A Mormon könyve: vallásunk záróköve

„Megmondtam a testvéreknek, hogy a Mormon könyve a leginkább hibátlan könyv a földön, és vallásunk záróköve.”

Joseph Smith életéből

Több mint három év telt el 1820 ama reggele óta, amikor Joseph Smith arról imádkozott, hogy melyik egyházhoz csatlakozzék. Az ifjú próféta most már 17 éves volt, és szerette volna megtudni, miként áll Isten előtt, és bocsánatot szeretett volna nyerni. 1823. szeptember 21-én Joseph visszavonult családja rönkházának padlásszobájába a New York állambeli Palmyrában, de ébren maradt, miközben a többiek a szobában elaludtak, és komoly imádkozásba kezdett, hogy többet megtudhasson Isten vele való céljairól. „Imádkozni és könyörögni kezdtem a Mindenható Istenhez – mondta –, minden bűnöm és balgaságom bocsánatáért, valamint egy nekem szóló megnyilatkozásért, hogy megtudhassam, milyen megbecsülésben és helyzetben állok Isten előtt; mert teljesen biztos voltam egy isteni megnyilatkozás elnyerésében, midőn korábban már részem volt egyben” (Joseph Smith története 1:29).

Imájára való válaszként Joseph fényt pillantott meg a szobájában, amely egyre csak erősödött, mígnem a szoba „fényesebb lett, mint délben”. Egy mennyei hírnök jelent meg az ágya mellett a levegőben állva, és „a legragyogóbb fehérségű” köntös volt rajta. (Joseph Smith története 1:30–31.) A hírnök Moróni volt, az utolsó nefita próféta, aki évszázadokkal korábban eltemette azokat a lemezeket, amelyekre a Mormon könyvét jegyezték fel és aki most e szent feljegyzés kulcsait birtokolta (lásd T&Sz 27:5). Azért küldték, mondja el Josephnek, hogy Isten megbocsátotta bűneit¹, és egy nagy munkát szánt neki. E munka részeként Josephnek egy közelben fekvő dombhoz kellett mennie, ahol az aranylemezekre vésett szent feljegyzés volt elrejtve. Ezt a feljegyzést próféták írták, akik az ősi időkben az amerikai kontinensen éltek. Isten ajándéka és hatalma által Josephnek le kellett fordítania a feljegyzést, és elő kellett hoznia a világ számára.

Másnap Joseph elment ahhoz a dombhoz, ahol a Mormon könyve lemezek el voltak ásva. Ott találkozott Morónival, és látta a lemezeket, de azt mondták neki, hogy még négy évig nem kaphatja meg őket. El kellett kezdenie a felkészülés fontos időszakát, amely által felnő a Mormon könyve lefordításának szent feladatához. Joseph minden év szeptember 22-én visszatért a dombhoz, hogy a következő négy évben további utasításokat kapjon Morónitól. (Lásd Joseph Smith története 1:33–54.) Ezek alatt az évek alatt „Isten angyalai sokszor meglátogatták, akik feltárták azoknak az eseményeknek a magasztosságát és dicsőségét, amelyeknek az utolsó napokban kell megtörténniük”².

Ez a felkészülési időszak a házasság áldását is elhozta a próféta életébe. 1827 januárjában feleségül vette Emma Hale-t, akivel Pennsylvania állam Harmony városában találkozott, miközben ott dolgozott. Emma fontos segítséget jelentett a prófétának egész szolgálatán keresztül. 1827. szeptember 22-én elment vele a dombhoz, és a közelben várakozott, míg Moróni átadta a lemezeket a prófétának.

