Az igazság és a szeretet evangéliumi fénye
Bizonyságomat teszem arról, hogy az igazság és a szeretet evangéliumi fénye ma fényesen ragyog szerte a világon.
A Most minden nemzet jól figyeljen! című gyönyörű utolsó napi szent himnusz félreérthetetlenül adja vissza azt a lelkesedést és derűt, amely az evangélium teljességének a föld egészére való eljutásából ered. Így szól ez a himnusz:
Most minden nemzet jól figyeljen!
Mennyei hang szól, örvendjetek!
Angyali kórus zeng glóriát:
Eljött az igazság!1
Ezen örvendező szavak szerzője Louis F. Mönch német megtért volt, aki az Európában teljesített teljes idejű missziója során, Svájcban írta meg a himnuszhoz sugalmazott szavait.2 Az öröm, amely abból ered, hogy tanúi vagyunk a visszaállítás világméretű hatásának, világosan kifejezésre kerül a himnusz e szavaiban:
Sötétben járva népek sírtak,
A hajnalt várva virrasztottak.
Örvendjetek, mert elmúlt az éj,
Újra miénk a fény!3
A folyamatos visszaállítás alig 200 évvel ezelőtti kezdetének köszönhetően az igazság és szeretet evangéliumi fénye4 már az egész földön fényesen ragyog. Joseph Smith próféta 1820-ban megtudta – és azóta milliók tudták meg –, hogy Isten „mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül ad”5.
Röviddel az egyház eme utolsó adományozási korszakban való megszervezését követően az Úr szólt Joseph Smithhez, és kinyilvánította irántunk bőséges szeretetét, amikor azt mondta:
„Tehát én, az Úr, ismerve a csapásokat, melyek a föld lakóit érik, szólítottam ifj. Joseph Smith szolgámat, és szóltam hozzá a mennyből, és parancsolatokat adtam neki…
[H]ogy meg lehe[t] alapozni az én örök szövetségemet;
Hogy evangéliumom teljességét az erőtlenek és egyszerűek által lehessen hirdetni a föld széleinek”6.
Röviddel azután, hogy Joseph ezt a kinyilatkoztatást megkapta, misszionáriusokat kezdtek elhívni és elküldeni a világ számos nemzetéhez. Éppen ahogy azt Nefi próféta előre látta, a visszaállított evangélium üzenetét prédikálni kezdték „minden nemzet, nemzetség, nyelv és nép köz[ött]”.7
„Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházát hivatalosan egy New York állam északi részén található rönkházban alapították meg 1830-ban.
117 évbe telt, mire 1947-re az egyház növekedése a kezdeti hat fő egyháztagról elérte az egymilliót. A misszionáriusoknak az egyház első napjaitól kezdve fontos szerepe volt: szétszóródtak az őslakos amerikai területeken és Kanadában, majd 1837-ben az észak-amerikai földrészen túl Angliában is. Hamarosan az egész európai földrészen, valamint a távoli Indiában és a Csendes-óceáni-szigeteken is munkálkodtak misszionáriusok.
1963-ban az egyháztagok száma elérte a kétmilliót, nyolc évvel később pedig már a hárommilliót.”8
Az egyház gyors növekedését kiemelve Russell M. Nelson elnök a közelmúltban ezt mondta: „Napjainkban Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza felgyorsult iramban halad előre. Az egyháznak példátlan és páratlan jövője lesz.”9
Jézus Krisztus evangéliuma teljességének visszaállítása, az Úr élő egyházának a földön való újbóli megszervezése, valamint annak azóta elért figyelemre méltó növekedése szerte a világon elérhetővé tették a papság áldásait. A szent szertartásokban és szövetségekben, amelyek Istenhez kötnek és a szövetség ösvényére állítanak minket, világosan „megnyilvánul az isteniség hatalma”10. Amint részt veszünk ezekben a szent szertartásokban az élőkért és a halottakért, a fátyol mindkét oldalán egybegyűjtjük Izráelt, és felkészítjük a földet a Szabadító második eljövetelére.
1973-ban a szüleim és én elutaztunk a hazánkból, Argentínából, hogy egymáshoz pecsételjenek minket a templomban. Mivel akkoriban nem voltak templomok Latin-Amerikában, közel 10 000 kilométert utaztunk oda-vissza, hogy egymáshoz pecsételjenek minket a Salt Lake templomban. Habár ekkor még csak kétéves voltam, és nem emlékszem e különleges élmény minden részletére, három jól kivehető kép az útról az emlékezetembe vésődött, és azóta is ott maradt.
Először is emlékszem, hogy a repülőgépen az ablak mellé ültettek, és láttam az alattunk úszó fehér felhőket.
Ezek a gyönyörű, fényes felhők hatalmas vattapamacsokként élnek az emlékeimben.
