökéletlen halandók gyakorolják azokat. A szövetségi kormány fontos jogalkotási területeket vett el az államoktól, például néhány, a családi kapcsolatokat szabályozó törvényt. Az első alkotmánykiegészítésben biztosított szólásszabadságot olykor gyengíti a népszerűtlen beszéd elfojtása. A hatalmi ágak szétválasztásának alapelve mindig is nyomás alatt állt, amint a kormányzat egy-egy ága olykor maga gyakorolt egy másikra ruházott jogkört, máskor egy másikat gátolt annak gyakorlásában.

Egyéb tényezők is fenyegetik az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának sugalmazott alapelveit. Az alkotmány megbecsülését gyengítik az arra irányuló erőfeszítések, hogy a szabadság és az önigazgatás helyett a mindenkori társadalmi irányzatokat tegyék meg a megalapítása indokául. Aláássa az alkotmány tekintélyét, amikor némely jelöltek vagy tisztségviselők figyelmen kívül hagyják a benne foglalt alapelveket. Csökkentik az alkotmány méltóságát és erejét azok, akik egyfajta hűségpróbaként vagy politikai jelmondatként használják, nem pedig azt a magasztos szerepét nézik, melyet a kormány felhatalmazásának és korlátainak forrásaként betölt.

IV.

Az isteni sugalmazásba vetett hitünk egyedülálló felelősséget ruház az utolsó napi szentekre az amerikai alkotmány és – bárhol éljünk is – az alkotmányosság alapelveinek megvédelmezése tekintetében. Bíznunk kell az Úrban, és derűlátó szemlélettel kell tekintenünk e nemzet jövőjére.

Mi mást kell még megtenniük a hithű utolsó napi szenteknek? Imádkoznunk kell azért, hogy az Úr vezessen és megáldjon minden országot és azok vezetőit. Mindez része a hittételünknek. Az, hogy alárendeljük magunkat elnököknek vagy uralkodóknak,7 természetesen nem jelent akadályt azt illetően, hogy ellenezzünk bizonyos törvényeket vagy előírásokat. Azt viszont megköveteli, hogy saját alkotmányaink és a vonatkozó törvények keretein belül tiszteletteljes és békés módon gyakoroljuk a befolyásunkat. A vitatott témákban törekednünk kell a mérséklésre és az egységesítésre.

Vannak további kötelességek, amelyek részét képezik a sugalmazott alkotmány fenntartásának. Meg kell ismernünk és pártolnunk kell az alkotmány sugalmazott alapelveit. Meg kell találnunk és támogatnunk kell azokat a bölcs és jó személyeket, akik támogatni fogják ezeket az alapelveket a közéleti tevékenységük során.8 Tájékozott állampolgároknak kell lennünk, akik tevékenyen éreztetik a befolyásukat a polgári ügyekben.

Az Amerikai Egyesült Államokban és más demokráciákban úgy lehet politikai befolyást gyakorolni, ha valaki indul a választásokon (amit bátorítunk); ha szavaz; ha anyagi támogatást nyújt; ha egy politikai párt tagja lesz és ott vállal feladatot; illetve ha folyamatos kommunikációval fordul tisztségviselőkhöz, pártokhoz és jelöltekhez. A megfelelő működéshez a demokráciának mindezen dolgokra szüksége van, azonban nem szükséges, hogy egy-egy lelkiismeretes állampolgár gondoskodjon mindegyikről.

Számos politikai kérdés van, és nincs olyan párt, platform vagy egyéni jelölt, aki és amely megfelelne minden személyes szempontnak. Ennélfogva minden állampolgárnak el kell döntenie, hogy mely ügyek a legfontosabbak számára az adott időben. Azután az egyháztagok törekedjenek sugalmazásra azt illetően, hogy miként gyakorolják a befolyásukat az egyéni fontossági sorrendjük szerint. Ez a folyamat nem lesz könnyű. Lehetséges, hogy váltogatni kell közben a párt- vagy jelöltpreferenciákat, akár egyik választásról a másikra is.

