„Isten örökkön-örökké veled lesz”: a próféta Liberty börtönében

„Az Ő Mindenható nevében elszántuk magunkat arra, hogy jó katonákként mindvégig kitartsunk a megpróbáltatásokban.”

Joseph Smith életéből

1838. december 1-jén Joseph Smith prófétát, a bátyját, Hyrumot, és más testvéreket átszállítottak a Missouri állambeli Richmondból, ahol egy rönkházban voltak fogva tartva, a Missouri állambeli Liberty börtönébe. Itt tartózkodtak több mint négy hónapot várva arra, hogy a hamis vádak miatt bíróság elé állítsák őket, amelyek a szentek Missouriban történő üldöztetéséből fakadtak. Ez idő alatt az egyháztagokat üldözőik kiűzték Missouriban lévő otthonaikból, ami borzasztó szenvedést okozott. A szentek megpróbáltatásai a próféta és társai számára hatalmas aggodalmat jelentettek hosszú fogságuk alatt.

A Liberty börtön egy felső szobából és egy alig több, mint 18 négyzetméter alapterületű földalatti cellából állt, ahol a foglyokat tartották. A próféta így írta le a helyzetüket: „Éjjel-nappal szigorú őrizet alatt tartanak minket egy börtönben, amelynek dupla falai és ajtajai vannak, korlátozva bennünket lelkiismeretünk szabadságában. Ételünk szűkös, egyhangú és rosszízű; nem áll kiváltságunkban, hogy magunknak főzzünk; a földön szénán kényszerülünk aludni, és nincsenek takaróink, hogy melegen tartsanak bennünket; és ha tüzet gyújtunk, állandó füstben kell lennünk. A bírák időről időre komoran közölték velünk, hogy tudják, hogy ártatlanok vagyunk, és ki kellene szabadulnunk, de nem mernek a törvény szerint bánni velünk, mert félnek a csőcseléktől”¹.

A szoba nem volt elég magas ahhoz, hogy a férfiak ki tudjanak egyenesedni, és Alexander McRae, az egyik fogoly, azt mondta, hogy az étel „nagyon rosszízű volt, és olyan szennyes, hogy addig meg sem tudtuk enni, míg az éhség rá nem vett minket”².

Mercy Fielding Thompson, egy egyháztag, aki meglátogatta a fivéreket a börtönben, később ezt írta: „Meghaladná a képességeimet, hogy leírjam az érzéseimet, amikor az őr beengedett a börtönbe, és az ajtót lelakatolták mögöttünk. Akaratlanul is az irtózat érzése fogott el bennünket, amikor rájöttünk, hogy bezártak minket abba a sötét és komor odúba, ami csak a legsötétebb bűnözőknek való; de itt láttuk Josephet, a prófétát – azt a férfit, akit Isten választott ki, hogy az idők teljességének adományozási korszakában az Ő földi királyságának kulcsait viselje, azzal a hatalommal, amely megköt és megold, ahogy azt Isten irányítja – ebben a förtelmes börtönben fogva tartva, semmi másért, mint azért, mert azt állította, hogy Isten arra inspirálta, hogy megalapítsa az Ő egyházát az emberek között”³.

A próféta fogsága alatt feleségének, Emmának csupán háromszor sikerült meglátogatnia őt. Ezenkívül kizárólag levél útján tudtak érintkezni egymással. 1839. április 4-én a próféta ezt írta: „Kedves és szerető feleségem. Csütörtök este, amint a nap is lemegy, leülök, miközben e magányos börtön rácsai között kitekintünk, hogy írjak neked, hogy tudassam veled a helyzetemet. Úgy hiszem, már körülbelül öt hónapja és hat napja vagyok éjjelnappal őrök megfigyelése alatt, és egy magányos, sötét és koszos börtön falai, rácsai és csikorgó vasajtói mögött. Csak Isten a megmondhatója, hogy milyen érzésekkel írom ezt a levelet. Az elme tűnődései e körülmények között meghaladják a toll vagy a nyelv vagy az angyalok képességeit, hogy leírják vagy kifejezzék azt egy olyan emberi lénynek, aki még soha sem tapasztalta azt, amit mi tapasztalunk… Jehova karjára támaszkodunk szabadulásunkért, és senki másra”⁴.

