Egymással békében és egyetértésben élni

„Békében akarunk élni minden emberrel.”

Joseph Smith életéből

A korai utolsó napi szentek egyik kívánsága egyszerűen az volt, hogy engedtessék meg nekik, hogy vallásukat békében gyakorolhassák. De bárhová költöztek, a béke elkerülte őket. 1833-ban, csak két évvel a Missouriban található gyülekezési hely felszentelését követően, a csőcselék arra kényszerítette a szenteket, hogy hagyják el Missouri állam Jackson megyéjét (lásd 357. o.). Az egyháztagok ideiglenesen Missouri állam Clay megyéjében találtak menedéket, majd 1836-ban elkezdtek felköltözni Missouri északi részére. Legtöbbjük Caldwell megyében, egy új megyében telepedett le, amelyet az állam törvényhozó testülete hozott létre azért, hogy a kiűzött utolsó napi szenteket odaköltöztethessék. Far West, amely megyeszékhelyként szolgált, hamarosan virágzó utolsó napi szent településsé vált.

Joseph Smith próféta továbbra is az Ohio állambeli Kirtlandben élt, de 1838 januárjában arra kényszerült, hogy elhagyja azt, mert az életére törtek. Családjával 1448 kilométert utazott Far Westbe, ahol csatlakozott az ott élő szentekhez. 1838-ban a legtöbb kirtlandi szent eladta vagy elhagyta otthonát, és követték a prófétát Missouriba. Hogy legyen hol elszállásolni a területre beáradó egyháztagokat, a próféta területeket jelölt ki Far West körül, ahol a szentek letelepedhetnek. 1838 júliusában felszentelték Far West templomának szegletköveit, amely reményt adott a szenteknek arra, hogy egy állandó települést tudnak létrehozni, ahol majd jómódot és békét élvezhetnek. Sajnos a Jackson megyében tapasztaltakhoz hasonló feszültségek hamar viszályt keltettek köztük és a helyi telepesek között, majd 1838 őszén a csőcselék és a polgárőrség újra zaklatni és támadni kezdte az utolsó napi szenteket.

Egy nap a próféta a szülei Far West-i otthonában járt látogatóban, amikor egy csapat felfegyverzett polgárőr lépett be, és kijelentették, hogy azért jöttek, hogy megöljék őt egy állítólagos bűncselekmény miatt. Lucy Mack Smith, a próféta édesanyja így jellemezte [fia] békéltető adományát:

„[Joseph] kedvesen mosolyogva rájuk nézett, hozzájuk lépve mindegyikkel kezet fogott, és a modora azonnal meggyőzte őket arról, hogy se nem bűnöző, se nem gyáva képmutató. Megálltak, és úgy bámultak rá, mintha egy kísértet suhant volna el előttük.

Joseph ezután leült, és beszélgetésbe kezdett velük, majd elmagyarázta nekik a mormonoknak nevezett nép nézeteit és érzéseit, a történetét, valamint azt, hogy az egyház megalakulásának kezdetétől fogva ellenségeik milyen bánásmódban részesítették őket. Elmondta nekik, hogy mióta beléptek Missouriba, azóta rosszindulat és becsmérlés üldözi őket, de ez egy olyan nép, amely tudomása szerint még soha nem szegte meg a törvényeket. Ám ha mégis, akkor készen állnak arra, hogy a törvény szerint bíróság elé álljanak…

Ezek után felállt, és ezt mondta: »Anyám, azt hiszem, most hazamegyek. Emma már bizonyosan vár.« Erre ketten felugrottak, mondván: »Nem mehet egyedül, mert nem biztonságos. Magával megyünk, és megvédelmezzük.« Joseph megköszönte nekik, és elindult a társaságukban.

Míg oda voltak, a többi tiszt az ajtóban várakozott, és a következő beszélgetést hallottam közöttük lezajlani:

Első tiszt: »Nem éreztetek valami különöset, amikor Smith kezet fogott veletek? Még soha életemben nem éreztem magam így.«

Második tiszt: »Úgy éreztem, mintha meg se tudnék mozdulni. A világ összes kincséért sem görbíteném meg ennek az embernek a hajaszálát.«

Harmadik tiszt: »Ez volt az utolsó alkalom, hogy eljöttem Joe Smitht vagy a mormonokat megölni.« …

Azok a férfiak, aki hazakísérték a fiamat, megígérték, hogy feloszlatják az alájuk tartozó polgárőrséget, és hazamennek, mondván, hogy ha Josephnek szüksége lenne rájuk, akkor visszajönnek, és követik bárhová”¹.

Azáltal, hogy az igazságról kedvesen és nyíltan beszélt, Joseph Smith leküzdötte az előítéletet és az ellenségeskedést, és sok korábbi ellenségével megbékült.

