Bűnbánat

„Kezdjük újonnan a mai napot, és mondjuk azt most, teljes szívünkből, hogy elhagyjuk bűneinket, és igazlelkűek leszünk.”

Joseph Smith életéből

1828. június 14-én Martin Harris elhagyta Pennsylvania állam Harmony városát, és magával vitte az első 116 kézirat oldalt az aranylemezekről, hogy megmutassa őket néhány családtagjának New York állam Palmyra városában. Másnap megszületett Joseph és Emma első gyermeke, egy fiú, akit Alvinnek neveztek el. A csecsemő aznap meghalt, és Emma egészsége annyira legyengült, hogy ő maga is a halálán volt. A próféta édesanyja később ezt írta: „Egy időre úgy tűnt, hogy [Emma] csecsemője hallgatag otthonának peremén remegett. Egy ideig annyira bizonytalannak tűnt a sorsa, hogy két héten keresztül férje egy órát sem aludt nyugodt csendben. Mindezek után a kézirat iránt érzett szorongása annyira megnőtt, hogy elhatározta, mivel felesége már valamivel jobban lett, hogy amint az egy kicsit erőre kap, azonnal New Yorkba utazik, hogy utánanézzen a dolognak”¹.

Júliusban Emma javaslatára a próféta Emmát édesanyja gondozására bízta, és lovaskocsin elindult New York állam Manchester járásába szülei otthonához. A próféta mintegy 200 kilométert tett meg, ami két vagy három napot vett igénybe. Elsőszülött fiának elvesztése miatti zaklatottságában, felesége iránti aggodalommal, és a kézirat miatt érzett nyugtalanságában Joseph semmit nem evett, és az egész út alatt egyáltalán nem aludt. Egy útitársa, aki rajta kívül a lovaskocsi egyetlen utasa volt, észrevette a próféta legyengült állapotát, ezért ragaszkodott hozzá, hogy a lovaskocsi állomástól a Smith otthonig vezető 32 kilométeres úton elkísérje. Útjuk utolsó hat és fél kilométerére a próféta édesanyja így emlékszik vissza: „Az idegennek már a karjánál fogva kellett vezetnie Josephet, mert annyira ki volt merülve, hogy nem bírta magát vonszolni, és járás közben már időközönként el-elaludt”². Ahogy elérték szülei otthonát, a próféta azonnal elküldetett Martin Harrisért.

Martin kora délután érkezett a Smith házhoz, leverten és kétségbeesetten. Nem volt nála a kézirat, és azt mondta, hogy nem tudja, hol van. Ennek hallatára Joseph felkiáltott: „Ó! Istenem, Istenem… Minden elveszett! Minden elveszett! Mit tegyek? Bűnt követtem el. Én voltam az, aki megkísértettem Isten haragját azáltal, hogy olyat kértem tőle, amihez nem volt jogom… Hogy álljak most az Úr színe elé? Micsoda dorgálást érdemlek a Magasságos angyalától?”

Ahogy telt az idő, a próféta nagy gyötrelmek közepette járkált föl és alá szülei otthonában, miközben „sírt és búslakodott”. Másnap visszatért Harmonyba, ahol elmondása szerint: „Elkezdtem őszinte imával megalázkodni az Úr előtt…, hogy amennyiben lehetséges, könyörüljön meg rajtam, és bocsásson meg mindazért, amelyet az akarata ellenére tettem”³.

Az Úr szigorúan megfeddte a prófétát, amiért jobban félt embertől, mint Istentől, de biztosította afelől, hogy megbocsáttathat. „Te Joseph vagy – mondta az Úr –, és kiválasztattál az Úr munkájának végzésére, ám vétek miatt, ha nem vigyázol, el fogsz bukni. De emlékezzél arra, hogy Isten irgalmas; bánd hát meg azt, amit tettél, ami ellenkezett az általam neked adott parancsolattal, és akkor még mindig választva vagy, és ismét el vagy hívva a munkára!” (T&Sz 3:9–10)

Az Úr egy időre elvette Josephtől az Urimot és Tummimot, illetve a lemezeket. Ezek azonban hamarosan újra visszaadattak neki. „Az angyal örvendezett, amikor visszadta nekem az Urimot és Tummimot – emlékezett vissza a próféta –, és azt mondta, hogy Isten elégedett a hithűségemmel és alázatosságommal, és szeret engem a bűnbánatomért és az imádságban mutatott szorgalmamért, amelyeket olyan jól végeztem…, hogy újra képes leszek nekilátni a fordításnak”⁴. Ahogy Joseph előrehaladt az előtte álló nagyszerű munkában, az Úr bocsánatának édes érzése és akarata teljesítése iránti megújult eltökéltsége erőt adott neki.

