Hittel és bátorsággal válaszolni az üldöztetésre

„Ne féljetek, hanem legyetek erősek az Úrban és az Ő hatalmas erejében.”

Joseph Smith életéből

1838–39 telén Missouri állam polgárőrsége parancsot kapott a kormányzótól, hogy űzzék ki az utolsó napi szenteket az államból, Joseph Smith próféta pedig Liberty börtönében volt fogva tartva. Azon a télen és a következő tavasszal szörnyűséges szenvedés színtere alakult ki, miközben szentek ezrei kényszerültek elhagyni otthonukat Missouriban. Hátrahagyva tulajdonaik nagy részét, Brigham Young és más egyházi vezetők vezetése alatt nekivágtak a 322 kilométeres útnak keletre, Illinois nyugati része felé. Csak néhány szent rendelkezett jó szekérrel és lovakkal, és sokan fedél nélkül aludtak az esőben és a hóban. Néhányan, akiknek nem volt cipőjük, rongyokba tekerték a lábukat, miközben a hóban gyalogoltak.

1839 februárjában egy kedves szomszéd segített Emma Smithnek felpakolni négy gyermekét és kevés tulajdonát egy szekérre, amely szalmával volt kibélelve. Amikor társasága megérkezett a befagyott Mississippi folyóhoz, Emma gyalog ment át a jégen gyermekeivel, miközben a próféta Bibliafordításának kéziratait két szövetzsákban cipelte magával, amelyeket a szoknyája alatt vitt a derekához erősítve. Ő és sok más nélkülöző szent Illinois állam Quincy közösségében talált menedéket, ahol továbbra is szenvedtek az éhségtől, a hidegtől és a betegségtől, bár ezeken a szenvedéseken a gondoskodó közösség kedves cselekedetei valamennyire enyhítettek.

Jóllehet Joseph próféta sóvárgott azután, hogy segíthessen a szenteknek, nem tehetett mást, mint hogy imádkozott, és leveleken keresztül útmutatásokat adott Brigham Youngnak és a többi testvérnek, akik távollétében a szenteket vezették. E kétségbeesett körülmények közepette bátorítás és a nyugalom szavait írta az egyháztagoknak: „Szeretett testvére[k], tegyük meg jókedvvel mindazon dolgokat, amikre erőnkből telik; aztán pedig hadd álljunk mozdulatlanul, a legteljesebb bizonyossággal, hogy meglássuk Isten szabadítását, és az ő karjának felfedését” (T&Sz 123:17).

1839. április 6-án a prófétát és társait Liberty börtönéből Missouri állam Daviess megyéjének Gallatin városába szállították át. Az ottani bírósági tárgyaláson való megjelenésüket követően a testvéreket ismét áthelyezték, ezúttal Missouri Boone megyéjének Columbia városába. Április közepén azonban, miközben a prófétát és a többi foglyot Columbiába vitték, az őrök megengedték nekik, hogy elmenekülhessenek. A testvérek egy héten belül csatlakoztak a szentek táborához az Illinois állambeli Quincyben. Wilford Woodruff elder ezt írta naplójába a prófétával való találkozásról: „Újra abban a boldog kiváltságban volt részünk, hogy kezet foghattunk Joseph testvérrel… Nagy örömmel üdvözölt bennünket. Nemrégiben szabadult ki a börtönből és ellenségei kezéből, és tért vissza családja és barátai kebelére… Joseph őszinte volt, nyílt és fesztelen, mint mindig. Emma nőtestvér rendkívül boldog volt”¹.

A próféta később lerótta tiszteletét azoknak a szenteknek, akik vele együtt bátran elviseltek oly sok mindent Jézus Krisztus visszaállított evangéliumába vetett hitükért. „A szentek viselkedése a felgyülemlett sérelmeik és szenvedéseik közepette dicséretre méltó volt; bátorságuk, ahogyan testvéreiket a csőcselék pusztításától védték; az igazság ügyéhez való kötődésük a legmegpróbáltatóbb és leglehangolóbb körülmények közepette is, amelyet csak az emberiség el tud viselni; egymás iránti szeretetük; készségük, hogy segítséget nyújtsanak nekem és testvéreimnek, akik a börtönben voltunk fogva tartva; áldozathozataluk Missouri elhagyásakor, a szegény özvegyek és árvák segítése, és ahogy nekik házakat biztosítottak egy barátságosabb földön; mindezt összevetve kivívták minden jó és erényes ember nagyrabecsülését, és biztosították maguknak Jehova jóindulatát és jóváhagyását, és egy nevet, amely az örökkévalósághoz hasonlóan elpusztíthatatlan”².