Miután a szent feljegyzés a birtokába került, Joseph hamarosan rájött, hogy Moróni miért figyelmeztette arra, hogy védje meg a lemezeket (lásd Joseph Smith története 1:59–60). Egy helyi csőcselék zaklatni kezdte a prófétát, és ismételt erőfeszítéseket tettek a lemezek eltulajdonítására. 1827 decemberének egy téli napján, abban reménykedve, hogy találnak egy helyet, ahol békében dolgozhatnak, Joseph és Emma Emma szüleinél kerestek menedéket Harmonyban. Itt a próféta nekilátott a fordítási munkálatoknak. A rákövetkező februárban Martin Harris, a Smith család egyik barátja Palmyrából, sugalmazást kapott arra, hogy menjen Har-monyba, és segítsen a prófétának. Martinnal az írnokaként Joseph előrehaladt a szent feljegyzés fordításában.

A próféta munkájának eredménye később a Mormon könyve címen jelent meg. Ez a figyelemre méltó könyv, amely magába foglalja az evangélium teljességét, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának igazságáról és Joseph Smith prófétai küldetéséről tesz bizonyságot.

Joseph Smith tanításai

A Mormon könyve Isten ajándéka és hatalma által fordíttatott le

Arra a kérdésre való válaszként, hogy „hogyan és honnan szerezte meg a Mormon könyvét?” Joseph Smith így felelt: „Moróni, aki a lemezeket New York állam Ontario megyéjének Manchester városában egy dombon elrejtette, aki meghalt, majd a halálból ismét feltámadt, megjelent nekem, és elmondta, hogy hol vannak, és útmutatásokat adott arra vonatkozólag, hogy hogyan kaphatom meg őket. Megszereztem őket, és velük együtt az Urimot és Tummimot, amelyek segítségével lefordítottam a lemezeket; és innen származik a Mormon könyve”³.

„[Moróni] megmondta nekem, hogy a lemezek hol vannak elrejtve, amelyekre az ősi próféták feljegyzéseinek egy kivonata volt felvésve, akik ezen a kontinensen éltek… Ezek a feljegyzések aranynak tűnő lemezekre voltak felvésve; mindegyik lemez tizenöt centiméter széles és húsz centiméter hosszú volt, és nem volt vastagabb egy közönséges bádoglemeznél. Tele voltak bevésésekkel, egyiptomi írásjelekkel, és egy kötetbe voltak fűzve, mint egy könyv lapjai, és három gyűrű fogta össze az egészet. A kötet körülbelül tizenöt centiméter vastag volt, és egy része le volt pecsételve. A lepecsételetlen rész írásjelei kicsik voltak, és gyönyörűen voltak kivitelezve. Az egész könyv felépítése az antikvitás sok jegyét hordozta magán, és nagy jártasságot tanúsított a vésés művészetében. A feljegyzések mellett találtam egy különleges eszközt, amelyet az ősi időkben élők »Urimnak és Tummimnak« neveztek, amely két áttetsző kőből állt, amelyek egy íves keretben voltak egy mellvérthez erősítve. Az Urim és a Tummim használatával fordítottam le a feljegyzést Isten ajándéka és hatalma által”⁴.

„Isten hatalma által fordítottam le a Mormon könyvét hieroglifákról, amelyek ismerete elveszett a világ számára, és ebben a csodálatos eseményben egyedül voltam, egy tanulatlan ifjú, hogy megküzdjek az ezernyolcszázas évek világi bölcsességével és halmozott tudatlanságával, egy új kinyilatkoztatás segítségével”⁵.

„Szeretném itt megemlíteni, hogy a Mormon könyve címoldala szó szerinti fordítás, amelyet a legutolsó lapról vettem a lemezgyűjtemény vagy -könyv bal oldaláról, amely a lefordított feljegyzést tartalmazta, az egésznek a nyelvezete végig az általános héber íráshoz hasonlóan haladt [vagyis jobbról balra]; és az említett címoldal semmiféleképpen nem egy modern fogalmazás tőlem vagy bárki mástól, aki ebben a nemzedékben élt vagy él… Az alábbiakban leírom a Mormon könyve angol változata címoldalának egy részét, amely az eredeti és szó szerinti fordítása az eredeti Mormon könyve címoldalának, ahogy az a lemezeken volt feljegyezve:

»A MORMON KÖNYVE.

