45. Fejezet
Joseph Smith érzései a prófétai küldetéséről
„Semmi másra nem vágyom, minthogy minden emberrel jót tegyek.”
Joseph Smith életéből
Joseph Smith próféta élete szolgálatának elejétől fogva gyakran volt veszélynek kitéve. Jóllehet az Úr sokszor megszabadította ellenségeitől, a próféta tudta, hogy amint befejezi földi küldetését, bármikor meghalhat. „Néhányan azt feltételezik, hogy Joseph testvér nem halhat meg – mondta 1842-ban Nauvooban egy temetésen –, de ez tévedés: igaz, többször megtörtént, hogy ígéretet kaptam az életemről, hogy elvégezzem ezt és ezt a munkát, mivel azonban már elvégeztem őket, jelenleg semmilyen ígérettel nem rendelkezem az életem folytatásával kapcsolatban. Ugyanúgy meghalhatok, mint bárki más”1
A próféta jól tudta, hogy ő és a Nauvooban élő szentek egyre növekvő veszélynek vannak kitéve. Ahogy Nauvoo egyre nagyobb lett, a környéken élők közül néhányan tartani kezdtek a szentek növekvő politikai és gazdasági hatalmától, ezért a csőcselék újra elkezdte őket zaklatni. A próféta különösen veszélyben volt, mert Missouri hatóságai ismételt próbálkozásokat tettek arra, hogy elfoghassák, az egyház hitehagyott tagjai pedig egyre ellenségesebbek lettek az ő elpusztítására tett erőfeszítéseikben. 1842. augusztus 6-án a próféta kijelentette, hogy eljön majd az idő, amikor az egyháztagok elhagyni kényszerülnek Nauvoot:
„Megjövendöltem, hogy a szentek további szenvedéseken fognak keresztülmenni, és a Sziklás-hegységbe fogják őket űzni, sokan elpártolnak majd, másokat pedig megölnek az üldözőink, vagy az időjárás viszontagságainak kitéve, illetve betegség következtében fognak meghalni, lesznek továbbá olyanok közöttetek, akik megérik, hogy eljussanak oda, és segítsenek településeket és városokat felépíteni, és látni fogják, ahogy a szentek hatalmas néppé válnak a Sziklás-hegységben”2
A próféta életének utolsó néhány évében szónoklatainak és írásainak a szavaiból kitűnt egyfajta sürgető érzés. Tudván, hogy kevés ideje maradt hátra, komolyan munkálkodott azon, hogy megtanítsa a szenteknek mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott neki, és arra bátorította őket, hogy készüljenek fel ezeknek az igazságoknak a befogadására. Nagy szeretetét is kifejezte a szentek iránt, sőt azt is kijelentette, hogy hajlandó meghalni értük: „Kész vagyok arra, hogy áldozatként felajánljanak engem úgy, hogy az a legnagyobb hasznot és jót eredményezze”3
Figyelemre méltó, hogy miközben a próféta oly sok üldöztetést szenvedett, és a növekvő egyház állandó igényeinek a nyomása alatt állt, időt szakított arra, hogy minden egyháztaggal egyenként törődjön. Sok szent emlékezett vissza a későbbi időkben arra a szeretetre és kedvességre, amelyet Joseph próféta mutatott irántuk.
