Könyvtár
11. Fejezet: Az igaz és élő egyház megszervezése és rendeltetése


11. Fejezet

Az igaz és élő egyház megszervezése és rendeltetése

„Nem tudtok többet ennek az egyháznak és királyságnak a rendeltetéséről, mint az anyja ölében fekvő csecsemő. Nem fogjátok fel… Ez az egyház be fogja tölteni Északés Dél-Amerikát – be fogja tölteni az egész világot.”

Joseph Smith életéből

1829 júniusában Joseph Smith próféta befejezte a Mormon könyve fordítását. „Ahogy a fordítás a végéhez érkezett – mondta a próféta –, elmentünk New York állam Wayne megyéjének Palmyra városába, megszereztük a szerzői jogot, és megegyeztünk Mr. Egbert B. Grandinnel, hogy kinyomtat ötezer példányt háromezer dollárért”1. Egbert B. Grandin egy fiatalember volt, egy évvel fiatalabb, mint Joseph Smith, és nyomdát üzemeltetett Palmyrában. Akkoriban vásárolt meg egy új nyomdaprést, amelynek technológiája jelentősen meggyorsította a nyomtatást. Figyelemre méltó volt az, hogy a prófétának sikerült Palmyra vidéki városában egy olyan nyomdászt találnia, aki képes volt egy ilyen terjedelmű könyvet, mint a Mormon könyve, ilyen nagy számban kinyomtatni. Mivel a Mormon könyve nyomtatása ilyen nagyszabású és költséges vállalkozás volt, Martin Harris jelzálogot vett fel a farmjára, hogy biztosítsa Mr. Grandint afelől, hogy ki fogják tudni fizetni a nyomdaköltséget.

1829 nyárutóján Joseph Smith és Martin Harris többedmagukkal összegyűltek a nyomdában, hogy megvizsgálják a Mormon könyve címoldalának próbanyomatát, amely a könyv első kinyomtatott oldala lett. Miután a próféta kijelentette, hogy meg van elégedve az oldal külalakjával, a nyomtatás már gyorsan haladt előre. Hét hónapba telt befejezni, és a Mormon könyve 1830. március 26-án vált elérhetővé a nagyközönség számára.

Ahogy a Mormon könyve fordítása és nyomtatása befejeződött, Joseph Smith megkezdte az egyház megszervezését. A Tan és a szövetségek 20. szakaszában található kinyilatkoztatásban az Úr kinyilatkoztatta a prófétának „azt a [pontos] napot, amikor az Ő akarata és parancsolata szerint hozzá kell látnunk az Ő egyházának újbóli megszervezéséhez itt a földön”2. A megjelölt nap 1830. április 6-a volt.

„Közöltük a testvérekkel – mondta a próféta –, hogy parancsolatot kaptunk arra vonatkozóan, hogy szervezzük meg az egyházat; ennek megfelelően összegyűltünk ebből a célból id. Peter Whitmer úr házában (szám szerint hatan) Urunk ezernyolcszázharmincadik évének április hatodikán, kedden”3. Körülbelül 60 ember zsúfolódott be a New York állam Fayette városában található Whitmer házba, akik a ház mindkét szobáját zsúfolásig megtöltötték. A jelenlévők közül hatot jelöltek meg az új egyház tagjaiként, hogy eleget tegyenek New York törvényeinek – Joseph Smith prófétát, Oliver Cowderyt, Hyrum Smitht, ifj. Peter Whitmert, Samuel Smitht és David Whitmert.4

Bár az egyház kezdetben nagyon kicsi volt, Joseph Smithnek látnoki megérzése volt annak „nagyszerű rendeltetéséről”. Wilford Woodruff így emlékszik vissza egy papsági gyűlésre az Ohio állambeli Kirtlandben, amelyet 1834 áprilisában tartottak, és amelyen a próféta megpróbálta ráébreszteni a testvéreket Isten földi királysága jövőbeli helyzetének felismerésére.