Mormon keze által lemezekre írt beszámoló, amelyet Nefi lemezeiről vett.

Ez tehát Nefi népe, valamint a lámániták feljegyzésének kivonata – Íratott a lámániták, akik Izráel házának egyik maradéka, de a zsidók és a nemzsidók számára is – Parancsra íratott, valamint a prófétálás és a kinyilatkoztatás lelke által – Megíratott, lepecsételtetett és az Úr számára elrejtetett, hogy el ne pusztítsák – Hogy Isten ajándéka és hatalma által, annak tolmácsolására előkerüljön – Moróni keze pecsételte le és rejtette el az Úr számára, hogy a megfelelő időben a nemzsidók útján előkerüljön – Annak tolmácsolása Isten ajándéka által.

Egy Ether könyvéből kivett kivonat is, mely Járed népének a feljegyzése, akiket abban az időben szórtak szét, amikor az Úr összezavarta az emberek nyelvét, amikor ők, hogy a mennybe jussanak, egy tornyot építettek – Célja pedig az, hogy megmutassa Izráel háza maradékának, milyen nagyszerű dolgokat tett atyáikért az Úr; és hogy ismerhessék az Úr szövetségeit és tudják, hogy nincsenek mindörökre kitaszítva – Azonkívül, hogy meggyőzzön zsidót és nemzsidót arról, hogy Jézus a Krisztus, az Örökkévaló Isten, aki minden nemzetnek kinyilatkoztatja magát – És most, ha vannak benne hibák, azok emberek tévedései; ne kárhoztassátok tehát Isten dolgait, hogy szeplőtelennek találtathassatok Krisztus ítélőszéke előtt.«”⁶

Az Úr bölcsessége nagyobb az ördög ravaszságánál

1828. június 14-re Joseph Smith munkája a Mormon könyve fordításán 116 oldalas kéziratot eredményezett. Ekkor egy olyan esemény történt, amely mélyre ható tanítást nyújtott a prófétának Isten irányító kezéről e szent feljegyzés előhozatalában. A próféta így jegyezte fel: „Röviddel azután, hogy Mr. Harris kezdett el írni nekem, kérlelni kezdett, hogy engedjem meg neki, hogy hazavihesse magával, és megmutathassa őket; és azt kérte, hogy kérdezzem meg az Urat az Urimon és Tummimon keresztül, hogy ezt megtehetné-e. Megkérdeztem, és a válasz az volt, hogy nem szabad. Ő azonban nem elégedett meg a válasszal, és megkért, hogy kérdezzem meg újra. Megkérdeztem, és a válasz ugyanaz volt, mint azelőtt. Ezzel ő csak nem elégedett meg, hanem ragaszkodott hozzá, hogy még egyszer kérdezzem meg.

Miután sokat könyörgött, újra megkérdeztem az Urat, és engedélyt kapott arra, hogy bizonyos feltételek mellett magához vehesse az írásokat; ezek a feltételek a következők voltak: kizárólag fivérének, Preserved Harrisnek, a saját feleségének, a saját apjának és anyjának, és Mrs. Cobbnak, felesége nővérének mutathatja meg. Az utolsó válasznak megfelelően megkértem, hogy kössön velem egy ünnepélyes szövetséget, hogy nem fog az utasításokkal ellentétesen eljárni. Ő ezt megtette. Kötelezte magát, ahogy azt kértem, magához vette az írásokat, és hazaindult. Azonban e nagy korlátozások ellenére, amelyeknek alávetette magát, és az ünnepélyes szövetség ellenére, amelyet velem kötött, megmutatta azokat másoknak is, akik cselszövéssel elvették tőle, és a mai napig nem kerültek elő”⁷.

