2021
Íme, én a csodák Istene vagyok
2021. május


14:37

Íme, én a csodák Istene vagyok

Bővelkednek a jelenések, a jelek és a csodák Jézus Krisztus követői között napjainkban, a ti életetekben és az enyémben is.

Drága fivéreim és nővéreim! Micsoda kiváltság előttetek állni a mai napon! Egységben azokkal, akik már szóltak ezen a konferencián, bizonyságot teszek nektek arról, hogy Jézus Krisztus él. Irányítja az egyházát, szól a prófétájához, Russell M. Nelson elnökhöz, és szereti Mennyei Atya minden gyermekét.

Ezen a húsvétvasárnapon Jézus Krisztus feltámadásáról emlékezünk meg, aki a mi Szabadítónk és Megváltónk1, az Erős Isten, a Békesség Hercege2. Az Ő engesztelése, amely három nap után, egy kölcsönvett sírkamrában, a feltámadásával érte el csúcspontját, az emberiség történelmének legnagyobb csodájaként áll előttünk. „Mert íme – jelentette ki –, én Isten vagyok; és a csodák Istene vagyok…”3

„[M]egszűntek-e a csodák csak azért, mert Krisztus felment a mennybe és leült Isten jobb keze felől…?”4 – kérdezi Mormon próféta a Mormon könyvében. Majd meg is válaszolja: „nem; és az angyalok sem szűntek meg szolgálni az emberek gyermekeinek”5.

A keresztre feszítés után történt, hogy az Úr egy angyala megjelent Máriának és más nőknek, akik azért mentek a sírhoz, hogy megkenjék Jézus testét. Az angyal ezt mondta:

„Mit keresitek a holtak között az élőt?”6

„Nincsen itt, mert feltámadott.”7

Abinádi, a Mormon könyve-beli próféta kijelentette erről a csodáról:

„[H]a Krisztus nem támadt volna fel a halálból…, akkor nem lehetett volna feltámadás.

De van feltámadás, ezért a sírnak nincs győzelme, és a halál fullánkja Krisztusban felemésztődik.”8

Jézus Krisztus csodálatos cselekedetei láttán így kiáltottak fel a korai tanítványok: „Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?”9

Jézus Krisztust követve, és hallva az evangéliumról való tanítását, a korai apostolok számos csodának voltak tanúi. Tanúi voltak, hogy „a vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztúlnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik”10.

Bővelkednek a jelenések, a jelek és a csodák Jézus Krisztus követői között napjainkban, a ti életetekben és az enyémben is. A csodák isteni cselekedetek, Isten korlátlan hatalmának megnyilatkozásai és megnyilvánulásai, illetve annak a megerősítése, hogy Ő „ugyanaz tegnap, ma és mindörökké”11. Jézus Krisztus, aki megteremtette a tengereket, képes őket lecsillapítani. Ő, aki látást adott a vakoknak, képes a mi tekintetünket a mennyre irányítani. Ő, aki megtisztította a leprásokat, képes az erőtlenségeinket elmulasztani. Ő, aki meggyógyította a bénát, talpra állásra szólíthat bennünket e szavakkal: „Jöjj, kövess engem!”12

Sokan voltatok már tanúi csodáknak – többnek is, mint amennyivel tisztában vagytok. Ezek aprónak tűnhetnek ahhoz képest, hogy Jézus feltámasztotta a halottakat. Ám a csodát nem a nagysága teszi azzá, hanem kizárólag az, hogy Istentől jött. Egyesek úgy vélekednek, hogy a csoda csupán véletlen egybeesés vagy puszta szerencse. Nefi próféta azonban elítélte azokat, akik „lekicsinylik Isten hatalmát és csodáit, és saját bölcsességüket és saját tanultságukat magasztalják prédikálásukkal, hogy nyerészkedjenek”13.

A csodákat isteni hatalom által viszi véghez Ő, akinek „hatalmában áll megszabadítani”14. A csodák Isten örökkévaló tervének kiterjesztései; a csodák a mennyet a földdel összekötő mentőkötél.

Tavaly ősszel Rasband nővérrel a Utah állambeli Goshenbe tartottunk egy világméretű Szemtől szemben eseményre, amelyet 16 nyelven több mint 600 000 embernek közvetítettek.15 A program célja az volt, hogy Jézus Krisztus evangéliuma visszaállításának eseményeire összpontosítson, és kérdéseket is tartalmazott, amelyeket fiatal felnőttek küldtek be a világ minden tájáról. Rasband nővér és jómagam személyesen tekintettük át a kérdéseket. Ezek lehetőséget adtak nekünk arra, hogy bizonyságot tegyünk Joseph Smithről mint Isten prófétájáról, a kinyilatkoztatás hatalmáról az életünkben, Jézus Krisztus evangéliumának folyamatos visszaállításáról, valamint az igazságokról és a parancsolatokról, amelyeket nagy becsben tartunk. Sokan azok közül, akik ma hallgatnak bennünket, részesei voltak ennek a csodás eseménynek.