Joseph Smith tanításai

Bűneinket megbánva közelebb jutunk Istenhez, és egyre inkább hozzá hasonlóvá válunk

Wilford Woodruff, míg a Tizenkettek Kvórumának tagjaként szolgált, ezt jegyezte fel: „Joseph, a látnok, Isten hatalmában emelkedett fel; megdorgálta és megfeddte a gonoszságot a nép előtt az Úr Isten nevében. Néhány szót kívánt szólni az egybegyűltek helyzetére vonatkozóan, majd ezt mondta:

»A papság felhatalmazása által fogok szólni az Úr Isten nevében… Bár ez a gyülekezet szenteknek vallja magát, mégis minden[féle] jellemű és rangú ember között állok. Ha oda szeretnétek jutni, ahol Isten van, olyannak kell lennetek, mint Isten, vagyis azokkal a tantételekkel kell bírnotok, amelyekkel Isten bír, mert ha nem közeledünk Istenhez a tantételeinkben, akkor távolodunk tőle, és az ördög felé közeledünk. Igen, mindenfajta ember között állok.

Vizsgáljátok meg a szíveteket, és lássátok, vajon olyanok vagytok-e mint Isten. Én már megvizsgáltam az enyémet, és szeretném megbánni minden bűnömet.

Tolvajok, házasságtörők, hazugok, álszentek vannak közöttünk. Ha Isten megszólalna a mennyből, megparancsolná, hogy ne lopjatok, ne kövessetek el házasságtörést, ne irigykedjetek, ne tévesszetek meg másokat, hanem legyetek hűségesek néhány dolog felett… Isten nem jó? Akkor legyetek ti is jók; amennyiben Ő hűséges, legyetek ti is hűségesek. Adjatok hitetekhez erényt, az erényhez pedig tudást, és törekedjetek minden jó dologra. Az egyházat meg kell tisztítani, én pedig hadat üzenek minden gonoszság ellen.«”⁵

„Ártatlannak kell lennetek, vagy nem járulhattok Isten elé: ha Isten elé szeretnénk járulni, akkor meg kell tartanunk magunkat tisztának, amiként Ő is tiszta. Az ördögnek hatalmas megtévesztő ereje van; úgy át fog változtatni dolgokat, hogy az emberek szájtátva bámulják azokat, akik Isten akaratát végzik… A gonoszságot ki kell irtani a szentek közül; akkor kettészakad a fátyol, és a menny áldásai áradni kezdenek – mint a Mississippi folyó, úgy fognak hömpölyögni”⁶.

„Senki ember ne állítsa ki a nyilvánosság elé a saját igazlelkűségét, mert mások azt úgyis meglátják benne; inkább bánja meg a bűneit minél hamarabb, mert akkor megbocsáttatik, és több gyümölcsöt terem”⁷.

„Minden szívnek meg kell bánnia bűneit, és tisztának kell lennie, és Isten úgy tekint majd rájuk, és úgy megáldja őket, ahogyan másként nem áldhatná meg őket”⁸.

Isten akarata az, hogy hagyjuk el a bűneinket, és szabaduljunk meg a közöttünk lévő gonosztól

„Halljátok meg, ti földnek határai – ti papok, bűnösök, és minden ember. Bánjátok meg bűneiteket! Bánjátok meg bűneiteket! Engedelmeskedjetek az evangéliumnak! Forduljatok Istenhez!”⁹

„Kezdjük újonnan a mai napot, és mondjuk azt most, teljes szívünkből, hogy elhagyjuk bűneinket, és igazlelkűek leszünk”¹⁰.