Joseph Smith tanításai

Az igazság ellensége szembeszegül az Úr szolgáival, különösen amikor azok közelebb kerülnek az Úrhoz

„Vallásunk miatt az üldöztetés időről időre, akár a mennydörgés döreje, a fejünkre szakadt”³.

„Vallási tantételeink a világ elé vannak tárva, hogy minden ember megvizsgálhassa azokat, mégis tudatában vagyunk annak, hogy a barátaink ellen indított üldöztetések, rágalmazások [hamis vádak] és igazságban és igazlelkűségben meg nem alapozott félremagyarázások következtében támadtak. Minden más vallási társadalomhoz hasonlóan szenvedtük el ezt, mint ahogy azok is szenvedtek kezdetük kezdetén”⁴.

„Ne csodálkozzatok tehát, hogy üldöznek benneteket; hanem emlékezzetek a Szabadító szavaira: »Nem nagyobb a szolga az ő uránál; ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd« [lásd János 15:20]; és hogy mindazok a szenvedések, amelyeken a szenteknek keresztül kell menniük, a próféták szavainak a beteljesülése, amelyeket a világ kezdete óta szóltak”⁵.

„Amikor minden tőlem telhetőt megteszek – amikor a legnagyobb jót hajtom végre, akkor van az, hogy a legtöbb ördögi és gonosz feltételezés támad ellenem… Ennek a népnek az ellenségei addig nem fáradnak bele az egyház üldözésébe, míg le nem győzetnek. Számítok rá, hogy mindent fel fognak ellenem sorakoztatni, ami csak a hatalmukban áll, és hogy egy hosszú és borzasztó háborúskodásnak nézünk elébe. Aki az igaz keresztény háborút megharcolja ezeknek az utolsó napoknak a romlottságai ellen, az ellen a gonosz emberek és ördögök angyalai, valamint a sötétség pokoli hatalmai állandóan fel lesznek sorakoztatva. Amikor a gonosz és romlott emberek szembeszegülnek valakivel, az az ismertetőjele annak, hogy az illető a keresztény háborút viseli. Amikor minden ember gonosz hazugságot mond ellenetek, boldogok vagytok stb. [lásd Máté 5:11]. Tekintsünk rossznak egy embert, amikor az emberek gonoszságokat mondanak róla? Nem. Ha egy ember kiáll és szembeszegül a bűnös világgal, számíthat arra, hogy minden gonosz és romlott lélek felsorakozik ellene.

Ez azonban csak egy rövid ideig lesz így, mert mindezek a szenvedések elfordíttatnak tőlünk, amennyiben hithűek maradunk, és ezek a gonoszságok nem lesznek úrrá rajtunk. Látván a felruházás áldásait továbbhaladni, valamint a királyságot növekedni és tengertől tengerig terjeszkedni, örvendezünk amiatt, hogy ezek az ostobaságok nem győztek le minket”⁶.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy ellenségeink megelégednének az én pusztulásommal; de én azt mondom nektek, hogy amint kiontották a véremet, minden olyan ember vérére szomjúhozni fognak, akiknek a szívében az evangélium teljessége lelkének csupán egy szikrája is lakozik. Ezeknek az embereknek az ellenszegülését minden igazlelkűség ellenségének lelke ösztökéli. Nemcsak engem akarnak elpusztítani, hanem minden olyan férfit és nőt, aki hinni merészel azokban a tanokban, amelyeket Isten sugalmazott nekem, hogy e nemzedéknek tanítsak”⁷.

„Tapasztalatból tudom, hogy az igazság ellensége se nem szunnyad, se nem szűnik meg erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy közösségek elméjében az Úr szolgái ellen előítéleteket támasszon azáltal, hogy felkavarja az emberek felháborodását minden fontos és érdekes ügyben”⁸.

Azok, akik szeretik Istent, bátran és hittel viselik az üldöztetést

„Minden szent! Váljon hasznotokra e fontos kulcs: hogy minden megpróbáltatásotokban, gyötrelmetekben, kísértésetekben, nyomorúságotokban, bebörtönzésetekben és halálotokban gondoskodjatok arról, hogy nem áruljátok el a mennyet; hogy nem áruljátok el Jézus Krisztust; hogy nem áruljátok el a testvéreket; hogy nem áruljátok el Isten kinyilatkoztatásait, legyenek azok a Bibliában, a Mormon könyvében vagy a Tan és a szövetségekben, vagy másban, amelyek a múltban vagy a jövőben valaha adatnak, és az embernek kinyilatkoztatik majd ebben a világban, vagy az eljövendőben. Igen, minden rugdalózásotokban és vergődésetekben gondoskodjatok arról, hogy ezt nem teszitek meg, nehogy ártatlan vér találtasson a ruhátok szélén, és a pokolba jussatok”⁹.