A Mormon könyve első kiadása előszavában a próféta kijelentette, hogy Isten céljait a 116 oldal elvesztése nem fogja meghiúsítani: „Mivel sok hamis híresztelés kering a [Mormon könyvével] kapcsolatban, és gonosz, ármánykodó emberek sok törvénytelen lépést tettek arra nézve, hogy elpusztítsanak engem és a művet, közölni szeretném Önökkel, hogy Isten ajándéka és hatalma által lefordítottam és leírattam száztizenhat oldalt, amelyeket Lehi könyvéből vettem, amely Lehi lemezeinek Mormon keze által lerövidített kivonatát tartalmazta, amely beszámolót néhány ember ellopott tőlem, és még nem szolgáltatta vissza, bárhogy is próbáltam őket újra visszaszerezni – és mivel az Úr megparancsolta, hogy ne fordítsam le újra, mert sátán a szívükbe helyezte, hogy kísértsék meg az Urat, az ő Istenüket azáltal, hogy megmásítják a szavakat úgy, hogy az mást mondjon, mint amit én fordítottam és leírattam; és ha újra előhoznám ugyanazokat a szavakat, vagy más szóval újra lefordítanám őket, megjelentetnék azt, amelyet elloptak tőlem, és sátán felizgatná ennek a nemzedéknek a szívét, hogy ne fogadják el ezt a művet; de íme, az Úr azt mondta nekem: Nem engedem, hogy sátán kivitelezhesse gonosz szándékát ezzel a dologgal kapcsolatban; ezért Nefi lemezeiről fordíts, amíg el nem jutsz addig a részig, amelyet korábban már lefordítottál, és amelyet megőriztél; és íme, Nefi feljegyzéseként add ki ezt; és így szégyenítem meg azokat, akik megváltoztatták a szavaimat. Nem engedem meg, hogy elpusztítsák a munkámat; igen, meg fogom mutatni nekik, hogy bölcsességem nagyobb az ördög ravaszságánál. [Lásd T&Sz 10:38–43.]

„Ezért, hogy engedelmeskedjek Isten parancsolatainak, az Ő kegyelme és irgalma által teljesítettem azt, amelyet ezzel a dologgal kapcsolatban megparancsolt nekem”⁸.

A Mormon könyve Isten szava

„Megmondtam a testvéreknek, hogy a Mormon könyve a leginkább hibátlan könyv a földön, és vallásunk záróköve, és aki annak előírásai szerint él, közelebb kerül Istenhez, mint bármely más könyv által”⁹.

Hittételek 1:8: „Hisszük, hogy a Biblia Isten szava, amennyiben fordítása helyes; azt is hisszük, hogy a Mormon könyve Isten szava”¹⁰.

„[A Mormon könyve] elmondja nekünk, hogy feltámadása után a Szabadító megjelent ezen a kontinensen; elültette itt az evangéliumot annak teljességében, gazdagságában, hatalmában és áldásaiban; hogy voltak apostolai, prófétái, pásztorai, tanítói és evangélistái, ugyanaz a rend, ugyanaz a papság, ugyanazok a szertartások, ajándékok, hatalmak és áldások, amelyeket a keleti földrészen élveztek; hogy a nép bűnbeesésük következtében kivágatott; hogy a közöttük élő legutolsó prófétának megparancsoltatott, hogy próféciáikból, történelmükből stb. írjon egy kivonatot, és rejtse el a földben, és hogy annak az utolsó napokban elő kell jönnie, és egyesülnie kell a Bibliával Isten céljainak a beteljesedésére”¹¹.

David Osborn jelen volt, amikor Joseph Smith 1837-ben Missouri állam Far West városában prédikált. Így emlékszik vissza a próféta szavaira: „A Mormon könyve igaz, és pont az, aminek állítja magát, és az ítélet napján be kell majd számolnom erről a bizonyságról”¹².