Aroet L. Hale így emlékezett vissza: „A próféta… gyakran kijött az Udvar[ház]ból, és labdázott velünk, fiúkkal, hisz fia, Joseph, velem közel egykorú volt. Joseph [próféta] mindig betartotta a szabályokat. Mindaddig fogadott, míg rá nem került a sor, hogy felvegye az ütőt, majd, mivel nagyon izmos [erős] ember volt, olyan messzire ütötte a labdát, hogy szokásunk volt a labda után futó fiúnak azt kiabálni, hogy vigye magával az ebédjét is. Ez mindig megnevettette a prófétát. Joseph mindig jó természetű volt, és nagyon vidám”4
Margarette McIntire Burgess így emlékezett vissza egy élményére a prófétával kapcsolatban Nauvooban: „Bátyám és én annak a háznak a közelében lévő iskolába jártunk, amely Joseph tégla kereskedéseként volt ismert. Az előző napon egész nap esett az eső, és nagy sár keletkezett, főleg abban az utcában. Wallace bátyám és én mindketten beleragadtunk a sárba, és nem tudtunk belőle kijutni, és természetesen gyermekek lévén elkezdtünk sírni, mert azt hittük, hogy ott fogunk ragadni. Felnézve azonban megpillantottuk a gyermekek szerető barátját, Joseph prófétát, ahogy felénk közeledett. Hamar kiemelt minket egy magasabb, szárazabb helyre. Majd lehajolt, megtisztította kicsi, sárral borított cipőnket, aztán kivette zsebéből a kendőjét, és letörölte könnyes arcunkat. Kedves és biztató szavakat mondott, és örvendezve folytattuk utunkat az iskolába. Csoda hát, hogy szerettem Istennek azt a nagyszerű, jóságos és nemes emberét?”5
Joseph Smith tanításai
A próféták azt tanítják, amit Isten kinyilatkoztat nekik; mi arra törekszünk, hogy megértsük szavaikat, és kövessük azokat
„Egész nap azon gondolkozom, méghozzá nagy gyönyörűséggel, hogy miként segíthetnék a szenteknek felfogni azokat a látomásokat, amelyek erővel és nagy gyakorisággal jelennek meg az elmémben. Ó, milyen gyönyörűség lenne nekem, ha elétek tárhatnék olyan dolgokat, amelyek még meg sem fordultak a fejetekben! A szegénység és a világ gondjai azonban megakadályoznak…
Hozsánna, hozsánna, hozsánna a Mindenható Istennek, amiért a világosság sugarai már most is kezdenek előtörni a számunkra. Nem találok szavakat, hogy kifejezzem magam. Nem vagyok tanult, de ugyanolyan jó érzéseim vannak, mint bárki másnak. Ó, bárcsak rendelkeznék az arkangyal nyelvével, hogy legalább egyszer kifejezhetném érzéseimet a barátaimnak! Ebben az életben azonban nem tartom valószínűnek”6
„Nagyon nehéz bármit is e nemzedék fejébe ültetni. Olyan ez, mintha egy szelet kukoricakenyeret próbálnánk ékként, egy sütőtököt pedig kalapácsként használni egy bürökcsomó kettéhasításához. Még a szentek is lassan értik meg a dolgokat.
Több éve próbálom felkészíteni a szentek elméjét arra, hogy befogadják Isten dolgait; gyakran azonban azt látjuk, hogy néhányan, miután mindenüket feláldozták Isten munkájáért, üvegszilánkokként repülnek szét, amint bármi olyat hallanak, amely ellenkezik a hagyományaikkal: egyáltalán nem bírják elviselni a tüzet. Nem tudom, mennyien fognak tudni elviselni egy celesztiális törvényt, és lesznek képesek végigmenni, és elnyerni a felmagasztosulásukat, mivel sokan vannak az elhívottak, de kevesen a kiválasztottak [lásd T&Sz 121:40]”7
„Más vagyok, mint a többiek. Elmémet állandóan leköti a napi munka, és teljesen az élő Istenre kell hagyatkoznom mindenben, amit mondok az ilyen alkalmakkor [egy temetésen]…
Ha sugalmazással, kinyilatkoztatással és elég tüdővel rendelkeznék ahhoz, hogy elmondjam mindazt, amelyről elmém eltűnődött a múltban, nincs még egy olyan lélek ebben a gyülekezetben, aki ne úgy menne haza, hogy örökre befogja a száját a vallással kapcsolatban, míg meg nem tud róla valamit.
Miért lennétek olyan biztosak afelől, hogy felfogjátok Isten dolgait, amikor minden dolgotok oly bizonytalan? Rendelkezésetekre áll minden tudás és intelligencia, amit meg tudok osztani veletek”8
„Vannak, akik azt mondják, hogy bukott próféta vagyok, mert nem hozok elő többet az Úr igéjéből. Miért nem teszem? Be tudjuk fogadni azt? Nem! Senki nem tudja ebben a teremben”9
„Időről időre kinyilatkoztatok nektek olyan témákat, amelyek a Szentlélek által ki lettek nekem nyilatkoztatva. Mindazok a hazugságok, amelyeket ellenem kiterveltek, az ördögtől vannak, és az ördögnek és az ő szolgáinak a befolyása fel lesz használva Isten királysága ellen. Isten szolgái semmi mást nem tanítanak, mint az örök élet tantételeit, munkájukról fogjátok megismerni őket. Egy jó ember jó dolgokról és szent tantételekről, egy gonosz ember pedig gonosz dolgokról fog beszélni. Az Úr nevében legszívesebben megdorgálnék minden rossz tantételt, hazugot stb., és figyelmeztetlek benneteket, hogy ügyeljetek arra, ki után mentek. Arra intelek benneteket, hogy szenteljetek figyelmet mindazon erénynek és tanításoknak, amelyeket adtam nektek…