1830 tavaszán a szenteket a Mormon könyve megjelenése miatt üldözték: „A Mormon könyve (József fája Efráim kezében) már egy ideje megjelent, és ahogy az ősi próféták megjövendölték, »idegennek tekinte[tt]ék« azt. [Lásd Hóseás 8:12.] Nem kis kavarodást okozott a megjelenése. Hatalmas ellenállás és sok üldözés követte hitelességének hívőit. De végre igazság szökellt ki a földből, és igazlelkűség tekintett le a mennyből [Zsoltárok 85:11; Mózes 7:62], úgyhogy nem féltünk az ellenfeleinktől, tudván, hogy az igazság és az igazlelkűség a mi oldalunkon áll, és hogy velünk van az Atya és a Fiú is, mert meg voltak nekünk Krisztus tanai, és megmaradtunk bennük; ezért továbbra is prédikáltunk és tájékoztatást adtunk mindenkinek, aki hajlandó volt meghallgatni”¹⁰.

1839 júliusában Wilford Woodruff ezt jegyezte fel: „Joseph néhány szót intézett hozzánk, és ezt mondta: »Emlékezzetek, testvérek, hogy ha bebörtönöznek, Joseph testvért előttetek már bebörtönözték. Ha odahelyeznek benneteket, ahonnan testvéreiteket csak az ablakrácson keresztül láthatjátok, miközben láncra vagytok verve Jézus Krisztus evangéliumáért, emlékezzetek arra, hogy Joseph testvér már volt ilyen körülmények között.« ”¹¹

1841-ben Joseph Smith és tanácsosai az Első Elnökségben ezt írták: „Az igazság, mint az erős tölgy, sértetlenül áll a küzdő elemek közepette, amelyek roppant nagy erővel rohamozzák. Hömpölyögtek az árvizek, egyik hullám gyorsan a másik után, és nem nyelték el. »Felemelték hangjukat, Ó Uram; az árvizek zúgnak; de a Seregek Ura hatalmasabb a tenger hatalmas hullámainál« [lásd Zsoltárok 93:3–4]; az üldöztetések lángjai pedig a csőcselék minden befolyásával együtt sem voltak képesek elpusztítani azt; hanem Mózes bokrához hasonlóan ott áll felemésztetlenül, és most ebben a pillanatban fontos látványt nyújt mind az embereknek, mind pedig az angyaloknak.

Hová fordítsuk a szemünket, hogy még egy ilyet lássunk? Egy olyan népről elmélkedünk, amely elfogadott egy népszerűtlen vallási rendszert, amelynek követése ismétlődő üldöztetéseket hozott rájuk. Egy olyan népről, amely Isten iránti szeretete és az Ő ügyéhez való kötődése miatt éhséget, mezítelenséget, veszedelmeket és szinte minden nélkülözést elszenvedett. Egy olyan népről, amely vallásáért szülők, férjek, feleségek és gyermekek korai halálát gyászolja. Egy olyan népről, amely inkább a halált választotta a rabszolgaság és a képmutatás helyett, és tisztességgel megőrizte a jellemét, és szilárdan és megingathatatlanul állt olyan időkben, amelyek megpróbálják az emberek lelkét”¹².

Isten hatalmas ereje erőt ad azoknak, akiket az igazlelkűségért üldöznek

Joseph Smith a következőket írta a szenteknek, miközben Liberty börtönében volt fogva tartva: „Ne gondoljátok, hogy szívünk elgyengült, mintha valami rémületes dolog történt volna velünk [lásd Péter 4:12], mert előre láttuk, és bizonyosságát kaptuk mindezeknek, és egy jobb reménység bizonyosságával rendelkezünk, mint üldözőink. Ezért Isten szélessé tette a vállunkat, hogy elbírjuk a terhet. Büszkélkedünk a megpróbáltatásainkban, mert tudjuk, hogy Isten velünk van, hogy Ő a mi barátunk, és hogy Ő meg fogja szabadítani a lelkünket. Nem aggódunk azok miatt, akik megölhetik a testet; a lelkünket nem bánthatják [lásd Máté 10:28]. Nem kérünk szívességet a csőcseléktől, sem a világtól, sem az ördögtől, sem követeitől, a szakadároktól, és azoktól, akik szeretik a hazugságokat, fabrikálják azokat, és megesküdnek rájuk, hogy elvehessék az életünket. Soha nem rejtegettünk semmit, és nem is fogunk az életünk megmentése érdekében… Tudjuk, hogy teljes elménkkel, lelkünkkel és erőnkkel azon igyekeztünk, hogy Isten akaratát cselekedjük, és mindent, amit Ő megparancsolt nekünk. […]

A Szabadító ezt mondta: »Szükséges, hogy botránkozások essenek, de jaj azoknak, akik által történnek.« [Lásd Máté 18:7.] Valamint: »Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem; örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak« [Máté 5:11–12].