Liberty börtönéből a próféta a szentekhez is írt leveleket, kifejezve az irántuk érzett szeretetét, valamint a hitét abban, hogy Isten mindig megtartja azokat, akik bíznak benne. A következő anyag túlnyomó része az egyháztagokhoz írt egyik levélből származik, amely 1839. március 20-i keltezésű, amely a prófétának a szenteknek adott tanácsát, Istenhez való könyörgéseit, valamint Isten, imájára adott válaszait tartalmazza. E levél részeiből állt össze később a Tan és a szövetségek 121., 122. és 123. szakasza.

Joseph Smith tanításai

Semmilyen szenvedés nem választhat el bennünket Isten szeretetétől és egymás barátságától

„Alázatos szolgátok, ifj. Joseph Smith, fogoly az Úr Jézus Krisztusért és a szentekért, elfogva és fogva tartva a csőcselék hatalma által, az őexcellenciájának, Lilburn W. Boggs kormányzónak kiirtási uralma alatt, fogolytársak és szeretett testvérek, Caleb Baldwin, Lyman Wight, Hyrum Smith és Alexander McRae társaságában, mindannyiótoknak üdvözletemet küldöm⁵. Az Atya Isten és a mi Urunk és Szabadítónk Jézus Krisztus kegyelme nyugodjon mindannyiótokon, és legyen veletek mindörökké. Sokszorozódjon meg tudásotok Isten irgalma által. És legyen bennetek hit, erény, tudás, mértékletesség, türelem, isteniség, testvéri szeretet és jószívűség, és gyarapodjanak bennetek, nehogy terméketlennek vagy gyümölcstelennek találtassatok bármiben [lásd 2 Péter 1:5–8].

Mivel tudjuk, hogy legtöbben jól ismeritek azokat a sérelmeket és a nyomasztó igazságtalanságot és kegyetlenséget, amelyet rajtunk gyakoroltak; hogy foglyul ejtettek bennünket, és mindenféle gonoszsággal vádoltak meg minket alaptalanul, és börtönbe vetettek bennünket, amelyet erős falak zárnak körül, körbevéve erős őrséggel, akik éjjel-nappal olyan fáradhatatlanul őrködnek, ahogy az ördög végzi Isten népének kísértését és tőrbe ejtését:

Ezért, drágán szeretett testvérek, még inkább készek és hajlandóak vagyunk arra, hogy igényt tartsunk a barátságotokra és szeretetetekre. Mert körülményeink olyanok, amelyek mindenekről szent emlékeket keltenek lelkünkben, és úgy gondoljuk, hogy ez veletek is így van, ezért semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől és egymás barátságától [lásd Rómabeliek 8:39]; és hogy a gonoszságnak és kegyetlenségnek minden fajtája, amelyet rajtunk gyakoroltak, csupán összeköti a szívünket, és egybepecsételi őket szeretetben.

Szükségtelen mondanunk, hogy ok nélkül vagyunk bilincsben, és azt is szükségtelen mondanotok: Ok nélkül űztek ki minket az otthonainkból, és sújtottak le ránk. Kölcsönösen megértjük, hogy ha Missouri állam lakosai békén hagyták volna a szenteket, és hozzájuk hasonlóan békére törekedtek volna, mind a mai napig csak béke és nyugalom lenne az államban; nem kellett volna ebben a pokolban lennünk, …ahol arra vagyunk kényszerítve, hogy mást se halljunk, mint istenkáromló esküdözéseket, és másnak se legyünk szemtanúi, mint az istenkáromló jeleneteknek, részegségnek, képmutatásnak és mindenféle erkölcstelenségnek. Továbbá az árvák és özvegyek kiáltásai sem szálltak volna fel Istenhez ellenük. És ártatlan vér sem ejtett volna foltot Missouri földjén… Ez a bánat története; egy siralmas történet; igen, egy szomorú történet; túl sok ahhoz, hogy el lehessen mesélni; túl sok ahhoz, hogy elmélkedjen rajta az ember; túl sok az emberi lényeknek…

[Üldözőink] ezt teszik a szentekkel, akik semmi rosszat nem tettek ellenük, akik ártatlanok és erényesek, akik szerették az Urat, az Ő Istenüket, és hajlandók voltak mindenről lemondani Krisztusért. Szörnyű ezekről a dolgokról beszélni, de bizony igazak. Szükséges, hogy botránkozások essenek, de jaj azoknak, akik által történnek [lásd Máté 18:7]”⁶.

A gyötrelem csak egy rövid pillanatig tart; és ha kitartunk, felmagasztosulunk Isten színe előtt

„Ó Isten, hol vagy? És hol van a sátor, mely rejtekhelyedet fedi? Meddig tartod vissza a kezed, és a szemed, igen, a te tiszta szemed meddig nézi az örök mennyekből néped és szolgáid sérelmeit, és füledet meddig járják még át kiáltásaik?