Figyelmeztetlek benneteket, hogy fontoljátok meg: tegyetek a hitetekhez erényt, szeretetet stb. Azt mondom az Úr nevében, hogy ha ezek megvannak bennetek, gyümölcsöt fogtok teremni [lásd 2 Péter 1:5–8]. Bizonyságomat teszem arról, hogy rajtam kívül senkinek nincs hatalma arra, hogy kinyilatkoztassa a mennyben, a földön és a pokolban lévő dolgokat… Istennek ajánllak mindannyiótokat, hogy mindent örökölhessetek; és adja Isten hozzá az Ő áldásait”10
Jóllehet a próféták gyarló emberek, Isten hívta el őket arra, hogy tanítsák és vezessék az Ő népét
A próféta ezt írta naplójába 1835. november 6-án: „Ma reggel bemutattak egy férfinak, aki keletről jött. Miután meghallotta a nevemet, megjegyezte, hogy csak egy ember vagyok, vagyis a kifejezéséből arra lehet következtetni, hogy azt feltételezte, annak a személynek, akit az Úr megfelelőnek talál arra, hogy kinyilatkoztassa neki az akaratát, többnek kell lennie, mint egy embernek. Úgy látszik, elfelejtette azt, ami Szt. Jakab szájából elhangzott, miszerint [Illés] hozzánk hasonló természetű volt, mégis akkora hatalma volt Istennel, hogy Ő válaszként imájára bezárta a mennyeket, hogy ne legyen eső három esztendeig és hat hónapig; továbbá szintén az imájára való válaszként a mennyek esőt adtak, a föld pedig megtermette az ő gyümölcsét [lásd Jakab 5:17–18]. Valóban oly nagy ennek a nemzedéknek a sötétsége és tudatlansága, hogy hihetetlennek tartják azt, hogy egy embernek bármilyen [dolga] lehetne a Teremtőjével”11
„Mikor tanítottam valaha is bármi téveset erről az emelvényről? Mikor hoztak valaha is zavarba? Győzedelmeskedni szeretnék Izráelben, mielőtt eltávozok innen, és többé nem látnak. Soha nem mondtam azt nektek, hogy tökéletes vagyok; a kinyilatkoztatásokban azonban, amit tanítottam nektek, semmilyen tévedés nincsen. Vessenek el ezért, mint egy értéktelen dolgot?“12
„Bár szoktam tévedni, nem abban tévedek, amivel megbíznak engem: hibáim az emberi természet gyarlóságából fakadnak, minden más emberhez hasonlóan. Senki nem él hibátlan életet. Gondoljátok, hogy akár még Jézus is, ha itt lenne, hibátlan lenne a szemetekben? Ellenségei mindenféle rosszat mondtak ellene – mindannyian gonoszságot kerestek Őbenne”13
Joseph Smith ezt írta naplójába 1842. október 29-én: „Átmentem az üzletbe [Nauvoo, Illinois], ahol néhány testvér és nőtestvér gyűlt össze, akik New York vidékéről érkeztek aznap reggel… Megmondtam nekik, hogy csak egy ember vagyok, és ne várják tőlem, hogy tökéletes legyek; ha tökéletességet várnak tőlem, akkor tőlük is azt kell elvárnom; ha azonban elnézik nekem a gyengeségeimet és a testvérek gyengeségeit, én is hasonlóképpen fogom elnézni az ő gyengeségeiket”14
Az ellenkezések ellenére a próféták teljesítik azokat a küldetéseket, amelyekkel Isten megbízta őket
„Boldog vagyok, és hálás azért a kiváltságért, hogy most itt lehetek. Ellenségeink hatalmas erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy Missouriba hurcoljanak engem, és elpusztítsák az életemet; az Úr azonban útjukat állta, és ezidáig még nem sikerült végrehajtani a tervüket. Isten lehetővé tette számomra, hogy ne kerüljek a kezükbe. Nemes csatát vívtam…
Győzedelmeskedni fogok az ellenségeim felett: már otthon győzedelmeskedtem felettük, és a messzi földön is győzedelmeskedni fogok. Mindazok, akik ellenem támadnak, bizonyosan érezni fogják fejükön gonoszságuk súlyát”15
„Bátran, hithűen és felhatalmazással szólok… Tudom, miről beszélek; értem a küldetésemet és a feladatomat. A Mindenható Isten az én pajzsom; és mit tehet az ember, ha Isten a barátom? Nem leszek feláldozva, mielőtt eljönne az én időm; akkor azonban szabadon fel leszek áldozva… Köszönöm Istenemnek, hogy megőrzött az ellenségeimtől; nincsenek ellenségeim, csak az igazság miatt. Semmi másra nem vágyom, minthogy minden emberrel jót tegyek. A legszívesebben mindenkiért imádkoznék”16
„Ha nem kerültem volna bele ebbe a munkába, és nem Isten hívott volna el, visszalépnék tőle. De nem léphetek vissza: semmi kétségem az igazság felől”17
„Egy érdes kő vagyok. A kalapács és a véső hangja soha nem hallatszott rajtam, míg az Úr kezébe nem vett engem. Egyedül a menny tudására és bölcsességére vágyom”18
„Megjövendölöm, és bizonyságot teszek arról ezen a reggelen, hogy a föld és a pokol összes egyesült hatalma sem fogja, és nem tudja soha legyőzni ezt a fiút, vagy felülkerekedni rajta, mert az örök Istentől kaptam ígéretet. Amennyiben bűnt követtem el, azt nyilvánosan tettem; az bizonyos azonban, hogy Isten dolgait tartottam szem előtt”19
„Amikor az emberek előlépnek, és más emberek alapjaira építenek, azt a saját felelősségükre teszik, Isten felhatalmazása nélkül; amikor jön az ár, és fújnak a szelek, alapjuk homoknak bizonyul, és az egész építmény a porba dől.