„A próféta minden papságviselőt összehívott a rendelkezésükre álló rönkökből épült kis iskolaépületbe. Ez egy kicsi ház volt, talán 18 négyzetméter területű. Ahhoz azonban elég volt, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza egész papságát befogadja, akik akkor Kirtlandben tartózkodtak… Amikor összegyűltünk, a próféta felkérte Izráel eldereit, hogy tegyenek vele együtt bizonyságot erről a munkáról… Amikor végeztek, a próféta ezt mondta: »Testvérek, nagyon tanulságos volt, és sokat tanultam ma este a bizonyságaitokból, de azt szeretném mondani nektek az Úr előtt, hogy nem tudtok többet ennek az egyháznak és királyságnak a rendeltetéséről, mint az anyja ölében fekvő csecsemő. Nem fogjátok fel.« Nagyon meglepődtem. Azt mondta: »Ma este csupán egy maroknyi papságot láttok itt, de ez az egyház be fogja tölteni Észak- és Dél-Amerikát – be fogja tölteni az egész világot.«”5

Joseph Smith tanításai

Jézus Krisztus igaz egyházát Joseph Smith szervezte meg az idők teljességének adományozási korszakában

Joseph Smith így számolt be az 1830. április 6-án tartott gyűlésen történtekről, amikor az egyházat megszervezte: „Miután megnyitottuk a gyűlést Mennyei Atyánkhoz intézett ünnepélyes imával, a korábban kapott parancsolat szerint folytatva megkérdeztük testvéreinket, hogy elfogadnak-e bennünket Isten királysága ügyeinek tanítóiként, és hogy egyetértenek-e azzal, hogy az említett parancsolatnak megfelelően, melyet kaptunk, nekilássunk az egyház megszervezésének. Ezeket a indítványokat egyhangúlag elfogadták.

Ekkor én kezeimet Oliver Cowderyre helyeztem, és az »Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza« elderévé rendeltem; majd ezután ő is elrendelt engem a nevezett egyház elderévé. Ezután kenyeret vettünk, megáldottuk és megtörtük velük; és bort is, megáldottuk, és velük együtt ittunk belőle. Majd ezután kezeinket egyenként az egyház tagjaira helyeztük, hogy megkaphassák a Szentlélek ajándékát, és Krisztus Egyházának konfirmált tagjai lehessenek. A Szentlélek hatalmas mértékben áradt ki ránk – voltak, akik prófétáltak, miközben mindannyian dicsértük az Urat, és rendkívül örvendeztünk…

A továbbiakban azzal folytattuk, hogy a számunkra megnyilatkozó Lélek által a testvérek közül néhányat elhívtunk és elrendeltünk a papság különböző hivatalaiba: és miután boldogan azzal töltöttük az időt, hogy tanúi voltunk, és önmagunkon éreztük a Szentlélek hatalmát és áldásait, amelyet Isten kegyelme adományozott nekünk, befejeztük annak az örömteli tudásnak a birtokában, hogy mostantól mindannyian az Isten által elismert »Jézus Krisztus Egyháza« tagjai vagyunk, amelyet az Őtőle kapott parancsolatoknak és kinyilatkoztatásoknak megfelelően szerveztek meg ezekben az utolsó napokban, valamint az egyháznak ama rendje szerint, amely az Újszövetségben lejegyeztetett”6.

Az egyház első általános konferenciáján, amelyet 1830. június 9-én a New York állambeli Fayette-ben tartottak, kiosztották az úrvacsorát, több embert egyháztaggá konfirmáltak, másokat elrendeltek a papság hivatalaiba, és a Szentlélek kiáradt a szentekre. Joseph Smith próféta így írt róla: „Az ilyen eseményeknek az volt a céljuk, hogy kimondhatatlan örömmel ihlessék meg szívünket, és hódolattal és tisztelettel töltsenek el minket az iránt a Mindenható Lény iránt, akinek kegyelme által eszközök voltunk abban, hogy az emberek gyermekei ilyen dicsőséges áldásokban gyönyörködhessenek, mint amilyenek most kiáradtak reánk. Az, hogy a dolgoknak ugyanabban a rendjében munkálkodtunk, mint amelyet az ősi szent apostolok betartottak; hogy felismertük ezeknek az eseményeknek a fontosságát és ünnepélyességét; és hogy a saját természetes érzékeinkkel lehettünk tanúi, és érezhettük a papság hatalmának hasonlóan dicsőséges megnyilvánulásait, a Szentlélek ajándékait és áldásait, és egy irgalmas Isten jóságát és leereszkedését azokhoz, akik engedelmeskednek az Urunk Jézus Krisztus örökkévaló evangéliumának, mindez együttvéve a hála elragadtatásának érzéseit idézte elő bennünk, és friss lelkesedéssel és energiával inspirált minket az igazság ügyében”7.

