Evangéliumom tantételei
Egy evangéliumi tantétel tanalapú iránymutatás az erkölcsi önrendelkezés igazlelkű gyakorlásához.
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza 1849. októberi általános konferenciáján John Taylor elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából elhívást kapott, hogy nyissa meg Franciaország nemzetét Jézus Krisztus evangéliumának prédikálására. Szolgálatának része volt az ország első hivatalos egyházi folyóiratának szerkesztése is. Taylor elder 1851-ben megírt és kiadott egy cikket, válaszul az egyházzal kapcsolatban hozzá intézett gyakori kérdésekre. Ezen írás vége felé Taylor elder így emlékezett vissza a következő eseményre:
„Néhány évvel ezelőtt Nauvooban egy úriember, aki tudomásom szerint a törvényhozás egyik tagja volt, megkérdezte Joseph Smitht, miként volt képes oly sok embert kormányozni, és eközben ilyen tökéletes rendet megőrizni; megjegyezvén ugyanakkor, hogy ilyesmi sehol máshol nem volt lehetséges. Smith úr megjegyezte, hogy ezt nagyon könnyű megtenni. »Hogyan? – válaszolta az úriember. – Számunkra ez igen nehéznek bizonyult.« Smith úr így felelt: »Helyes tantételeket tanítok nekik, és ők magukat kormányozzák.«”1
Azért imádkozom, hogy a Szentlélek oktasson és építsen mindegyikünket, miközben a tantételek Jézus Krisztus visszaállított evangéliumában betöltött fontos szerepét nyomatékosítom.
Tantételek
Az Úr kinyilatkoztatta Joseph Smith prófétának, miszerint „ezen egyház elderei, papjai és tanítói tanítsák evangéliumom tantételeit, amelyek benne vannak a Bibliában és a Mormon könyvében, amelyben ott van az evangélium teljessége”2. Azt is kijelentette, hogy az utolsó napi szenteknek „tökéletesebb oktatásban [kell részesülniük] elmélet, tantétel, tan, az evangélium törvénye, minden olyan dolog terén, amely Isten királyságához tartozik, és amit szükséges, hogy megértse[nek]”3.
Tömören kifejezve: egy evangéliumi tantétel tanalapú iránymutatás az erkölcsi önrendelkezés igazlelkű gyakorlásához. A tágabb evangéliumi igazságokból származó tantételek útmutatást és mércét biztosítanak, miközben előre törekedünk a szövetséges ösvényen.
Az első három hittétel például Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma tanának alapvető vonatkozásait határozza meg: az Istenség természetét az első hittételben, Ádám és Éva bukásának hatásait a második hittételben, valamint a Jézus Krisztus engesztelése által lehetséges áldások körét a harmadik hittételben.4 A negyedik hittétel pedig lefekteti az első tantételeket – a Jézus Krisztusba vetett hit gyakorlására, valamint a bűnbánatra vonatkozó iránymutatásokat –, illetve azokat az első papsági szertartásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy Jézus Krisztus engesztelése hatással bírjon az életünkben.5
A Bölcsesség szava további példa az iránymutatásként szolgáló tantételre. Figyeljük meg ezeket a bevezető verseket a Tan és szövetségek 89. szakaszában:
„Ígérettel járó tantételként adva, amely a gyengéknek, és a szentek összessége leggyengébbjeinek képességéhez van szabva, akiket szenteknek neveznek vagy nevezhetnek.
Íme, bizony, így szól hozzátok az Úr: Olyan gonoszságok és tervek miatt, amelyek ármánykodó emberek szívében vannak és lesznek az utolsó napokban, figyelmeztettelek titeket, és előre figyelmeztetlek titeket azzal, hogy kinyilatkoztatás által megadom nektek a bölcsesség e szavát.”6
Az e bevezetést követő sugalmazott útmutatás maradandó irányelveket fogalmaz meg mind a testi, mind a lelki jóllétre, valamint a tantételhez való hithűségünktől függő konkrét áldásokról tanúskodik.
Az evangéliumi tantételek megismerése, megértése és az ezek szerint élt élet megerősíti a Szabadítóba vetett hitünket, elmélyíti az Iránta tanúsított odaadásunkat, valamint áldások és lelki ajándékok sokaságát hívja meg az életünkbe. Az igazlelkűség tantételei abban is segítenek, hogy a személyes preferenciáinkon és az énközpontú vágyainkon túlra tekintsünk, mert az örök igazság becses szemléletmódját biztosítják számunkra, miközben keressük az utunkat a halandóság különböző körülményei, kihívásai, döntései és tapasztalatai között.
A helyes tantételek tanításának kortárs példái
Joseph Smith próféta kijelentése a helyes tantételek tanításával kapcsolatban talán az egyik leggyakrabban idézett tanítása. Az Úr napjainkban felhatalmazott szolgáinak kijelentései között pedig erőteljes példákat találunk erre a sugalmazott tanítási mintára.