Joseph Smith tanításai

Azáltal, hogy békességre törekszünk, nagyobb egyetértésben és szeretetben élhetünk másokkal

„Jézus ezt mondta: »Boldogok a békességre igyekezők: mert ők Isten fiainak mondatnak« [Máté 5:9]. Ezért, ha van valami, amiért a nemzetnek, egy államnak, közösségnek vagy családnak hálásnak kell lennie, az a béke.

Béke, a menny szeretetre méltó gyermeke! – a béke, a világossághoz hasonlóan, ugyanattól a nagyszerű szülőtől származik, örömet szerez, életet önt és boldoggá teszi az igazakat és a hamisakat, és ez maga a boldogság esszenciája idelent, és a mennyei boldogságé odafent.

Az, aki teste és elméje minden erejével nem igyekszik, és nem veti latba minden befolyását idehaza és külföldön annak érdekében – és nem ösztönöz másokat is arra –, hogy békére törekedjen, és azt fenntartsa a saját javára és kényelmére, és államának, nemzetének és országának a tiszteletére, nem tarthat igényt az emberek könyörületére [irgalmára]; és nem jogosult a nők barátságára vagy a kormány védelmére.

Ő az a féreg, aki a saját szerveit rágcsálja; és az a keselyű, amelynek saját teste a zsákmánya; és ő az, aki saját élete kilátásainak és jómódjának, saját örömének az [elpusztítója].

Az ilyen lények közössége nincs messze a földön lévő pokoltól, és békén kell hagyni őket, mert nem érdemesek a szabadok mosolyára, vagy a bátrak dicséretére.

De a békére igyekvő, ó, őrá hallgassatok! Mert szájának szavai és tanai esőként cseppennek, és harmatként hullanak le. Olyanok, mint a gyengéd pára a növényeken, és mint az enyhe zivatar a füvön.

A buzdítás, az erény, a szeretet, az elégedettség, az emberbaráti szeretet, a jóindulat, a könyörület, az emberiesség és a barátság az életet mennyei boldogságba juttatja: és az emberek, az angyaloknál egy kissé lejjebb, használva erőiket, kiváltságaikat és tudásukat Jézus Krisztus kinyilatkoztatása rendjének, szabályainak és előírásainak megfelelően, egyetértésben élnek együtt; és az az édes illat, amelyet az igazlelkű közösségükből származó öröm és elégedettség áraszt, hasonló annak a szentelt olajnak a pompás illatához, amelyet Áron fejére öntöttek, vagy ahhoz az illathoz, amely az arab fűszerek gazdag mezőiről árad. Igen, a békességre igyekvő hangja:

olyan, mint a szférák zenéje –
elbűvöli lelkünket, és megnyugtatja félelmeinket;
a világot paradicsommá változtatja,
az embereket pedig értékesebb gyöngyökké”2.

„Szeretett testvérek, haladjatok tovább testvéri szeretetben, járjatok szelídségben, imádságban vigyázva, nehogy legyőzesse tek. Törekedjünk a békességre, ahogy szeretett Pál testvérünk mondotta, hogy Mennyei Atyánk gyermekei lehessünk [lásd Rómabeliek 14:19]”³.

„A mindenek iránt megnyilvánuló emberiesség, az erény, valamint a jó rossz felett történő érvényre juttatása józan ész és jómodor segítségével… kiválóak arra, hogy a társadalom több betegségét meggyógyítsák, mint amennyire a fegyver lenne képes, vagy pedig az érvelés, amelyet nem mérsékel a barátság… a mi jelmondatunk tehát: Béke mindenkivel! Ha örömet lelünk Isten szeretetében, próbáljunk meg okot szolgáltatni arra az örömre, amelyet az egész világ sem tud megtagadni, vagy annak ellenállni”⁴.

„Békében akarunk élni minden emberrel”⁵.

A békét azáltal ápolhatjuk, hogy tiszteljük egymást, és megtagadjuk, hogy hibát találjunk másokban.

„[Reméljük, hogy] testvéreink óvatosan fognak bánni egymás érzéseivel, szeretetben fognak járni, és egymást jobban fogják tisztelni, mint saját magukat, amint azt az Úr elvárja”⁶.

„Az erényeit kellene dicsérnünk annak az embernek, akinek jók a szándékai, és nem a hibáiról beszélnünk a háta mögött”⁷.

„Nos, ebben a világban az emberiség természetéből fakadóan önző, becsvágyó, és arra törekszenek, hogy egymás fölé kerüljenek; mégis vannak néhányan, akik hajlandók magukkal egyetemben másokat is felemelni”⁸.