Krisztus egyháza Isten rendje szerint van megszervezve

„Krisztus volt az egyház feje, a fő szegletkő, a lelki szikla, amelyre az egyház felépült, és a pokol kapui nem győzedelmeskednek ellene [lásd Máté 16:18; Efézusbeliek 2:20]. Ő felépítette a királyságot, apostolokat választott, és elrendelte őket a melkisédeki papságba, hatalmat adván nekik az evangélium szertartásainak a levezetésére”8.

»[Krisztus] adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul« [Efézusbeliek 4:11]. És hogyan választotta ki az apostolokat, a prófétákat, a pásztorokat, a tanítókat és az evangélistákat? Prófécia (kinyilatkoztatás) és kézrátétel által: – egy isteni közlés és Isten által megjelölt szertartás által – a papságon keresztül, amelyet Isten rendje szerint szerveztek meg, isteni kinevezés alapján”9.

„[A Mormon könyve] elmondja nekünk, hogy feltámadása után a Szabadítónk megjelent ezen a[z amerikai] kontinensen; hogy elültette itt az evangéliumot annak minden teljességében, gazdagságában, hatalmában és áldásában; hogy voltak apostolaik, prófétáik, pásztoraik, tanítóik és evangélistáik; ugyanaz a rend, ugyanaz a papság, ugyanazok a szertartások, ajándékok, hatalmak és áldások, mint amelyeknek a keleti kontinensen örvendhettek”10.

„Az evangélista pátriárka… Amikor Krisztus egyháza meg van szervezve a földön, kell, hogy legyen egy pátriárka a szentek utódainak javára, mint Jákób esetében, aki pátriárkai áldást adott fiainak”11.

Hittételek 1:6: „Hiszünk ugyanabban a szervezetben, ami az Ősi Egyházban is létezett, név szerint: apostolok, próféták, pásztorok, tanítók, evangélisták és így tovább”12.

Az egyházat az Első Elnökség, a Tizenkét Apostol Kvóruma és a Hetvenek Kvórumai vezetik.

„Határozottan hiszek a prófétákban és az apostolokban, Jézus Krisztus a fő szegletkő, és úgy tanít, mint akinek hatalma van közöttük, és nem úgy, mint az írástudók”13.

„Az elnökök, vagy az [Első] Elnökség vezeti az egyházat; és Isten határozatának és akaratának a kinyilatkoztatása az egyház számára az Elnökségen keresztül kell, hogy jöjjön. Ez a menny rendje, és a [melkisédeki] papság hatalma és kiváltsága”14.

„Milyen jelentőség fűződik e tizenkét apostol elhívásához, ami különbözik az egyház más elhívásaitól vagy tisztségviselőitől? …Ők a tizenkét apostol, akiket az Utazó Főtanács hivatalába hívtak el, akiknek a szentek gyülekezetei fölött kell elnökölni… Ennek a szolgálatnak a kulcsait kell viselniük, minden nemzet számára kinyitni a menny királyságának ajtaját, és az evangéliumot hirdetni minden teremtménynek. Ez az apostolság hatalma, felhatalmazása és erénye”15.

Orson Pratt, aki a Tizenkét Apostol Kvórumában szolgált, így számolt be: „Az Úr… azt parancsolta, hogy szervezzék meg a Tizenkét Apostol Kvórumát, akiknek az a feladatuk, hogy a nemzeteknek prédikálják az evangéliumot, először a nemzsidóknak, azután a zsidóknak. Miután felépült a Kirtland templom, összehívták a papságot, és a tizenkét apostolról beszélve Joseph próféta azt mondta, hogy az apostolságot minden rá vonatkozó hatalommal együtt kapták meg, éppen úgy, mint az ősi apostolok”16.