Az osztatlan figyelem tantétele
Dallin H. Oaks elnök az 1998-as általános konferencián beszélt az áronipapság-viselők kötelességeiről az úrvacsora előkészítésével és kiosztásával kapcsolatban. Leírta az osztatlan figyelem tantételét, majd rámutatott, hogy az ároni papság viselője soha nem akarhatja, hogy a megjelenésében vagy a viselkedésében bármi olyan legyen, ami elvonja az egyház bármely tagjának figyelmét a hódolatról és a szövetségei megújításáról. Oaks elnök hangsúlyozta emellett a rend, a tisztaság, az áhítat és a méltóság kapcsolódó tantételeit is.
Érdekes módon Oaks elnök nem adott hosszú felsorolást a fiatal férfiaknak arról, mit tegyenek és mit ne tegyenek, hanem inkább azzal számolt e tantétel kifejtésekor, hogy a fiatal férfiak, valamint szüleik és tanítóik a saját ítélőképességüket, illetve sugalmazásukat használva követhetik – és kövessék is! – az iránymutatást.
Kifejtette: „Nem adok részletes szabályokat, mivel a világméretű egyházunk különféle egyházközségei és gyülekezetei oly eltérőek, hogy az a szabály, amely az egyik helyzetben elengedhetetlennek tűnik, egy másikban akár oda nem illő is lehet. Inkább a tanok alapján egy tantételt javaslok. Ha mindannyian megértik ezt a tantételt, és ezzel összhangban cselekszenek, akkor nem sok szükség lesz szabályokra. Ha egyéni esetekben szabályokra vagy tanácsadásra van szükség, a helyi vezetők biztosíthatják azt a tanokkal és a hozzájuk kapcsolódó tantételekkel összhangban.”7
A sabbat mint jel tantétele
A 2015. áprilisi általános konferencián Russell M. Nelson elnök azt tanította nekünk, hogy „a sabbat gyönyörűség”8. Azt is kifejtette, ő maga miként értett meg egy alapvető tantételt a sabbat napjának megszenteléséről:
„Vajon hogyan szenteljük meg a sabbat napját? Amikor még sokkal fiatalabb voltam, azt tanulmányoztam, mit soroltak fel mások, mit tegyünk és mit ne tegyünk a sabbaton. Később azonban a szentírásokból megtanultam, hogy a sabbat napját illető viselkedésem és hozzáállásom egy jel köztem és Mennyei Atyám között. Ezt megértve már nem volt szükségem engedélyezett és tiltott tevékenységek listájára. Amikor el kellett döntenem, vajon egy tevékenység megfelel-e a sabbat napjának, egyszerűen csak feltettem magamnak a kérdést: »Milyen jelet küldök ezzel Istennek?« Ez a kérdés kristálytisztává tette a sabbat napjával kapcsolatos választási lehetőségeimet.”9
Nelson elnök egyszerű, ám erőteljes kérdése olyan tantételt nyomatékosít, amely eloszlat minden azt illető bizonytalanságot, hogy mit jelent a sabbat megszentelése, és mit kell tennünk ennek érdekében. Kérdése olyan iránymutatást és mércét foglal össze, amely mindegyikünket megáldhat a különböző körülményeink közepette.
A tantétel, hogy hajlandóak vagyunk engedni Istent uralkodni
Hat hónappal ezelőtt az általános konferencián Nelson elnök kifejtette személyes lelkesedését, amikor új meglátáshoz vezettetett az Izráel szó jelentésével kapcsolatban. Elmondta, hogy fellelkesült, amikor megtudta, miszerint „már maga az Izráel név is olyan személyre utal, aki hajlandó engedni, hogy Isten uralkodjon az életében.”10 Nelson elnök ezt követően e meglátás számos fontos vonatkozásáról is beszélt.
Üzenete arról, hogy hajlandóak vagyunk engedni Istent uralkodni, figyelemre méltó példája annak, amikor valaki helyes tantételeket tanít, hogy mi magunk kormányozhassuk önmagunkat. Nelson elnök pedig éppúgy, ahogyan a sabbat napjának gyönyörűséggé tételéről szóló üzenetében, úgy itt is tantételalapú kérdéseket tett fel, amelyek útmutatóként és mérceként szolgálnak mindegyikünk számára.
„Te hajlandó vagy engedni, hogy Isten uralkodjon az életedben? Te hajlandó vagy engedni, hogy Isten legyen a legfontosabb hatással az életedre?”
Így folytatta:
„Fontoljátok meg, milyen áldásokat hozhat számotokra az efféle hajlandóság. Ha nem vagytok házasok, és az örökkévaló társatokat keresitek, akkor az arra irányuló vágyatok, hogy »Izráelből valók« legyetek, segít majd eldöntenetek, kivel és hogyan randevúzzatok.