Igen, Ó Urunk, meddig szenvedjék el ezeket a sérelmeket és ezt a törvénytelen elnyomást, mielőtt szíved megenyhül irányukban, és bensődet megindítja irántuk a könyörület?

Ó Urunk, Mindenható Istenünk, az ég, a föld, a tengerek, és minden azokban lévő dolog alkotója, aki irányítod, és magad alá veted az ördögöt, valamint Seol sötét és bealkonyult birodalmát! Nyújtsd ki kezed; hatoljon át a szemed; emelkedjen fel sátrad; ne legyen elfedve többé rejtekhelyed; hajtsd hozzánk füled; enyhüljön meg szíved, és indítsa meg irántunk szívedet a könyörület! Gerjedjen fel haragod ellenségeink ellen; és szíved haragjában kardoddal bosszuld meg sérelmeinket; emlékezz szenvedő szentjeidre, Ó Istenünk; és szolgáid örökre örvendezni fognak nevedben. […]

Fiam, békesség lelkednek; gyötrelmed és sanyargattatásaid csak egy rövid pillanatnyiak; és aztán ha jól kitartasz azokban, Isten fel fog magasztalni téged a magasban; győzedelmeskedni fogsz minden ellenséged felett”⁷. [E szakasz bekezdései megtalálhatók a T&Sz 121:1–8-ban is.]

Isten hatalma nagyobb minden gonosznál, és az evangélium igazságai végül győzedelmeskedni fognak

„Engedjétek meg, testvérek, hogy elmondjam, hogy a tudatlanság, a babonaság és a vakbuzgóság, amely odatolakszik, ahová nem kellene, gyakran útjában áll az egyház virágzásának, mint a hegyekről lezúduló eső, ami elárasztja a legkristálytisztább patakot sárral, földdel és szennyel, és mindent elhomályosít, ami azelőtt átlátszó volt, és minden egy egybefüggő árvízként száguld tovább; de az idő leküzdi az árt; és dacára annak, hogy egy ideig az árvíz sarában hömpölygünk, a következő hullám talán idővel visszaadja nekünk azt a kristálytiszta forrást, amely tiszta, mint a hó; míg a mocsok, az uszadékfa és a szemét hátramarad, és kiirtódik útközben.

Meddig maradhatnak szennyesek a hömpölygő vizek? Milyen hatalom állíthatja meg a mennyeket? Éppen csak annyira nyújthatja ki az ember satnya karját, hogy megállítsa a Missouri folyót annak elrendelt folyásában, vagy hogy vizét felfele fordítsa, amennyire megakadályozhatja a Mindenhatót abban, hogy az utolsó napi szentek fejére tudást árasszon a mennyből. [Ez a bekezdés megtalálható a T&Sz 121:33-ban is.]

„Mi [Lilburn W.] Boggs [kormányzó] vagy az ő gyilkos pártja, ha nem unalmas fűzfák a parton, melyeken fennakadnak az uszadékfák? Vitatkozhatunk azon, hogy a víz nem víz, csak mert a hegyi áradat sarat és földet küldött le a kristály patakon, bár utána tisztább lesz, mint azelőtt volt; vagy hogy a tűz nem tűz, csak mert ráöntve a vizet kioltható; ugyanígy mondhatnánk, hogy ügyünk véget ért, csak mert hitehagyottak, hazugok, papok, tolvajok és gyilkosok, akik mindannyian egyformán szívósak a mesterségeikben és hitvallásaikban, kiárasztották lelki gonoszságaikból, amelyek a magasságban vannak, és az ördög által birtokolt erődjeikből a föld, a sár és a mocsok árját… a fejünkre.

Nem! Isten ments! A pokol kiáraszthatja dühét, mint a Vezúv vagy az Etna hegyének vagy az égő hegyek legszörnyűségesebbjének égő láváját; a »mormonizmus« mégis állni fog. A víz, a tűz, az igazság és Isten mind valóság. Az igazság »mormonizmus«. Isten a szerzője. Ő a mi védőpajzsunk. Általa van, hogy megszülettünk. Az Ő hangja által volt az, hogy elhívtak minket az Ő evangéliumának egyik adományozási korszakába az idők teljességének kezdetén. Őáltala volt az, hogy megkaptuk a Mormon könyvét, és Őáltala van az, hogy mind a mai napig fennmaradtunk, és Őáltala továbbra is fenn fogunk maradni, ha az a dicsőségünkre lesz; és az Ő Mindenható nevében elszántuk magunkat arra, hogy jó katonákként mindvégig kitartsunk a megpróbáltatásokban.