„A Tizenkettek és a szentek mind bánják meg készségesen minden bűnüket, és ne tartsák vissza azoknak egy részét; legyenek alázatosak, és ne legyenek felfuvalkodottak, óvakodjanak a büszkeségtől, és ne törekedjenek arra, hogy egymás fölé kerüljenek, hanem egymás javára cselekedjenek, imádkozzanak egymásért, és tiszteljék a testvérünket, vagy tisztelettel beszéljenek róla, ne furkálódjanak, és ne pusztítsák el a testvérünket”⁹.

„Amennyiben felhagytok magatok között minden gonosz beszéddel, furkálódással és igazságtalan gondolatokkal és érzésekkel; megalázkodtok, és tápláljátok az erény és szeretet minden tantételét, akkor Jehova áldásai fognak rajtatok nyugodni,és jó és dicsőséges napokat fogtok megérni; békesség lesz kapuitokon belül, és jómód a határaitokban”¹⁰.

Egyetértést ápolhatunk közösségeinkben azáltal, hogy tiszteletben tartjuk minden ember szabadságát arra nézve, hogy saját lelkiismeretük szerint higgyenek.

Hittételek 1:11: „Igényt tartunk arra a kiváltságra, hogy saját lelkiismeretünk parancsai szerint hódoljunk a Mindenható Istennek, és minden embernek megadjuk ugyanezt a kiváltságot, hadd hódoljanak úgy, ott és annak, ahogy, ahol és aminek akarnak”¹¹.

„Igaz tantételnek tartjuk azt, és ez egy olyan tantétel, amelynek tekintélyét, úgy hisszük, minden egyénnek illendően meg kell fontolnia, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, és hogy mindannyiuknak kiváltsága, hogy a lelkiismeretükre vonatkozó ügyekben saját maguk alkossanak véleményt. Következésképp nem hajlunk arra, mégha hatalmunkban is állna, hogy bárkit megfosszunk elméjének ama szabad függetlenségétől, amelyet a menny oly kegyesen az emberi családra ruházott mint válogatott ajándékainak egyikét”¹².

„A legelfogulatlanabb érzelmekkel és a jószívűség érzéseivel bírok minden szekta, párt és felekezet iránt; továbbá a lelkiismeret jogait és előjogait a legszentebbnek és legdrágábbnak tartom, és senkit nem vetek meg azért, mert véleményében különbözik tőlem”¹³.

„A szentek tanúsíthatják, hogy hajlandó vagyok-e letenni életemet a testvéreimért. Ha bebizonyosodott az, hogy hajlandó vagyok meghalni egy »mormonért«, bátran kijelentem a menny előtt, hogy ugyanígy kész vagyok meghalni egy presbiteriánus, egy baptista vagy bármely más felekezethez tartozó jó embernek a jogai védelmében; mert az a tantétel, amely az utolsó napi szentek jogait eltaposná, eltaposná a római katolikusok vagy bármely más felekezethez tartozók jogait is, akik esetleg népszerűtlenek, vagy túl gyengék ahhoz, hogy megvédjék magukat.

A szabadság szeretete az, ami lelkemet inspirálja – az egész emberi faj polgári és vallási szabadsága. A szabadság szeretetét nagyapáim ültették lelkembe, miközben térdükön lovagoltattak…

Ha úgy gondolom, hogy az emberiség tévelyeg, törjem le őket? Nem. Fel fogom őket emelni, mégpedig a saját útjaikon, ha nem tudom meggyőzni őket arról, hogy az enyém jobb; és nem fogok senkit arra kényszeríteni, hogy úgy higgyen, ahogy én, csakis az érvelés erejével, mert az igazság utat vág saját magának”¹⁴.

„Mindig tudatában kell lennünk azoknak az előítéleteknek, amelyek néha olyan különösen mutatkoznak meg – és annyira rokonlelkűek az emberi természettel – barátaink, szomszédaink és a világi testvéreink ellen, akik véleményükben és hitükben különböznek tőlünk. A mi vallásunk közöttünk és Istenünk között van. Az ő vallásuk közöttük és az ő Istenük között van”¹⁵.

„Amikor erényes tulajdonságokat látunk emberekben, mindig méltányoljuk azokat, bármi is legyen a hitvallással vagy tannal kapcsolatos felfogásuk; mert minden ember szabad, vagy szabad kellene, hogy legyen, elidegeníthetetlen jogokkal, valamint a természet és az önfenntartás törvényeinek magas szintű és nemes képesítésével rendelkezve, hogy tetszésük szerint gondolkozzanak, cselekedjenek és beszéljenek, miközben fenntartják a minden más teremtmény jogainak és kiváltságainak járó tiszteletet, senkit sem korlátozván. Ezzel a tannal a legőszintébben egyetértek, és ezt gyakorlom”¹⁶.