„A hitetlen minden szalmaszálba belekapaszkodik segítségért, míg a halál az arcába nem bámul, akkor hitetlensége elillan, mert az örökkévaló világ valósága hatalmas erővel nyugszik rajta, és amikor minden földi segítsége és támasza cserbenhagyja, akkor kezdi el megérezni lelke halhatatlanságának örök igazságait. Ügyelnünk kellene a figyelmeztetésre, és nem a halálos ágyunkra várni, hogy megbánjuk bűneinket, mert látjuk a csecsemőt meghalni, és az ifjú és a középkorú ugyanúgy elvétetethet, mint ahogy a csecsemő hirtelen elszólíttatik az örökkévalóságba. Szolgáljon ez mindenkinek figyelmeztetésül, hogy ne halogassák a bűnbánatot, vagy ne várjanak a halálos ágyukig, mert Isten azt akarja, hogy az ember megbánja bűneit, és egészségben, valamint értelmének erejében és hatalmában szolgálja Őt, hogy biztosíthassák az Ő áldásait, és ne várjanak addig, amíg haláluk eljön”¹¹.

„[1835. március 1-jén] kiszolgálták az úrvacsorát az egyháznak. Ezt megelőzően ennek az egyházban lévő szokásnak az illendőségéről beszéltem, és kiemeltem annak fontosságát, hogy mindezt az Úr előtti elfogadhatósággal tegyük, majd megkérdeztem: Mit gondoltok, meddig vehet részt az ember érdemtelenül ebben a szertartásban anélkül, hogy az Úr vissza ne vonná tőle a Lelkét? Meddig bánhat felelőtlenül szent dolgokkal anélkül, hogy az Úr át ne adná sátán csapásainak a megváltás napjáig! […] Ezért legyen a szívünk alázatos, mi pedig bánjuk meg bűneinket, és távolítsuk el a gonoszt magunk közül”¹².

„A bűnbánat olyan dolog, amellyel nem lehet minden nap felelőtlenül bánni. A mindennapos vétkezés és a mindennapos bűnbánat nem tetsző Isten szemében”¹³.

Joseph Smith próféta a következőket írta öccsének, William Smithnek, miután William megharagudott rá, és megvetően bánt vele: „Pontosan azért [beszéltem veled], hogy megpróbáljalak figyelmeztetni, rábeszélni, inteni és megmenteni téged attól, hogy nehézségekbe és bánatba essél, amelyet előre láttam, mert utat engedtél annak a gonosz léleknek, amelyet te a kedvteléseidnek nevezel, amelyet féken kellene tartanod, le kellene törnöd, és lábad alatt taposnod; amit ha nem teszel meg, az én véleményem szerint, soha nem fogsz megszabadulni Isten királyságában. Isten elvárja, hogy teremtményei akarata felemésztődjön az Ő akaratában”¹⁴.

Mennyei Atyánk készségesen megbocsát azoknak, akik megbánják bűneiket, és szívük teljes kívánságával visszatérnek Őhozzá

1835-ben Joseph Smith levelet kapott Harvey Whitlocktól, aki elpártolt az egyháztól, és vissza kívánt térni a közösségbe. A próféta így válaszolt: „1835. szeptember 28-án kaptam meg a leveled, és azóta kétszer is elolvastam, és olyan érzésekkel töltött el, amelyeket könnyebb elképzelni, mint leírni; elég legyen, ha azt mondom, hogy szívem gátjai áttörtek – nem tudtam visszatartani a könnyeket. Köszönöm Istennek, hogy szívedben megfogalmazódott, hogy megpróbálnál visszatérni az Úrhoz és az Ő népéhez, ha irgalommal lesz irántad. Megkérdeztem az Urat az ügyeddel kapcsolatban; ezek a szavak jöttek:

Kinyilatkoztatás Harvey Whitlock számára.