Wilford Woodruff, az egyház negyedik elnöke így számolt be: „Joseph elhívott tizenkét apostolt. Kik voltak ők? Az Úr ezt mondta neki: »A tizenkettek azok, akik szívük minden szándékával magukra kívánják venni az én nevemet; és ha szívük minden szándékával magukra kívánják venni az én nevemet, akkor elhívást kapnak, hogy menjenek el az egész világba, és minden teremtménynek prédikálják az evangéliumomat« [T&Sz 18:27–28]. …Amikor Joseph próféta megszervezte a Tizenkét Apostol Kvórumát, megtanította nekik [az] egység tantételét. Megérttette velük, hogy egynek kell lenniük a szívükben és véleményükben, és teljesen magukra kell venniük Krisztus nevét; hogy ha Isten megparancsol nekik valamit, akkor menniük kell, és meg kell tenniük”17.

„A Hetvenek alkossák az utazó kvórumokat, menjenek el az egész földre, ahová a tizenkét apostol elhívja őket”18.

„A Hetveneket nem azért hívták el, hogy az asztalok körül szolgáljanak [lásd Cselekedetek 6:1–2]…, hanem az evangélium hirdetésére, és [a gyülekezetek] felépítésére, és hogy másokat, akik nem tartoznak ezekbe a kvórumokba, és akik főpapok, elhívjanak [a gyülekezetek] fölé elnökölni. A Tizenkettek továbbá… vigyék el a királyság kulcsait minden nemzetnek, és nyissák meg az evangélium ajtaját nekik, és kérjék fel a Hetveneket, hogy kövessék őket, és segédkezzenek nekik”19.

Bár a gonosz erői arra törekednek, hogy elpusztítsák az egyházat, „nincs az a szentségtelen kéz, amely megállíthatja a munka előrehaladását”

„Krisztus egyházának 1830. április 6-án történt megalakulása óta abban a kiváltságban volt részünk, hogy tanúi lehettünk az igazság elterjedésének országunk különböző részeiben, annak ellenére, hogy ellenségeink szüntelenül azon fáradoztak, hogy megállítsák annak folyamatát, és hogy megakadályozzák a fejlődését; bár gonosz és ármánykodó emberek összefogtak, hogy elpusztítsák az ártatlanokat, …a dicsőséges evangélium annak teljességében terjed, és naponta nyer újabb megtérteket; és imádkozunk Istenhez, hogy ez továbbra is így legyen, és olyanokkal növekedjék a száma, akik örökre megszabadíttatnak”20.

„Az igazság lobogója felállíttatott. Nincs az a szentségtelen kéz, amely megállíthatná a munka haladását. Tombolhat az üldöztetés, összefoghat a csőcselék, gyülekezhetnek hadseregek, és rágalmazhatnak hamis vádakkal, Isten igazsága azonban bátran, nemesen és függetlenül fog előrehaladni; míg minden földrészt át nem jár, minden égövet meg nem látogat, minden országban végig nem söpör, és minden fülben el nem hangzik; míg Isten céljai meg nem valósulnak, és a nagy Jehova azt nem mondja: a munka elvégeztetett.”

„Más példázatot is adott [a Szabadító] eléjök, amellyel a királyságra utalt, amelyet épp az aratás előtt vagy az aratáskor kell felállítani, mondván: »Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet vévén az ember, elvete az ő mezejében; a mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain« [Máté 13:31–32]. Könnyen felismerhetjük, hogy ez a példázat az egyházról szól, ahogy az az utolsó napokban elő fog jönni. Íme, a menny királysága hasonlatos hozzá. Nos, miben hasonlít hozzá?

Vegyük a Mormon könyvét, amelyet egy ember fogott, és elrejtett a mezejében, biztonságba helyezte hite által, hogy az utolsó napokban, vagyis a megfelelő időben előbukkanjon; figyeljük meg, ahogy előjön a földből, amelyet valóban a legkisebb magnak tekintenek, de figyeljük csak, ahogy kihajt, igen, méghozzá fennkölt, isteni méltósággal tör a magasba, mígnem a mustármaghoz hasonlóan nagyobb lesz a veteményeknél. És ez az igazság, és kihajtott és előbukkant a földből, és az igazlelkűség kezd letekinteni a mennyből [lásd Zsoltárok 85:11; Mózes 7:62], és Isten leküldi az Ő hatalmait, ajándékait, és az angyalok fészkelnek ágai között.