…Mire ezt elolvassátok, megtanuljátok, és ha nem tanultátok meg, akkor megtanulhatjátok azt, hogy falak és vasak, ajtók és nyikorgó sarokvasak, és félig halálra rémült őrök és börtönőrök… természetüknél fogva azért teremttettek, hogy a becsületes ember lelke erősebbnek érezhesse magát a pokol hatalmainál. […]

Testvéreitek vagyunk, és társaitok a szenvedésben, továbbá Jézus Krisztus foglyai az evangéliumért, és a dicsőség reményéért, ami bennünk van”⁸.

A Szabadító megérti minden szenvedésünket, és velünk lesz örökkön-örökké

Az Úr a következő szavakkal vigasztalta a prófétát: „A föld szélei neved után kérdezősködnek majd, a balgák gúny tárgyává tesznek, és tombolni fog ellened a pokol, míg a tisztaszívűek, a bölcsek, a nemesek és az erényesek szüntelenül tanácsot, felhatalmazást és áldásokat kérnek kezed alatt, és néped soha nem fordul majd ellened árulók bizonysága miatt; és bár befolyásuk gondok, rács és falak közé vet majd téged, te tiszteletben tartatsz, és mindössze egy rövid pillanat, és hangod rettenetesebb lesz ellenségeid körében az ádáz oroszlánénál, a te igazlelkűséged miatt; és Istened örökkön örökké melletted áll majd.

Ha arra hívatsz, hogy megpróbáltatásokon haladj át; ha veszedelemben vagy hamis testvérek között; ha veszedelemben vagy rablók között; ha veszedelemben vagy szárazföldön vagy tengeren; ha mindenféle hamis váddal vádolnak; ha reád törnek ellenségeid; ha kiszakítanak téged atyád, anyád, fivéreid és nővéreid köréből; és ha ellenségeid kivont karddal szakítanak el feleséged kebeléről, és ivadékaidtól, és legidősebb fiadtól, aki bár még csak hat éves, ruhádba kapaszkodik, és azt mondja: Apám, apám, miért nem maradhatsz velünk? Ó, apám, mit művelnek majd veled az emberek? És ha aztán őt kard taszítja el tőled, téged pedig börtönben vonszolnak, és ellenségeid úgy ólálkodnak majd körülötted, mint a bárány vérére áhítozó farkasok; és ha verembe vetnek, vagy gyilkosok kezébe, és halálos ítéletet mondanak rád; ha levetnek a mélybe; ha tajtékzó hullámok ármánykodnak ellened; ha ádáz szelek válnak ellenségeiddé; ha az egek sötétséget gyűjtenek, és az elemek mind összefognak, hogy eltorlaszolják az utat; és mindenek felett, ha magának a pokolnak az állkapcsa tárja is ki nagyra a száját utánad, tudjad, fiam, hogy mindezen dolgok tapasztalatot adnak neked, és a javadra válnak majd.

Az Ember Fia mindezek alá ereszkedett; te talán nagyobb vagy őnála?

Tarts ki tehát utadon, és a papság veled marad, mert az ő határaik ki vannak szabva, nem léphetik át. A te napjaid ismertek, és éveid nem számláltatnak kevesebbnek; ne félj tehát attól, amit az emberek tehetnek, mert Isten örökkön örökké veled lesz”⁹. [Ennek a szakasznak a bekezdései a T&Sz 122:1–9-ben is megtalálhatók.]

A csendes kis hang vigaszt suttog a lelkünknek a bánat és a gyötrelem közepette

Röviddel azután, hogy a prófétának megengedték, hogy elmeneküljön Missouriból fogva tartói elől, így emlékezett vissza bebörtönzése közbeni érzéseiről: „Az idő alatt, míg ellenségeim kezében voltam, azt kell mondjam, hogy bár rendkívül aggódtam családom és barátaim miatt, akikkel embertelenül bántak, és akiket bántalmaztak, …saját magammal kapcsolatban tökéletesen nyugodtnak éreztem magam, és beletörődtem Mennyei Atyám akaratába. Tudatában voltam ártatlanságomnak és a szentek ártatlanságának, és hogy semmi olyat nem tettünk, amiért ilyen bánásmódot érdemeltünk volna elnyomóink kezétől. Következésképp afelé az Isten felé tudtam fordulni szabadulásért, aki minden ember életét kezében tartja, és aki gyakran megmentett engem a halál kapuitól; és dacára annak, hogy úgy tűnt, a menekülésnek minden útja teljes egészében lezárult, és a halál meredt az arcomba, és pusztulásomról végleges döntés született, már ami az embereket illeti, mégis a táborba való első belépésemtől kezdve bizonyosságát éreztem annak, hogy testvéreimmel és családunkkal együtt ki fogok szabadulni.