Ha házasok vagytok, és társatok megszegte a szövetségeit, akkor az arra való hajlandóságotok, hogy engedjétek Istent uralkodni az életetekben, lehetővé teszi majd, hogy az Istennel kötött szövetségeitek érintetlenek maradjanak. A Szabadító majd begyógyítja az összetört szíveteket. A mennyek megnyílnak majd, amint igyekeztek megtudni, miként lépjetek tovább. Nem szükséges tévelyegnetek vagy tűnődnötök.
Ha őszinte kérdéseitek vannak az evangéliummal vagy az egyházzal kapcsolatosan, akkor amint úgy döntötök, hogy engeditek Istent uralkodni, elvezettettek majd azon végérvényes, örökkévaló igazságok megtalálásához és megértéséhez, amelyek utat fognak mutatni az életeteknek, és segítenek majd szilárdan a szövetség ösvényén maradnotok.
Amikor kísértéssel kerültök szembe – még ha a kísértés a kimerültség vagy a magány vagy a meg nem értettség érzései közepette ér is benneteket –, képzeljétek el, milyen bátorságot meríthettek, ha úgy döntötök, hogy engeditek Istent uralkodni az életetekben, valamint amint megerősítésért könyörögtök Őhozzá.
Amikor legfőbb vágyatok az, hogy engedjétek Istent uralkodni, hogy Izráel részesei legyetek, akkor oly sok döntés válik könnyebbé! Oly sok ügy válik lényegtelenné! Tudjátok, miként legyen megfelelő a megjelenésetek. Tudjátok, mit nézzetek és olvassatok, hol töltsétek az időtöket, és kinek a társaságában. Tudjátok, mit akartok elérni. Tudjátok, miféle emberré akartok valójában válni.”11
Figyeljétek meg, mennyi életbe vágó döntésre és élettapasztalatra lehet hatással a tantétel, mely szerint legyünk hajlandóak engedni, hogy Isten uralkodjon: a randevúzás és a házasság, az evangéliumi kérdések és aggályok, kísértések, személyes megjelenés, mit nézzünk és olvassunk, hol töltsük az időnket, kivel barátkozzunk és még sok sok minden más. Nelson elnök sugalmazott kérdései egy egyszerű tantételt nyomatékosítanak, amely utat mutat életünk minden vonatkozásában, és képessé tesz minket arra, hogy magunkat kormányozzuk.
Egy apró kormányrúd
Amikor Joseph Smith Liberty fogházában raboskodott, levelekben írt utasításokat az egyház tagjainak és a vezetőknek, emlékeztetve őket arra, hogy „az óriási hajónak is nagyon hasznára van egy apró kormányrúd vihar idején, ami tartja az irányt a szélben és a hullámokban.”12
A kormány egy olyan rúd vagy kerék, amely a hozzá kapcsolódó berendezéssel a hajó vagy csónak irányítására szolgál. A „tartja az irányt a szélben és a hullámokban” kifejezés pedig a hajó elfordítására utal, hogy a viharban ne billenjen vagy boruljon fel.
Az evangéliumi tantételek számomra és számotokra is éppen olyanok, mint a kormány a hajó számára. A helyes tantételek lehetővé teszik számunkra, hogy megtaláljuk az utunkat, valamint szilárdan, állhatatosan és rendíthetetlenül álljunk, hogy ne veszítsük el az egyensúlyunkat, és ne bukjunk el a sötétség és a zűrzavar tomboló utolsó napi viharai közepette.
Bőséges áldásban részesültünk ezen az általános konferencián, hiszen az Úr felhatalmazott szolgáitól tanulhattunk az örök tantételekről. Most pedig a mi egyéni felelősségünk az, hogy azon igazságok szerint kormányozzuk magunkat, amelyekről ők tanúságot tettek.13
Bizonyság
Ezra Taft Benson elnök ezt tanította: „A következő hat hónapban a [Liahóna] konferenciai kiadásának az alapművek mellett kell állnia, és gyakran kell fordulni hozzá.”14
Lelkem minden erejével arra kérem mindegyikőnket, hogy ismerjük meg az igazlelkűség tantételeit, éljünk ezek szerint és szeressük őket. Csak az evangéliumi igazságok tesznek képessé bennünket arra, hogy „[megtegyük] jókedvvel mindazon dolgokat, amikre erőnkből telik” a szövetség ösvényén törekedve előre, valamint „meglá[tva] Isten szabadítását, és az ő karjának felfedését”15.
Tudom, hogy Jézus Krisztus evangéliumának tana és tantételei jelentik az alapvető forrást, mely irányt mutat az életünkben, valamint maradandó örömöt ad a halandóságban és az örökkévalóságban. És ezen a dicsőséges húsvétvasárnapon örömmel teszem tanúságomat arról, hogy élő Szabadítónk az a forrás, amelyből ezen igazságok erednek. Erről teszek bizonyságot az Úr Jézus Krisztus szent nevében, ámen.