»Íme, így szól az Úr hozzád – Volt szolgám, Harvey, térjen vissza énhozzám és egyházam kebelére, és hagyja el minden bűnét, amellyel megsértett engem, a továbbiakban pedig éljen erényes és egyenes életet, és maradjon azok irányítása alatt, akiket kijelöltem egyházam támaszaivá és vezetőivé. És íme, mondja az Úr, a te Istened, bűnei kitöröltetnek a menny alól és az emberek közül, és nem jönnek fel többé a fülembe, és nem lesznek feljegyezve ellene emlékeztetőül, mert fel fogom emelni őt, mint a mély sárból, és magas helyeken fog felmagasztaltatni, és érdemesnek fog találtatni, hogy hercegek között álljon, és a tegezemben csiszolt nyíllá teszem, hogy ledöntse a gonoszság erődítményeit azok között, akik oly nagyra tartják magukat, hogy az utolsó napokban ellenem és felkentjeim ellen tanácskoznak. Ezért készülődjék gyorsan, és jöjjön hozzád, mégpedig Kirtlandbe. És amennyiben mostantól fogva minden tanácsodra hallgat, visszaállíttatik korábbi állapotába, és a legutolsókig megszabadíttatik, ahogy él az Úr, a te Istened. Ámen.«

Ebből tehát látod, kedves testvérem, mennyei Atyánk készségesen megbocsátja a bűnöket, és ismét pártfogásába veszi mindazokat, akik készségesen megalázkodnak Őelőtte, és megvallják bűneiket, és elhagyják azokat, és teljes szívvel visszatérnek Őhozzá, minden álnokság nélkül, hogy mindvégig Őt szolgálják [lásd 2 Nefi 31:13].

Ne csodálkozz azon, hogy az Úr leereszkedett, hogy szóljon a mennyekből, és utasításokat adjon neked, amelyek által megtanulhatod a feladatodat. Hallotta imáidat, és látta alázatosságodat, és atyai szeretettel kinyújtja karját, hogy visszatérj hozzá; az angyalok örvendeznek miattad, miközben a szentek készségesen visszafogadnak a közösségbe”¹⁵.

„A lélek soha nem lesz túl idős ahhoz, hogy megtérjen Istenhez. Mindenki megbocsátó irgalma határain belülre esik, aki nem követte el a megbocsáthatatlan bűnt”¹⁶.

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra. További segítségért lásd a vii–xii. oldalakat!

Mit tanulsz Joseph Smithről, miközben olvasod a próféta beszámolóját a 116 oldal elvesztéséről (72–74. o.)? Mit tanulsz a bűnbánatról a példája által?
Tekintsd át a 75. oldalon kezdődő szakaszt! Miközben ennek a fejezetnek a tanításairól elmélkedsz, szakíts időt arra, hogy megvizsgáld a szívedet, ahogy a próféta tanácsolta! Gondolkozz el azon, mit kell tenned – és mit kell abbahagynod – ahhoz, hogy mindinkább olyanná válj, mint Isten!
Tűnődj el Joseph Smith bűnbánatunk halogatása ellen szóló figyelmeztetéséről (76–78. o.)! Mik lehetnek a bűnbánat halogatásának lehetséges következményei?
Tanulmányozd Joseph próféta tanácsát arról, hogy forduljunk Istenhez, és alázkodjunk meg előtte (76–79. o.)! A bűnbánat miért nem lenne teljes alázat nélkül? Szerinted mit jelent „teljes szívvel” visszatérni Istenhez? (79. o.).
Olvasd el azt a kinyilatkoztatást, amelyet Joseph Smith kapott Harvey Whitlock részére, és figyeld meg az Úr ígéreteit arra az esetre, ha Whitlock testvér őszintén megbánja bűneit (78. o.)! Milyen gondolataid vagy érzéseid támadnak, ahogy eltűnődsz azon, hogy „mennyei Atyánk [mennyire] készségesen megbocsátja a bűnöket, és és ismét pártfogásába vesz [minket]”?

Kapcsolódó szentírások: 2 Korinthusbeliekhez 7:9–10; Móziás 4:10–12; Alma 34:31–38; T&Sz 1:31–33; 58:42–43

Christ in Gethsemane — A bűnbánat a Szabadító, Jézus Krisztus engesztelő áldozata által vált lehetségessé. „Vizsgáljátok meg a szíveteket, és lássátok, vajon olyanok vagytok-e, mint Isten – jelentette ki Joseph Smith próféta. – Én már megvizsgáltam az enyémet, és szeretném megbánni minden bűnömet.”

prodigal son returning — Ahogyan a tékozló fiút üdvözölte édesapja otthon, ugyanúgy Mennyei Atyánk is készségesen „megbocsátja a bűnöket, és ismét pártfogásába veszi mindazokat, akik készségesen megalázkodnak Őelőtte.”