A közvetítés helyszíne eredetileg a New York állam északi részén lévő Szent Liget lett volna, ahol – mint arról Joseph Smith bizonyságot tett –: „két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!16 Ez, testvérek, csoda volt.

Jeruzsálemi díszlet a Utah állambeli Goshenben

A világméretű járvány arra kényszerített minket, hogy a közvetítést a utah-i Goshenbe tegyük át, ahol Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza filmforgatás céljából újraalkotta az ősi Jeruzsálem egy részletét. Rasband nővérrel már csak pár kilométernyire jártunk Goshentől azon a vasárnap estén, amikor sűrű füstöt láttunk gomolyogni az úti célunk irányából. A környéken bozóttüzek lángoltak, mi pedig aggódtunk, hogy veszélyben lehet a közvetítés. Nem teljesen alaptalanul: húsz perccel a közvetítés kezdete – este hat óra – előtt az egész létesítményben elment az áram! Nincs áram – nincs közvetítés. Volt egy áramfejlesztő, amelyről néhányan úgy vélték, esetleg be lehet indítani, de nem volt rá semmiféle biztosíték, hogy elégséges lesz az ottani bonyolult berendezés működtetéséhez.

Gomolygó füst

Mindannyian, akik ott voltunk – beleértve a narrátorokat, a zenészeket és a technikusokat, de még a 20 fiatal felnőttet is, akik a rokonságunkból ott voltak –, már beleadtunk apait-anyait a program előkészületeibe. Távolabb léptem a könnyeiktől és a zavarodottságuktól, és csodáért könyörögtem az Úrhoz. „Mennyei Atyám! – imádkoztam. – Ritkán kértem csodát, de most kérek egyet. Ennek a gyűlésnek meg kell történnie a szerte a világon élő fiatal felnőttek érdekében. Kell, hogy visszajöjjön az áram, ha ez a Te akaratod.”

Hét perccel hat után, amilyen hirtelen elment, olyan hirtelen vissza is jött az áram. Minden működni kezdett, a zenétől a mikrofonokon át a videó- és közvetítő berendezésekig. Adásban voltunk. Csodát tapasztaltunk meg.

Zenei előadás a Szemtől szemben eseményen

Amikor aznap este Rasband nővérrel hazafelé tartottunk az autóban, Nelson elnök és Nelson nővér ezt az üzenetet küldték nekünk: „Ron, szeretnénk, ha tudnád, hogy amint meghallottuk, hogy elment az áram, csodáért imádkoztunk.”

Az utolsó napi szentírásokban ez áll: „Mert én, az Úr, kinyújtottam kezem, hogy összeszedjem a menny erőit; most nem láthatjátok, de még egy kis idő, és látni fogjátok, és tudni fogjátok, hogy én vagyok, és hogy én eljövök és uralkodni fogok a népemmel.”17

Pontosan ez is történt. Az Úr kinyújtotta a kezét, és lőn áram.

A csodák a hit hatalma által vitetnek véghez, amint azt Nelson elnök oly nagy erővel tanította az előző ülésen. Moróni próféta arra intette az embereket, hogy „amikor nincs hit az emberek gyermekei között, akkor Isten nem tud csodát tenni közöttük; addig tehát nem mutatta meg magát nekik, amíg nem volt hitük”.

Így folytatta:

„Íme, Alma és Amulek hite volt az, ami miatt földre omlott a börtön.

Íme, Nefi és Lehi hite volt az, mely olyan változást vitt véghez a lámánitákon, hogy megkeresztelkedtek tűzzel és a Szentlélekkel.

Íme, Ammonnak és testvéreinek a hite volt az, mely oly nagy csodát művelt a lámániták között. […]

És soha senki nem tett csodát addig, amíg nem volt hite; először tehát hittek Isten Fiában.”18

Ki is egészíthetném az előző szentírásláncot ezzel: „A felkészült fiatal felnőtt előadók, a közvetítésen dolgozó szakemberek, az egyházi vezetők és az egyháztagok, egy apostol, valamint Isten egy prófétájának hite volt az, mely oly nagy csodára törekedett, hogy az áram visszaállíttatott a utah-i Goshen félreeső filmes díszletei között.”