A szentírások megörvendeztetnek és megvigasztalnak minket, és bölcsekké tesznek bennünket a szabadulásra

„A királyság építésével kapcsolatban áll a Mormon könyve, a Tan és a szövetségek, …és a [Biblia] új fordításának a kinyomtatása és terjesztése. Szükségtelen bármit is megemlítenem ezekkel a művekkel kapcsolatban; azok, akik elolvasták őket, és akik ittak a tudásnak ama csermelyéből, amelyet átadnak, tudják értékelni őket; és bár az ostobák kicsúfolhatják őket, mégis a céljuk az, hogy az embereket bölccsé tegyék a szabadulásra, és elsöpörjék a korszakok babonaságának pókhálóit, fényt vessenek Jehova munkájára, amely már beteljesedett, és körvonalazzák a jövőt annak félelmetes és dicsőséges valóságában. Azok, akik megízlelték azt a jót, amely ezeknek a műveknek a tanulmányozásából ered, kétségkívül versengeni fognak egymással abban a lelkesedésben, hogy azokat a világ minden tájára elküldjék, hogy Ádámnak minden fia élvezhesse ugyanezen kiváltságokat, és örvendezhessenek ugyanezen igazságokban”¹³.

„[Az utolsó napi szentírások azért jelennek meg], hogy az őszinte szívűek örvendezhessenek és megvigasztalódhassanak, és örvendezve folytathassák útjukat, ahogy lelkük szabaddá válik, értelmük pedig megvilágosodik Isten munkájának ismerete által, a hajdani atyákon keresztül, továbbá azáltal, amit Ő az utolsó napokban el fog végezni, hogy beteljesítse az atyák szavait”¹⁴.

„Kezünkbe vesszük a szent írásokat, és elismerjük, hogy közvetlen sugalmazás által adattak az ember javára. Hisszük, hogy Isten leereszkedett, hogy a mennyekből beszéljen, és kijelentse az emberi családdal kapcsolatos akaratát, hogy igazságos és szent törvényeket adjon nekik, hogy szabályozza a viselkedésüket, hogy egyenes úton vezesse őket, hogy a maga idejében Magához vegye őket, és Fiával örököstársakká tegye őket.

De amikor elismerjük ezt a tényt, hogy a menny közvetlen akarata található a szentírásokban, nem vagyunk-e kötve ahhoz mint értelmes teremtmények, hogy azok előírásai szerint éljünk? Javunkra válhat-e valaha annak a puszta elismerése, hogy mindez a menny akarata, ha nem teszünk eleget minden tanításának? Nem sértjük-e meg a menny Legfőbb Intelligenciáját azzal, hogy elismerjük tanításainak igazságát, és mégsem engedelmeskedünk nekik? Nem alacsonyodunk-e le saját tudásunk és a jobbik bölcsesség alá, amellyel a menny felruházott minket, az ilyen viselkedéssel? Ezekből az okokból kifolyólag, amennyiben a mennyből kapott közvetlen kinyilatkoztatással rendelkezünk, bizonyára soha nem azért adták őket, hogy felelőtlenül bánjunk velük anélkül, hogy az könnyelműen neheztelést és bosszút ne hozna a saját fejünkre, ha van igazság a mennyben; és hogy minden olyan egyénnek, aki elismeri Isten tanításainak, az Ő áldásainak és átkainak igazságát és erejét, ahogy azok a szent kötetben találhatóak, el kell ismernie ezt is. […]

Az, aki meg tudja látni a Mindenhatóság hatalmát, ahogy az a mennyekre fel van írva, meg fogja látni Isten saját keze írását a szent kötetben is: és aki a leggyakrabban olvassa azt, annak fog a legjobban tetszeni, és az, aki megismeri, felismeri ezt a kezet, bárhol is látja; és ha egyszer felfedezték, nem csupán elismerést, hanem engedelmességet is fog kapni annak minden mennyei előírása iránt”¹⁵.