A menny királysága olyan, mint egy mustármag. Íme, akkor nem a menny királysága az, amely felemeli a fejét az utolsó napokban Istenének magasztosságában, vagyis az Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza, mint egy áthatolhatatlan, megmozdíthatatlan szikla a hatalmas óceán kellős közepén, amely ki van téve sátán tombolásának és viharainak, amely mind a mai napig rendületlenül áll, és az ellenkezés tornyosuló hullámaival dacol, amelyeket süllyedő hajók viharos szelei hajtanak, amelyek félelmetes tajtékkal csapódtak, és még ma is csapódnak győzedelmes hegyfokának, amelyet az igazlelkűség ellensége megkétszereződött dühvel támad?”22

A Kirtland templom felszentelésén mondott imájában, amelyet később a Tan és a szövetségek 109:72–76. verseiben jegyeztek fel, Joseph Smith próféta a következőket mondta: „Emlékezz egyházad egészére, Ó Urunk, mind a családjaikkal, és mind a közeli rokonaikkal, mind a betegeikkel, és a nyomorultaikkal, mind a föld szegényeivel és szelídjeivel együtt; hogy a királyság, amelyet kéz nélkül állítottál fel, hatalmas heggyé válhasson és az egész földet betölthesse; hogy egyházad előjöhessen a sötétség vadonjából, és tündöklően ragyoghasson, mint a hold, tisztán, mint a nap, és rettenetesen, mint egy fellobogózott hadsereg; és fel lehessen ékesítve, mint a menyasszony, arra a napra, amikor felfeded a mennyeket, és a hegyeket elolvasztod színed előtt, és a völgyeket magassá teszed, és az egyenetlen helyeket simává; hogy dicsőséged betölthesse a földet; hogy amikor a harsona megszólal a halottakért, felragadtassunk a felhőben, hogy találkozzunk veled, hogy örökre az Úrral lehessünk; hogy ruházatunk tiszta lehessen, hogy az igazlelkűség köntöseibe öltözhessünk, pálmaágakkal kezeinkben, és a dicsőség koronájával a fejünkön, és örök örömet arathassunk minden szenvedésünkért”23.

Mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy megerősítsük az egyházat, és megtegyük a részünket Isten királyságának a felépítésében

„Isten célja egy közös cél, amelyben a szentek egyformán érdekeltek; mindannyian egy közös test részei vagyunk, és mindannyian ugyanabból a lélekből veszünk, és egy keresztségre keresztelkedtünk, és ugyanazzal a dicsőséges reménységgel bírunk. Isten céljának előmozdítása és Sion felépítése ugyanúgy feladata az egyik embernek, mint a másiknak. Az egyetlen különbség az, hogy az egyiket egy bizonyos feladat betöltésére hívták el, a másikat egy másikéra; »és akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind; nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem«; a pártérzelmek, a különböző érdekek, a zártkörű tervek érvényüket kell, hogy veszítsék az egy közös célban, az egésznek az érdekében [lásd 1 Korinthusbeliekhez 12:21, 26]”24.

„Fivérek és nőtestvérek, legyetek hithűek, szorgalmasak, tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott [lásd Júdás 1:3]; ismerje fel minden férfi, nő és gyermek a munka fontosságát, és úgy cselekedjék, mintha a siker egyedül az ő egyéni erőfeszítésén múlna; érezzen benne mindenki érdekeltséget, és azután vegyék figyelembe, hogy olyan időben élnek, amelynek gondolata évezredekkel ezelőtt élt királyok, próféták és igazlelkű emberek keblét lelkesítette – amelynek reménysége a legkedvesebb feljegyzéseiket és legmagasztosabb dallamaikat inspirálta, és amelynek hatására olyan elragadtatott dallamokba fogtak, amelyek a szentírásokban vannak feljegyezve; és idővel fel kell majd kiáltanunk a sugalmazás nyelvén:

»Az Úr ismét elhozta Siont;

Az Úr megváltotta népét, Izráelt« (T&Sz 84:99).”25

Wilford Woodruff visszaemlékezése szerint Joseph Smith a következő kijelentést tette a Tizenkettek azon tagjainak, akik 1839-ben Nagy-Britanniába indultak missziójukra: „Nem számít, hogy mi jön rátok, vállvetve viseljétek, és mindig támogassátok és védelmezzétek Isten egyházának és királyságának az érdekeit”26.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra. További segítségért lásd a vii–xi. oldalakat!

