A felkészülés, a tervezés és a kitartás kövei. Liahóna, 2022. aug.
A felkészülés, a tervezés és a kitartás kövei
A jövőd feltérképezése során építsd az alapodat a legfontosabb kőre: a Szabadító Jézus Krisztusra.
Felkészülés
Feltehetőleg ismered Dávid és Góliát történetét. Góliát hatalmas harcos volt, aki a filiszteusokat képviselte. Dávid fiatal pásztor volt, aki Izráelt képviselte. Dávid tudta, hogy Isten az ő oldalán áll. Nem félt megvívni Góliáttal, mert Góliát gyalázta az élő Isten seregeit.
A hamarosan bekövetkező összecsapásukra készülve Dávid kiválasztott öt sima követ egy patakból, és a pásztortarisznyájába tette őket. Ezután elindult, hogy megütközzön Góliáttal. Nem volt hosszú ütközet. Dávid képes volt egyetlen kővel leteríteni Góliátot. (Lásd 1 Sámuel 17:40–50.)
Ha Dávid tudta, hogy Isten az ő oldalán áll, és hogy csak egyetlen kőre van szüksége, akkor miért bajlódott öt kő kiválasztásával? A szentírásbeli beszámoló szerint Dávid magabiztos volt. Azt mondta Góliátnak: „az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni” (1 Sámuel 17:47). Miért pazarolta Dávid az idejét arra, hogy öt követ keressen? Nem volt elég hite?
Én azt tanultam ebből a leckéből, hogy jól fel kell készülnünk a jövőnkre. Ha nem is változtathatunk azon, ami be fog következni, azt megválaszthatjuk, hogy miként készülünk fel rá. Amikor felszerelkeztek a bizonytalan jövőtökre, az előre nem látható kihívásaitokra, valamint a feltérképezetlen jövőbeli életetekre, használhattok csak egy követ hozzá, de meglehet, hogy öt kőre lesz szükségetek. Bízzatok az Úrban, és készüljetek fel jól arra, ami a jövőben rátok vár.
Tervezés
Ether könyvében Járed fivérének, valamint az ő családjának és barátainak azon utazásáról tanulunk, mely során a megígért földre mentek. Miután elérték a tengerpartot, négy éven át sátrakban laktak.
„[A] negyedik év végén az Úr ismét eljött Járed fivéréhez, és felhőben állt, és beszélt vele. És három órán keresztül beszélt az Úr Járed fivérével, és megfenyítette őt, mivel nem emlékezett rá, hogy szólítsa az Úr nevét” (Ether 2:14).
Járed fivére megbánta ezt az általa elkövetett gonoszságot, Isten pedig megbocsátott neki, és azt tanácsolta, hogy többé ne kövessen el bűnt. Isten azt is megígérte, hogy a népet elviszi egy olyan földre, „mely kiválóbb minden más földnél” (Ether 2:15).
Az Úr ezután arra utasította Járed fivérét, hogy építsen bárkákat. Amikor Járed fivére végzett, segítséget kért az Úrtól. Tudni akarta, honnan lesz majd a népének levegője a bárkákban (lásd Ether 2:19).
Az Úr irgalmas volt, és így válaszolt: „Íme, készíts lukat a tetején és az alján is; és amikor kevés a levegő, takarjátok ki a lukat és engedjetek be levegőt. És ha úgy lészen, hogy bejön rátok a víz, akkor íme, fedjétek be a lukat, hogy el ne pusztuljatok a beáradó vízben” (Ether 2:20).
Ez nem volt túl bonyolult.
Ezután Járed fivére ezt kérdezte: „Íme, Ó Uram, hagynád, hogy sötétségben szeljük át ezt a nagy vizet?” (Ether 2:22).
Ez alkalommal az Úr segített Járed fivérének önellátónak lenni a megoldás beazonosításában. „Mit szeretnél, mit tegyek, hogy legyen világosságotok a bárkáitokban? Mert íme, ablakaitok nem lehetnek, mert darabokra törnének; tüzet sem vihettek magatokkal” (Ether 2:23, lásd még 24–25. versek).
A helyzetet felfogva Járed fivére olyan megoldásra törekedett, amely a leginkább működik majd azon körülmények között, amelyekkel a népe szembesülni fog a „nagy mélységet” (Ether 2:25) átszelve.
Járed fivére úgy döntött, hogy „egy sziklából kiolvaszt… tizenhat kis követ; és ezek fehérek és tiszták voltak, mint az áttetsző üveg; és kezeiben felvitte őket a hegy tetejére, és ismét fohászkodott az Úrhoz” (Ether 3:1).