Nos, kedves testvérek, ha bárkinek oka van erre az ígéretre igényt tartani, akkor azok mi vagyunk; mert tudjuk, hogy a világ nemcsak gyűlöl minket, hanem alaptalanul mindenféle gonoszságot beszél rólunk, semmi más okból, minthogy Jézus Krisztus evangéliumának a teljességét igyekszünk tanítani…

Most pedig, kedves és szeretett testvérek – és amikor testvéreket mondunk, azokra gondolunk, akik továbbra is hűek maradtak Krisztusban, férfiak, nők és gyermekek egyaránt –, szeretnénk az Úr Jézus nevében arra buzdítani benneteket, hogy legyetek erősek a hitben az új és örökkévaló szövetségben, és ne ijedjetek meg az ellenségeitektől… Tartsatok ki mindhalálig; mert »valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt«, mondta Jézus Krisztus [lásd Márk 8:35]”¹³.

Szintén Liberty börtönéből a próféta és a tanácsosai az Első Elnökségben ezt írták az egyház vezetőinek: „Testvérek, ne féljetek, hanem legyetek erősek az Úrban és az Ő hatalmas erejében. Mi az ember, hogy Isten szolgája féljen tőle, vagy az ember fia, hogy reszkessen miatta? És azoktól a heves megpróbáltatásoktól se rémüljetek meg, amelyekkel megpróbáltatunk, mintha valami rémületes dolog történt volna velünk. Emlékezzetek, hogy mindenkinek hasonló szenvedésekben volt része. [Lásd 1 Péter 4:12–13.] Ezért örvendezzetek a szenvedéseinkben, amelyek által tökéletessé válunk, és amelyek által szabadulásunk fejedelme is tökéletessé vált. [Lásd Zsidók 2:10.] Vigasztalódjék meg a szívetek és veletek együtt minden szentnek a szíve, és rendkívül örvendjenek, mert nagyszerű a jutalmunk a mennyben, mert a gonoszok ugyanígy üldözték a prófétákat is, akik előttünk voltak [lásd Máté 5:11–12]”¹⁴.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd a VII–XI. oldalakat!

Tekintsd át a 389–392. oldalakon található beszámolót! Milyen benyomással van rád az, ahogyan Joseph Smith és a szentek az üldöztetésre reagáltak? Szerinted miért voltak hajlandók elviselni az üldöztetést?
Olvasd el a 392–393. oldalakat, ahol Joseph próféta arról tanít, hogy az igazlelkű embereknek gyakran lesz részük üldöztetésben! Szerinted ez miért van így? Ma az üldöztetés mennyiben hasonlít a Joseph Smith idejében történt üldöztetéshez? Mennyiben különböző ez ma?
A 393. oldalon Joseph Smith egy kulcsot osztott meg a szentekkel. Milyen tapasztalatok mutatták meg neked ennek a kulcsnak az értékét? Milyen más tanácsot adnál olyan valakinek, aki üldöztetéssel került szembe a hite miatt? (Példákért lapozz a 393–395. oldalakra!)
Tekintsd át a 395–397. oldalakat, ahol Joseph Smith biztosít minket arról, hogy az Úr meg fog minket erősíteni, ha az üldöztetésre hittel és bátran válaszolunk! Szerinted mit jelent az, hogy Isten „szélessé tette a vállunkat, hogy elbírjuk a terhet“? Hogyan „büszkelked[het]ünk a megpróbáltatásunkban”, és „örvendez[hetünk] a szenvedéseinkben”? Szerinted hogyan segíthetnek a szenvedéseink abban, hogy tökéletessé váljunk?

Kapcsolódó szentírások: Máté 5:43–44; Rómabeliek 8:35–39; 2 Nefi 26:8; Móziás 24:8–16; 3 Nefi 6:13

Emma fleeing Missouri — 1839 februárjában, miközben Joseph Smith Liberty börtönében raboskodott, Emma Smith és a gyermekei átgyalogoltak a befagyott Mississippi folyón, a missouri üldözőik elől menekülve.

Saints fleeing Missouri — 1838–39 telén utolsó napi szentek ezrei kényszerültek elmenekülni a Missouriban lévő otthonaikból, és megtenni a 322 kilométert Illinois-ba.