Én valaki más alapjaira építettem? Rendelkezem mindazzal az igazsággal, amellyel a keresztény világ rendelkezik, továbbá egy tőlük független kinyilatkoztatással, és Isten győzelemre fog vinni engem”20
A próféták szeretik azokat, akiket szolgálnak, és jól szeretnék őket vezetni, még akkor is, ha ez megköveteli, hogy megfeddjék őket
„Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja a barátaiért [lásd János 15:13]. Azt látom, hogy testvéreim százai és ezrei készek arra, hogy feláldozzák az életüket értem.
Hatalmasak a rám nehezedő terhek. Üldözőim nem hagynak nyugton, és azt látom, hogy a mindennapi feladatok és gondok közepette a lélek hajlandó, de a test gyenge. Jóllehet Mennyei Atyám elhívott engem, hogy lefektessem ennek a nagyszerű munkának és királyságnak az alapját ebben az adományozási korszakban, és hogy bizonyságomat tegyem az Ő kinyilatkoztatott akaratáról a szétszórt Izráel számára, mégis ugyanolyan szenvedélyeknek vagyok kitéve, mint bárki más, mint az ősi idők prófétái…
Semmilyen hibát nem találok az egyházban, ezért hadd támadjak fel a szentekkel, emelkedjek akár a mennybe, vagy ereszkedjek a pokolba, vagy menjek bármilyen más helyre. És ha a pokolra jutunk, kiűzzük onnan az ördögöket, és mennyet csinálunk belőle. Ahol ez a nép van, ott jó társadalom van”21
„Ne gondolják azt a szentek, hogy azért, mert közvetlen, játékos és vidám vagyok velük, még nem tudom, hogy mi történik körülöttem. Semmilyen gonoszság nem maradhat fenn az egyházban, és nem lesz jó dolga ott, ahol én vagyok; mert elhatároztam, hogy amíg én vezetem az egyházat, addig azt a helyes úton vezetem”22
„Ha olyan szerencsém van, hogy én vagyok az az ember, aki érti Istent, és úgy elmagyarázom vagy továbbítom ezeket a tantételeket a szívetekbe, hogy a Szentlélek elpecsételje rajtatok, akkor minden férfi és nő üljön ott csendben, tegye kezét a szájára, és soha többé fel ne emelje kezét vagy szavát, és soha többé ne beszéljen Isten embere vagy Isten szolgái ellen… Ha elvezetlek titeket az Ő megismeréséhez, akkor minden ellenem irányuló üldöztetésnek meg kell szűnnie. Akkor tudni fogjátok, hogy én az Ő szolgája vagyok, mert úgy beszélek, mint akinek felhatalmazása van. […]
Érzem az örök élet tantételeinek ízét, és ezt ti is megtehetitek. Jézus Krisztus kinyilatkoztatásai által adattak nekem; és tudom, hogy amikor úgy adom át nektek az örök élet ezen igéit, ahogy azt nekem átadták, érzitek az ízét, és tudom, hogy hisztek bennük. Azt mondjátok, hogy a méz édes, és én is ezt mondom. Érzem az örök élet lelkének az ízét is. Tudom, hogy ez jó; és amikor ezekről beszélek nektek, amelyek a Szentlélek sugalmazásán keresztül adattak nekem, bizonyos, hogy édesnek érzitek őket, és annál inkább örvendeztek…
Szavaimat mindenkihez intéztem, legyen az gazdag vagy szegény, szolga vagy szabad, nagy vagy kicsi. Nincs bennem ellenségeskedés senki iránt. Mindannyiótokat szeretlek; de gyűlölöm néhány cselekedeteteket. A legjobb barátotok vagyok, de ha néhányan célt tévesztenek, az a saját hibájuk. Ha megdorgálok valakit, és ezért gyűlöl engem, akkor ostoba; mert minden embert szeretek, különösen ezeket a testvéreimet és nőtestvéreimet.