Az ilyen független cselekedetek néha azt kívánják majd a szavazóktól, hogy olyan jelölteket vagy politikai pártokat vagy platformokat támogassanak, melyek egyéb álláspontjaival nem tudnak egyetérteni.9 Ez az egyik oka annak, amiért arra ösztönözzük az egyháztagjainkat, hogy tartózkodjanak egymás politikai ügyek alapján történő megítélésétől. Soha nem szabad olyat állítanunk, hogy egy hithű utolsó napi szent nem tartozhat egy bizonyos párthoz, vagy nem szavazhat egy adott jelöltre. Helyes tantételeket tanítunk, és hagyjuk, hogy az egyháztagjaink döntsék el, miként rangsorolják és alkalmazzák e tantételeket az időről időre felmerülő kérdésekben. Ezenkívül ragaszkodunk hozzá, és ugyanerre kérjük a helyi vezetőinket is, hogy a politikai elhatározások és elköteleződések ne képezzék tanítások vagy győzködések tárgyát egyetlen egyházi gyűlésünk során sem.

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza természetesen élni fog azzal a jogával, hogy pártoljon vagy ellenezzen olyan konkrét törvényjavaslatokat, amelyekről úgy hisszük, hogy hatással lesznek a vallás szabad gyakorlására vagy az egyházi szervezetek alapvető érdekeire.

Bizonyságomat teszem az Amerikai Egyesült Államok Istentől sugalmazott alkotmányáról, és azért imádkozom, hogy mi, akik elismerjük azt az isteni Lényt, aki sugalmazta, mindig fenntartsuk és megvédjük annak nagyszerű alapelveit. Jézus Krisztus nevében, ámen.

Jegyzetek

  1. Lásd Mark Tushnet, “Constitution,” in Michel Rosenfeld and András Sajó, eds., The Oxford Handbook of Comparative Constitutional Law (2012), 222. A három ország, amelynek nincs írott, kodifikált alkotmánya, az Egyesült Királyság, Új-Zéland és Izrael. Ezek mindegyikének erős alkotmányos hagyományai vannak, bár a kormányzásra vonatkozó szabályok nincsenek egyetlen dokumentumba foglalva.

  2. Lásd az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya, I. cikk, 2. § (forrás: https://btk.ppke.hu/uploads/articles/17353/file/USA alkotmány_magyar_PKjav.pdf).

  3. J. Reuben Clark Jr., “Constitutional Government: Our Birthright Threatened,” Vital Speeches of the Day, Jan. 1, 1939, 177, idézve in Martin B. Hickman, “J. Reuben Clark, Jr.: The Constitution and the Great Fundamentals,” in Ray C. Hillam, ed., By the Hands of Wise Men: Essays on the U.S. Constitution (1979), 53. Brigham Young hasonló fejlődéselméleti nézetet vallott az alkotmánnyal kapcsolatosan, azt tanítva, hogy a megfogalmazói „lefektették az alapot, majd a következő nemzedékek emelték rá a felépítményt” (Discourses of Brigham Young, sel. John A. Widtsoe [1954], 359).

  4. Ez az öt hasonlít, de nem teljesen egyezik meg a következő forrásokban javasoltakkal: J. Reuben Clark Jr., Stand Fast by Our Constitution (1973), 7; Ezra Taft Benson, “Our Divine Constitution,” Ensign, Nov. 1987, 4–7; valamint Ezra Taft Benson, “The Constitution—A Glorious Standard,” Ensign, Sept. 1987, 6–11. Általánosságban lásd Noel B. Reynolds, “The Doctrine of an Inspired Constitution,” in By the Hands of Wise Men, 1–28.

  5. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya, 10. kiegészítés.

  6. Lásd az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya, VI. cikk.

  7. Lásd Hittételek 1:12.

  8. Lásd Tan és szövetségek 98:10.

  9. Lásd David B. Magleby, “The Necessity of Political Parties and the Importance of Compromise,” BYU Studies, vol. 54, no. 4 (2015), 7–23.