  • Képzeld el, hogy milyen lehetett részt venni a 142–143. oldalon leírt papsági gyűlésen! Mit gondolsz, hogyan érezted volna magad, ha hallottad volna Joseph Smitht arról jövendölni, hogy az egyház egy nap be fogja tölteni a világot? Visszatekintve arra a jövendölésre, milyen gondolataid vagy érzéseid támadnak?

  • Tekintsd át a 143–144. oldalakat, és figyeld meg, milyen lépéseket tettek az egyház megszervezésekor és az első általános konferencián! Joseph Smith ezt mondta: „Az ilyen eseményeknek az volt a céljuk, hogy kimondhatatlan örömmel ihlessék meg szívünket, és hódolattal és tisztelettel töltsenek el minket [Isten] iránt” (144. o.). Mikor voltak ilyen érzéseid, amelyeket Joseph Smith leírt?

  • Tekintsd át Joseph Smith tanításait az egyházról Jézus napjaiban és a Mormon könyvebeli időkben (144–146. o.)! Az egyház hogyan követi ma ugyanazt a mintát?

  • Szerinted miért van szükségünk olyan vezetőkre, akik a világméretű egyház felett elnökölnek? (Példákért lapozz a 146–147. oldalhoz!) [141–42] Hogyan áldott meg az Első Elnökség, a Tizenkét Apostol Kvóruma, a Hetvenek Kvórumai és az Elnöklő Püspökség szolgálata?

  • Milyen gondolataid vagy érzéseid támadnak, miközben Joseph Smith jövendöléseit olvasod az egyház rendeltetéséről? (Lásd 147–149. o.) Mi hogyan tudunk részt venni ebben a munkában? (Példákért lapozz a 149–150. oldalhoz!)

  • Joseph Smith azt tanította: „Ismerje fel minden férfi, nő és gyermek a munka fontosságát, és úgy cselekedjék, mintha a siker egyedül az ő egyéni erőfeszítésén múlna” (149–150. o.). Gondolkozz el azon, hogy az életedben egyénileg hogyan alkalmazhatod ezt a tanácsot!.

  • Ha valaki megkérdezne téged, hogy miért vagy tagja Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának, mit mondanál?

Kapcsolódó szentírások: Dániel 2:31–45; Móziás 18:17–29; T&Sz 20:1–4; 65:1–6; 115:4–5

Jegyzetek

  1. History of the Church, 1:71; „History of the Church” (manuscript), book A-1, p. 34, Egyházi Levéltár, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, Salt Lake City, Utah.

  2. History of the Church, 1:64; „History of the Church” (manuscript), book A-1, p. 29, Egyházi Levéltár.

  3. History of the Church, 1:75–77; „History of the Church” (manuscript), book A-1, p. 37, Egyházi Levéltár.

  4. New York törvénye szerint egy egyház megszervezéséhez vagy ügyeinek intézéséhez háromtól kilenc emberre volt szükség. A próféta úgy döntött, hogy hat embert alkalmaz.

  5. Wilford Woodruff, Conference Report, Apr. 1898, p. 57; írásjelek és nagybetűk korszerűsítve.

  6. History of the Church, 1:77–79; bekezdés-elválasztások megváltoztatva; „History of the Church” (manuscript), book A-1, pp. 37–38, Egyházi Levéltár.

  7. History of the Church, 1:85–86; „History of the Church” (manuscript), book A-1, p. 42, Egyházi Levéltár.

  8. Joseph Smith 1843. júl. 23-án tartott beszédéből, Nauvoo, Illinois; Joseph Smith, Collection, Addresses, July 23, 1843, Egyházi Levéltár.