[…] Nem ismertek engem; soha nem ismertétek a szívemet. Senki nem ismeri a történetemet. Nem tudom elmesélni; soha nem fogom megpróbálni. Nem hibáztatok senkit, amiért nem hiszi el a történetemet. Ha nem tapasztaltam volna meg mindazt, amiben részem volt, én magam sem hittem volna el. Soha nem bántottam senkit, mióta erre a világra megszülettem. Hangomat mindig a béke érdekében emeltem fel.
Nem halhatok meg, míg el nem végzem az összes munkámat. Soha nem gondolok gonoszságot, és nem ártok a felebarátomnak. Amikor majd az arkangyal harsonája hívni fog, és megmérettetek a mérlegben, akkor mindannyian meg fogtok ismerni. Többet nem teszek hozzá. Isten áldjon benneteket!”23
Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz
Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lapozz a VII–XI. oldalakra!
-
Olvasd el az 541. oldalon azt a rész, amely arról szól, hogy Joseph Smith milyen üldöztetéssel került szembe Nauvooban! Majd lapozz az 543. oldalra, és tekintsd át azokat a történeteket, amelyek arról szólnak, hogy miként szolgálta a gyermekeket, és játszott velük Nauvooban! Szerinted hogyan tudta megtartani a vidám és gondoskodó természetét? Gondolkozz el azon, te mit tehetsz annak érdekében, hogy a megpróbáltatások alatt is boldog és szeretettel teli maradhass!
-
Olvasd el az 544. oldalon található utolsó két bekezdést, és figyeld meg Joseph próféta csalódottságát amiatt, hogy a szentek nem voltak készek arra, hogy befogadjanak mindent, amit tanítani akart nekik (lásd 545. o.)! Mi akadályozhatja meg azt, hogy több igazságot legyünk képesek befogadni? Mit tehetünk annak érdekében, hogy „fel [legyünk] készülve… arra, hogy befogadjuk Isten dolgait”?
-
Tekintsd át az 546. oldal első három bekezdését! Milyen tanácsot tudnál adni olyan valakinek, aki visszautasítja, hogy egy egyházi vezetőt kövessen, csak mert annak a vezetőnek a jellemében valamilyen hiányosság van? Olvasd el az 546. oldalon található utolsó bekezdést, és gondolkozz el azon, hogy ez a kijelentés hogyan alkalmazható minden kapcsolatunkra!
-
Joseph Smith kifejezte abbéli hitét, hogy Isten meg fogja őt védelmezni, és képessé fogja őt tenni arra, hogy még életében megvalósítsa a küldetését (547–548. o.). Milyen élményeid vannak arról, hogy Isten segített neked teljesíteni a kötelességeidet a családodban, illetve egy egyházi elhívásodban?
-
Tanulmányozd az 549. oldal utolsó, és az 550. oldal első bekezdését! Mikor érezted az igazság édes ízét? Hogyan örvendezhetünk egy próféta vagy egyházi vezető szavaiban még akkor is, amikor megfedd minket a bűneink miatt?
-
Gyorsan nézd át az egész fejezetet, és keress egy-két olyan kijelentést, amely különösen hasznos volt a számodra! Mit méltányolsz azokban a kijelentésekben, amelyeket kiválasztottál? Milyen hatással volt ez a fejezet Joseph Smith prófétáról való bizonyságodra?
Kapcsolódó szentírások: Dániel 2:44–45; 2 Timótheus 4:6–8; Jakab 1:17–19; Móziás 2:9–11; Mormon 9:31
Joseph Smith időt szakított arra, hogy minden szenttel egyenként törődjön. Margarette McIntire Burgess visszaemlékezett arra, hogy a próféta, akit „a gyermekek szerető barátjának” hívott, segített neki és a bátyjának, amikor beleragadtak a sárba.
„Szavaimat mindenkihez intéztem, legyen az gazdag vagy szegény, szolga vagy szabad, nagy vagy kicsi… Minden embert szeretek, különösen ezeket a testvéreimet és nőtestvéreimet.”