„Ó, ti, Tizenkettek! És minden szent! Váljon hasznotokra ez a fontos kulcs – hogy minden megpróbáltatásotokban, gyötrelmetekben, kísértésetekben, nyomorúságotokban, béklyótokban, bebörtönzésetekben és halálotokban tegyetek róla, hogy ne áruljátok el a mennyet; hogy ne áruljátok el Jézus Krisztust; hogy ne áruljátok el a fivéreket; hogy ne áruljátok el Isten kinyilatkoztatásait, legyenek azok a Bibliában, a Mormon könyvében vagy a Tan és a szövetségekben, vagy másban, ahogy azok a múltban vagy a jövőben valaha adatnak, és az embernek kinyilatkoztatnak ebben vagy az eljövendő világban”¹⁶.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra. További segítségért lásd a vii–xii. oldalakat!

Tekintsd át Joseph Smith élményeit, amelyekben 1823. szeptember 21–e és 1827. szeptember 22–e között része volt (61–62. o.)! Szerinted ezek az élmények hogyan készítették őt fel az aranylemezek lefordítására? Hogyan lettél te felkészítve az Úrtól kapott elhívásaidra?
Tekintsd át a 65. oldalon található első teljes bekezdést, és figyeld meg, mi a Mormon könyve célja! Hogyan láttad e célokat a saját, illetve mások életében megvalósulni?
Mit tanulsz meg Istenről, miközben eltűnődsz a próféta beszámolóján az elveszett 116 oldalas kézirattal kapcsolatban kapott parancsolatról, hogy azt ne fordítsa le még egyszer 65–66. o.)? Ennek a beszámolónak a megértése milyen hatással lehetne a döntéseinkre?
Olvasd el a 67. oldalon található első bekezdést! Vedd figyelembe, hogy a kövekből készült boltívben a zárókő legfelülre van helyezve, amely az összes követ a helyén tartja. A Mormon könyve miért „vallásunk záróköve”? Hogyan segített neked a Mormon könyve abban, hogy „közelebb kerül[j] Istenhez”?
Joseph Smith azokról az áldásokról beszélt, amelyeket akkor kapunk, amikor „ittunk a tudás csermelyéből” a szentírásokban, és „megízleltük azt a jót”, amely Isten igéjéből ered (67–68. o.). Ezek a kifejezések mire utalnak a szentírás-tanulmányozással kapcsolatban? Mit tehetünk, hogy a szentírás-tanulmányozásainkat jelentőségteljesebbé tegyük?
Olvasd el a 67. oldal alján kezdődő bekezdést! Szerinted azokban, akik tanulmányozzák a szentírásokat, miért alakul ki lelkesedés, hogy azokat másokkal is megosszák? Mit tehetünk, hogy megosszuk a Mormon könyvét? Milyen tapasztalataid vannak a Mormon könyve megosztásával kapcsolatban, vagy amikor valaki más megosztotta azt veled?
Olvasd el a 68. oldal utolsó előtti bekezdését! A Mormon könyvének mely részei „örvendeztettek és vigasztaltak meg” téged? A Mormon könyve hogyan világosította meg az értelmedet?

Kapcsolódó szentírások: Ezékiel 37:15–17; Bevezetés a Mormon könyvéhez; 1 Nefi 13:31–42; 2 Nefi 27:6–26; T&Sz 20:6–15; Joseph Smith története 1:29–54

Joseph receiving gold plates — Joseph Smith 1827. szeptember 22-én kapta meg az aranylemezeket Morónitól. „Megkaptam őket – tette bizonyságát a próféta –, és velük együtt az Urimot és Tummimot, amelyek segítségével lefordítottam a lemezeket; és innen származik a Mormon könyve.”

first edition of Book of Mormon — *Bal oldalon a Mormon könyve első kiadásának címlapja.*

couple reading scriptures — *Az utolsó napi szentírások azért jelennek meg, „hogy az őszinte szívűek örvendezhessenek és megvigasztalódhassanak, és örvendezve folytathassák útjukat”.*