  9. History of the Church, 4:574; „Try the Spirits,” Times and Seasons, Apr. 1, 1842, pp. 744–45; Joseph Smith volt a folyóirat szerkesztője.

  10. History of the Church, 4:538; egy levélből, amelyet Joseph Smith John Wentworth és George Barstow kérésére írt, Nauvoo, Illinois, Times and Seasons, Mar. 1, 1842, pp. 707–8.

  11. History of the Church, 3:381; Joseph Smith 1839. június 27-én tartott beszédéből, Commerce, Illinois; Willard Richards beszámolója alapján.

  12. Hittételek 1:6.

  13. Joseph Smith Isaac Gallandnek címzett levele, 1839. márc. 22., Liberty börtön, Liberty, Missouri, Times and Seasons, Feb. 1840, p. 53, írásjelek és nagybetűk korszerűsítve.

  14. History of the Church, 2:477; Joseph Smith 1837. ápr. 6-án tartott beszédéből, Kirtland, Ohio; Messenger and Advocate, Apr. 1837, p. 487.

  15. History of the Church, 2:200; bekezdés-elválasztások korszerűsítve; egy egyházi tanácsgyűlés jegyzőkönyvéből, amelyet 1835. febr. 27-én tartottak, Kirtland, Ohio, Oliver Cowdery beszámolója alapján.

  16. Orson Pratt, Millennial Star, Nov. 10, 1869, p. 732.

  17. Wilford Woodruff, Deseret Weekly, Aug. 30, 1890, p. 306; nagybetűk korszerűsítve.

  18. History of the Church, 2:202; „History of the Church” (manuscript), book B-1, p. 577, Egyházi Levéltár.

  19. History of the Church, 2:431–32; Joseph Smith 1836. márc. 30-án adott tanításaiból, Kirtland, Ohio.

  20. History of the Church, 2:22; „The Elders of the Church in Kirtland, to Their Brethren Abroad,” Jan. 22, 1834, Evening and Morning Star, Apr. 1834, p. 152.

  21. History of the Church, 4:540; egy levélből, amelyet Joseph Smith John Wentworth és George Barstow kérésére írt, Nauvoo, Illinois, Times and Seasons, Mar. 1, 1842, p. 709.

  22. History of the Church, 2:268; az utolsó szögletes zárójelben lévő szó eredeti; írásjelek, nagybetűk és nyelvtan korszerűsítve; Joseph Smith az egyház eldereinek írt leveléből, 1835. dec., Kirtland, Ohio, Messenger and Advocate, Dec. 1835, p. 227.

  23. Tan és a szövetségek 109:72–76; Joseph Smith imája 1836. márc. 27-én, a templom felszentelésén, Kirtland, Ohio.

  24. History of the Church, 4:609; „The Temple,” Times and Seasons, May 2, 1842, p. 776; Joseph Smith volt a folyóirat szerkesztője.

  25. History of the Church, 4:214; Joseph Smith és az Első Elnökségben szolgáló tanácsosai szentekhez írt leveléből, 1840. okt. 4., Nauvoo, Illinois, Times and Seasons, Oct. 1840, p. 188.

  26. Idézte: Wilford Woodruff, Deseret News: Semi-Weekly, Mar. 20, 1883, p. 1.

printing press

1829 nyárutóján Joseph Smith és Martin Harris többedmagukkal összegyűltek a Mormon könyve nyomdászával, Egbert B. Grandinnel, hogy megvizsgálják a Mormon könyve címoldalának próbanyomatát, amely a könyv első kinyomtatott oldala lett.

organization of Church

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházat Joseph Smith 1830. április 6-án szervezte meg hivatalosan id. Peter Witmer házában, a New York állambeli Fayette-ben. Az utolsó napi egyház ugyanúgy van megszervezve, mint az egyház a Szabadító idejében, „apostolokkal, prófétákkal, pásztorokkal, tanítókkal, evangélistákkal és így tovább”.

Sunday School

„Isten céljának előmozdítása és Sion felépítése ugyanúgy feladata az egyik embernek, mint a másiknak. Az egyetlen különbség az, hogy az egyiket egy bizonyos feladat betöltésére hívták el, a másikat egy másikéra.”