Egy másik kép, amely megmaradt bennem, az néhány mókás kinézetű figura egy Los Angeles környéki vidámparkból. Ezeket a szereplőket nehéz elfelejteni.
De sokkal fontosabb ez a ragyogó és feledhetetlen emlékkép:
Tisztán emlékszem rá, amint a Salt Lake templom szent szobájában vagyok, ahol párok és családok pecsételését végzik az időre és az egész örökkévalóságra. Emlékszem a templom csoda szép oltárára, és felidézem a tündöklő napfényt, amely besütött a szoba külső ablakán. Akkor és azóta is folyamatosan érzem az igazság és szeretet evangéliumi fényéből áradó melegséget, biztonságot és vigaszt.
Hasonló érzések erősíttettek meg újra a szívemben húsz évvel később, amikor beléptem a templomba, hogy újra pecsételésben legyen részem – ezúttal amint a menyasszonyomat és engem egymáshoz pecsételtek az időre és az egész örökkévalóságra. Azonban ez alkalommal nem kellett több ezer kilométert utaznunk, mivel időközben felépítették és felszentelték az Argentínai Buenos Aires templomot, amely csak egy rövid autóútra volt az otthonunktól.
22 évvel az esküvőnket és pecsételésünket követően abban az áldásban volt részünk, hogy visszatérhettünk ugyanabba a templomba, ezúttal a gyönyörű lányunkkal, hogy családként egymáshoz pecsételjenek minket az időre és az egész örökkévalóságra.
Amint felidéztem ezeket az igen szent pillanatokat az életemből, mély, tartós öröm árasztott el. Éreztem és továbbra is érzem egy könyörületes Mennyei Atya szeretetét, aki ismeri az egyéni igényeinket és a szívünk őszinte vágyait.
Izráelnek az utolsó napokban való egybegyűjtéséről szólva az Úr Jehova ezt mondta: „Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.”11 Örökre hálás leszek, amiért fiatalkoromtól kezdve az Úr törvénye mélyen a szívembe vésődött a szent szertartások által az Ő szent házában. Mily alapvető fontosságú tudni, hogy Ő az Istenünk, hogy mi az Ő népe vagyunk, valamint hogy bármilyenek is legyenek a körülményeink, ha hithűek vagyunk és megtartjuk a megkötött szövetségeinket, „szeretetének karjai örökre átölel[het]nek”12.
A 2019. októberi általános konferencia női ülése során Nelson elnök ezt mondta: „Minden arra irányuló erőfeszítésünk, hogy szolgálattételt nyújtsunk egymásnak, hirdessük az evangéliumot, tökéletesítsük a szenteket, valamint megváltsuk a holtakat, összefonódik a szent templomban.”13
Ugyanezen az általános konferencián Nelson elnök ezt is tanította: „A visszaállítás koronaékszere természetesen nem más, mint a szent templom. Szent szertartásai és szövetségei döntő fontosságúak egy olyan nép felkészítésében, akik készen állnak a Szabadító üdvözlésére az Ő második eljövetelekor.”14
A folyamatos visszaállítást a templomok fokozott ütemű építése és felszentelése fémjelzi. Amint egybegyűlünk a fátyol mindkét oldalán, amint áldozatokat hozunk a szolgálatért, és a templomot az életünk sarkalatos pontjává tesszük, az Úr valóban épít minket – építi az Ő szövetséges népét.
Ó, mily dicső fénnyel áld az Úr,
Ez az igaz evangélium.
Napként ragyog e mennyei fény
Minden nemzet egén!15
Bizonyságomat teszem arról, hogy az igazság és a szeretet evangéliumi fénye ma fényesen ragyog szerte a világon. Az Ésaiás próféta által megjövendölt „bámulatos mű és csoda”16, amelyet Nefi látott17, felgyorsult ütemben következik be, még ezekben a kihívást jelentő időkben is. Amint azt Joseph Smith prófétaként kijelentette: „[A]z igazság lobogója felállíttatott; nincs az a szentségtelen kéz, amely megállíthatná a munka haladását…, míg Isten céljai meg nem valósulnak, és a nagy Jehova azt nem mondja: a munka elvégeztetett.”18
Fivérek és nővérek! Legyünk rá készek és döntsük el ma, hogy elkötelezzük magunkat és a családunkat a menny hangjának, vagyis a Szabadító hangjának meghallása mellett. Kössünk szövetségeket Istennel, és tartsuk meg őket, így azok szorosan azon az ösvényen tartanak majd bennünket, amely visszavezet az Ő jelenlétébe, és örvendezzünk az Ő evangéliuma dicsőséges fényének és igazságának áldásaiban. Jézus Krisztus nevében, ámen.