Igen, az a csendes kis hang, amely oly sokszor suttogott vigaszt a lelkemnek a bánat és a gyötrődés közepette, arra szólított, hogy örvendezzek, és szabadulást ígért, amely hatalmas vigaszt nyújtott a számomra. És bár a pogányok dühöngtek, és az emberek hiábavaló dolgokat képzeltek, a Seregek Ura, Jákób Istene volt az én menedékem; és amikor feléje kiáltottam a nyomorúság napján, Ő kiszabadított engem [lásd Zsoltárok 46:7; 50:15]; ami miatt lelkemet, és mindent, ami bennem van, arra szólítom, hogy áldja és dicsérje az Ő szent nevét. Mert bár »mindenütt nyomorgattat[tam], de meg nem szoríttat[tam]; kétségesked[tem], de nem est[em] kétségbe; üldöztet[tem], de el nem hagyat[tam]; tiportat[tam], de el nem vesz[tem]«. [2 Korinthusbeliek 4:8–9.]”¹⁰

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a VII–XI. oldalakat!

Tekintsd át Missouri állam Liberty városa börtönének leírását (377–379. o.)! Miközben ezt a fejezetet tanulmányozod és beszélgettek róla, gondolkozz el, a próféta milyen körülmények között írta az e fejezetben feljegyzett szavakat! Tekintsd át a 382. oldalon található harmadik teljes bekezdést! A próféta Liberty börtönében való tartózkodásáról szóló történet hogyan szolgál eme igazság példájául?
Tanulmányozd a 380. oldalon található harmadik teljes bekezdést! A nehéz körülmények néha hogyan „ébreszt[enek] lelkünkben… szent emlékezést”? A megpróbáltatások és az üldöztetések hogyan „köti[k össze] a szívünket” családtagjainkkal és barátainkkal? Milyen élményeid voltak eme igazságokkal kapcsolatosan?
Joseph Smith kijelentette, hogy semmi sem választhatja el őt és a testvéreit Isten szeretetétől (380. o.). Milyen gondolatok és érzések támadnak benned, miközben elgondolkozol ezen a kijelentésen? Hogyan válhatunk el Isten szeretetétől? Mit kell megtennünk ahhoz, hogy megmaradhassunk Isten szeretetében?
Olvasd el a 382. oldal első teljes bekezdését! Mit tehetünk annak érdekében, hogy elnyerjük azt a békességet, amelyet az Úr ajánl fel számunkra? Mit tanulsz az Úr azon ígéretéből, miszerint Joseph Smith csapása és szenvedései „rövid pillanatnyiak” lesznek?
Tekintsd át Joseph Smith szenteknek tett ígéreteit arról, hogy az egyház ellenségei semmit sem tehetnek, hogy meggátolják Isten hatalmát (382–383. o.)! Miért felejtjük el néha ezt az igazságot? Mit tehetünk, hogy emlékezzünk rá?
Tanulmányozd az Úr szavait, amelyeket a prófétához intézett a 383–385. oldalakon! Miként változhat meg az életünk, ha emlékszünk arra, hogy a megpróbáltatások tapasztalatot adnak nekünk, és a javunkra válnak? Mit jelent a számodra az, hogy tudod, a Szabadító mindenek alá ereszkedett? Szerinted mit jelent az, hogy „tarts ki… utadon”?
Olvasd el a fejezet utolsó bekezdését (385–386. o.)! Gondolj arra, amikor a Szentlélek megvigasztalt a nehézség idején! Voltak olyan élményeid, amelyeket helyénvaló most megosztani?

Kapcsolódó szentírások: Filippibeliek 3:8–9; Móziás 23:21–24; Alma 7:11; 36:3

Joseph in Liberty Jail — Míg Joseph Smith próféta a Liberty börtönben volt fogva tartva, számos levelet írt családjának és a szenteknek, amelyekben arról tett bizonyságot, hogy Istennek hatalma van a gonosz felett győzedelmeskedni, és „örökkön örökké” szentjei mellett állni.

Savior before Pilate — A Szabadító Pilátus előtt. „Az Ember Fia mindezek alá ereszkedett; te talán nagyobb vagy őnála?”