„Minden ember jogosult az önrendelkezésére, mert Isten így rendelte el. Az emberiséget erkölcsi önrendelkezőknek teremtette, és hatalmat adott nekik, hogy a jót vagy a gonoszat válasszák; hogy arra törekedjenek, ami jó, azáltal, hogy ebben az életben a szentség ösvényét követik, amely lelki békét és a Szentlélekben való örömet szerez itt, és a másvilágon az öröm és a boldogság teljességét az Ő jobbján; vagy egy gonosz utat kövessenek, amelyen Isten ellen vétkeznek, és fellázadnak ellene, és ezáltal ebben a világban kárhozatot vonnak a lelkükre, és az eljövendő világban örökre szóló veszteséget. Mivel a menny Istene minden ember számára lehetővé tette, hogy szabadon válasszon e dolgok között, mi nem kívánjuk tőlük ezeket megvonni. Csupán azt kívánjuk, hogy a hithű őrtálló szerepében tevékenykedhessünk, az Úr Ezékiel prófétához intézett szavainak megfelelően (Ezékiel 33. fejezet, 2–5. versek), és másokra hagyjuk, hogy úgy cselekedjenek, ahogyan azt jónak látják”¹⁷.

„Az életem egyik legelső tantétele – és amelyet gyermekkorom óta ápolok –, melyre édesapám tanított, az, hogy mindenkinek meghagyjam lelkiismerete szabadságát… A szívemben mindig készen állok arra, hogy meghaljak a gyengék és jogaikban elnyomottak védelmében”¹⁸.

„Senki ne szóljon bele abba, hogy kinek mi a vallása; minden kormánynak kötelessége megengedni az embereknek, hogy vallásukat zavartalanul élvezhessék. Senkinek nincs joga elvenni az életet csupán vallási különbözőségek miatt, amelyet minden törvénynek és kormánynak meg kell tűrnie, és védelmeznie kell, legyen az igaz vagy hamis”¹⁹.

„Békét és barátságot fogunk mindenkivel ápolni, a saját ügyeinkkel fogunk foglalkozni, és rendkívül sikeresek leszünk, és tisztelni fognak bennünket, mert ha másokat tisztelünk, magunkat is tiszteljük”²⁰.

„Bár soha nem akarom a tanomat senkire ráerőltetni, mégis örvendezek, amikor látom, hogy az előítélet utat enged az igazságnak, és hogy Jézus Krisztus evangéliumának tiszta tantételei szétoszlatják az emberek hagyományait”²¹.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a vii–xi. oldalakat!

Tekintsd át a Joseph Smithről szóló történetet, amikor a polgárőrség tagjaival beszélgetett (357–359. o.)! Szerinted a próféta miért tudott nyugodt maradni ebben a helyzetben? Gondolkozz el más példákon is, melyek során láttad, hogy az emberek nyugodtak és békések maradnak nehéz helyzetekben! Mi lett ezen emberek cselekedeteinek az eredménye?
Tekintsd át a 359–361. oldalakat, és keress olyan szavakat és kifejezéseket, amelyeket a próféta használt a béke és a békességre igyekvők leírására! Milyen jellemvonások segíthetnek nekünk abban, hogy otthonainkban és közösségeinkben békességre igyekvők legyünk?
Olvasd el a 361. oldalon található negyedik bekezdést! Hogy érzed magad, amikor hibát keresel másokban? Hogy érzed magad, amikor erényes tulajdonságokat keresel másokban? Szerinted mások mit éreznek, amikor időt szakítasz arra, hogy méltányold az erényes tulajdonságaikat?
Olvasd el a 361. oldalon található ötödik bekezdést! Hogyan emelhetjük fel egymást? Mások mit tettek azért, hogy felemeljenek téged? Ezek a cselekedetek hogyan vezetnek békéhez?
Tekintsd át a 362–364. oldalakat, és keresd meg a próféta tanításait arról, hogy miként bánjunk olyan emberekkel, akiknek a vallási meggyőződésük különbözik a sajátunktól! Hogyan tisztelhetjük mások azon jogait, hogy úgy hódoljanak, ahogyan, ahol és aminek akarnak?
Olvasd el a 364. oldalon található utolsó bekezdést! Hogyan oszthatjuk meg a visszaállított evangéliumot másokkal, miközben tiszteletet mutatnunk az ő hitük iránt?

Kapcsolódó szentírások: Efézusbeliek 4:31–32; Móziás 4:9–16; 4 Nefi 1:15–16; T&Sz 134:2–4, 7

Joseph with militiamen — A Missouri állambeli Far Westben, amikor egy csapat felfegyverzett polgárőr eljött, hogy letartóztassa Joseph Smitht, ő „kedvesen mosolyogva rájuk nézett, és hozzájuk lépve mindegyikkel kezet fogott”.

Sermon on the Mount — A hegyi beszédben a Szabadító ezt tanította: „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők Isten fiainak mondatnak.”