Brother of Jared Seeing the Finger of the Lord [Járed fivére meglátja az Úr ujját]. Készítette: Arnold Friberg
Arra kérte Istent, hogy érintse meg a köveket az ujjával, és készítse elő őket, hogy „ragyogjanak a sötétben”. Isten úgy tett, ahogy Járed fivére kérte, majd Járed a tizenhat követ nyolc bárkába helyezte, mindegyik végébe egyet-egyet, és „azok világosságot adtak a bárkáknak”. (Lásd Ether 3:4–6; 6:2.)
Hasonlítsd össze ezt az élményt a jövőd megtervezésével. Mindennap tanulsz valamit, és kijelölöd a jövőd útvonalát. Akár tanulmányi törekvésekről, szakmai döntésekről vagy családtervezésről legyen szó, az Úr képes iránymutatást adni. Az örökkévaló házasság és a családalapítás részét képezik a felmagasztosulás megígért földjéhez vezető ösvénynek. Az Urat különösen érdekli az az út, amelyen haladsz, hogy eljuss oda.
Ahogyan az Úr a kövek megérintésével segített a járeditáknak, úgy neked is adhat világosságot, hogy segítsen átlátnod a döntések, a sötétség és a kétely időszakain. Az Úr útmutatásának az elnyerése a Lélek által olyan, mintha megérintene téged Isten ujja, és hatalomban, valamint lelki világosságban részesítene, hogy családodat a megígért földre vezesse.
Állhatatosság
Az utolsó fontos kő, amelyről szót ejtenék, a Tan és szövetségek 50:44-ben van feljegyezve: „Közöttetek vagyok tehát, és én vagyok a jó pásztor, valamint Izráel kősziklája. Aki erre a sziklára épít, soha nem bukik le.”
A Máté 7 feljegyzései alapján Jézus Krisztus a bölcs és a bolond emberről tanította a tanítványait. Mindkét férfi szeretett volna biztonságos és kényelmes otthont biztosítani a családja számára, és mindketten ugyanazzal a kihívással néztek szembe: „Az eső ömlött, jó nagy árvíz lett”1.
Az egyetlen különbség azonban abban rejlett, hogy a bölcs ember a sziklára építette a házát, és a ház biztosan állt, míg a bolond ember homokra építette a házát, amelyet aztán elmosott az eső. Mindent összevetve – és az örökkévalóság szempontjából – sokat számít az alapunk. Bizakodom és imádkozom, hogy mindannyian megtaláljuk majd a biztos alapot, és azon is maradjunk a jövőbeli életünk megalapozása során.
A Hélamán 5:12 erre emlékeztet minket: „És most, fiaim, emlékezzetek, emlékezzetek rá, hogy Megváltónk sziklájára, aki Krisztus, Isten Fia, arra kell építenetek az alapotokat; hogy amikor az ördög elküldi erős szeleit, igen, nyilait a forgószélben, igen, amikor minden jégesője és hatalmas zivatara benneteket ver majd, akkor nem lesz hatalma felettetek, hogy lehurcoljon a nyomorúság és a végtelen jaj szakadékába, mert a szikla, melyre építettetek – mely biztos alap – egy olyan alap, melyről nem bukhat le az ember, ha arra épít.”
Ez egy Istentől jövő ígéret. Ha Jézus Krisztusra építjük az alapunkat, akkor nem bukhatunk el.
Amint továbbhaladsz a jövőd feltérképezésével, gondolkodj el ezen a 22 kövön: a felkészülés öt köve Dávid példája nyomán; a tervezés 16 köve, amint azt Járed fivérének a története szemlélteti; valamint a legfontosabb kő: az alapkövünk és kősziklánk, a Szabadító Jézus Krisztus.
Az egész életünket meg kellene töltenünk Jézus Krisztus evangéliumával. Jézus Krisztus evangéliuma nem pusztán az életünk része, hanem igazából az életünk Jézus Krisztus evangéliumának a része. Gondolj csak bele! A halandó életünk a szabadítás és felmagasztosulás terve egészének a részét képezi.
Isten a mi Mennyei Atyánk. Ő mindannyiunkat szeret. Nálunk sokkal jobban tudja, hogy mire vagyunk képesek. „Nemcsak az életünk részleteit ismeri, hanem a részletek részleteinek részleteivel is tisztában van.”2
Bizonyságomat teszem arról, hogy Jézus Krisztus újra el fog jönni, de ezúttal nagy dicsőségben és fenségben fog eljönni. Remélem, felkészültek leszünk arra, hogy fogadjuk Őt.
De addig is: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban [ismerd el] őt; akkor ő igazgatja a te útaidat” (Példabeszédek 3:5–6).
A Brigham Young Egyetemen 2021. április 27-én elhangzott 22 Stones [22 kő] című áhítati beszéd alapján.