A csodák imára adott válaszokként érkezhetnek. Ezek nem mindig azok, amelyeket kérünk vagy várunk, de amikor bízunk az Úrban, akkor Ő ott lesz és igaza lesz. Ő ahhoz a pillanathoz fogja igazítani a csodát, amelyben szükségünk van rá.

Az Úr azért cselekszik csodákat, hogy emlékeztessen minket az Ő hatalmára, az irántunk való szeretetére, a mennyekből a halandó tapasztalatunkra kiterjedő befolyására, valamint arra a vágyára, hogy tanítson arról, ami a legértékesebb. „[A]kinek van belém vetett hite a gyógyuláshoz, és nincs halálra szánva, az meggyógyul”19 – mondta 1831-ben a szenteknek, és ez az ígéret ma is érvényes. Vannak a mennyekben kijelentett törvények, és ezeknek mindig alá vagyunk rendelve.

Vannak időszakok, amikor csodát remélünk egy szerettünk meggyógyításában, egy igazságtalan cselekedet visszafordításában, esetleg egy keserű vagy kiábrándult lélek szívének meglágyításában. Halandó szemmel tekintve a dolgokra azt szeretnénk, ha az Úr beavatkozna, hogy megjavítson valamit, ami elromlott. Hit által el fog jönni a csoda, bár nem feltétlenül a mi időbeosztásunk szerint vagy az általunk vágyott végkifejlettel. Ez vajon azt jelenti, hogy nem vagyunk eléggé hithűek, vagy nem érdemeljük meg az Ő beavatkozását? Nem. Az Úr szeret minket. Életét adta értünk, engesztelése pedig továbbra is feloldoz bennünket a terhek és a bűnök alól, amikor bűnbánatot tartunk és közelebb kerülünk Őhozzá.

Az Úr arra emlékeztetett minket, hogy „nem a ti útaitok az én útaim”20. Ezt kínálja: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.”21Pihenjetek meg az aggodalomtól, a csalódástól, a félelemtől, az engedetlenségtől, a szeretteitek miatti nyugtalanságtól, az elveszett vagy összetört álmoktól. A zűrzavar vagy bánat közepette a békesség egy csoda. Emlékezzetek az Úr szavaira: „Nem szóltam-e békét elmédhez a dolgot illetően? Mily nagyobb tanúbizonyságot kaphatsz, mint Istentől valót?”22 A csoda az, hogy Jézus Krisztus, a nagy Jehova, a Magasságos Fia, békességgel válaszol.

Éppen úgy, ahogy megjelent Máriának a kertben, a nevén szólítva őt, minket is arra szólít, hogy gyakoroljuk a hitünket. Mária arra számított, hogy szolgálni fogja Őt és gondoskodni fog Róla. Feltámadása nem az volt, amire számított, ám a boldogság nagyszerű terve szerint történt.

„[Sz]állj le a keresztről!”23 – gúnyolódott Őrajta a hitetlenek tömege a Kálvárián. Képes lett volna ilyen csodát cselekedni. Ám Ő már a kezdettől fogva ismerte a véget, és elszánta magát, hogy hű marad Atyja tervéhez. Ne maradjon számunkra tanulság nélkül ez a példa!

Ezt mondja nekünk próbatételeink idején: „Lássátok a sebeket, melyek oldalamba hatoltak, valamint a szögek nyomait a kezemen és a lábamon; legyetek hűségesek, tartsátok be a parancsolataimat, és örökölni fogjátok a menny királyságát!”24 Ez, testvérek, a mindannyiunknak ígért csoda.

Ezen a húsvétvasárnapon, amikor Urunk feltámadásának csodáját ünnepeljük, Jézus Krisztus egyik apostolaként alázatosan imádkozom, hogy érezzétek az életetekben a Megváltó hatalmát, és hogy a Mennyei Atyánkhoz intézett kéréseitekre válasz adassék azzal a szeretettel és elkötelezettséggel, melyet Jézus Krisztus mindvégig tanúsított az Ő szolgálattétele során. Imádkozom azért, hogy állhatatosak és hithűek maradjatok mindenben, ami jönni fog. Megáldalak benneteket, hogy csodák kísérjenek benneteket, amint azt mi Goshenben megtapasztaltuk – ha ez az Úr akarata. Figyeljétek ezeket a mennyből küldött áldásokat az életetekben, miközben „keres[i]tek ezt a Jézust, akiről a próféták és az apostolok írtak, hogy [örökké] veletek legyen és megmaradjon bennetek Istennek, az Atyának, valamint az Úr Jézus Krisztusnak és a róluk bizonyságot tevő Szentléleknek kegyelme”25. Jézus Krisztus nevében, ámen.