Amit Isten szeretetéről tanultam a Mormon könyve rövidfilmek forgatása során. Liahóna, 2022. aug.
Fiatal felnőtteknek
Amit Isten szeretetéről tanultam a Mormon könyve rövidfilmek forgatása során
Életemben először igazán földi mennyországban éreztem magam.
Indiában missziót szolgálni különleges élmény volt számomra, részben azért, mert édesanyám indiai. Bár sok mindent meg kellett szoknom a missziómban, a kultúrához való alkalmazkodás nem tartozott közéjük – és tudtam, hogy India az a hely, ahol szolgálnom kell.
De bármennyire is ismertem a kultúrát, gondolatébresztő volt látni az indiai egyháztagok hitét és küzdelmeit. A kultúrájuk elég erőteljesen a szóbeli hagyományokon alapszik, a kommunikációjukban és a tanulásukban pedig rendkívül vizuális emberek, így a Mormon könyve rövidfilmek képezték a szentírás-tanulmányozásuk alapját. Filmnézés közben képesek voltak érezni a történetek igaz voltát.
Amit a missziómon láttam, az apró, személyes csodák sorozata volt, melyek arról tettek bizonyságot, hogy Mennyei Atya mindegyikünket személyesen ismer és szeret. A Mormon könyve rövidfilmek sugalmazás alapján készültek – módot kínálnak arra, hogy Mennyei Atya üzenete eljuthasson azon gyermekeihez is, akik semmilyen más módon nem tudnának részesülni abban.
Így amikor a nővérem még a misszióm alatt egy ímélben megkérdezte tőlem, hogy szeretnék-e statisztának jelentkezni a későbbi részekhez, tudtam, hogy ez nagyszerű lehetőség lenne arra, hogy többet megtudjak arról a projektről, amely segített az általam tanított embereknek bizonyságot nyerni a Mormon könyvéről.
Jelenetek a Szabadítóról
Számtalanszor elképzeltem már Krisztus nefitáknál tett látogatását, így hát nem meglepő, hogy a 3 Nefi e bámulatos részének a felvétele mindent felülmúlt számomra a forgatáson. A színész éppen úgy játszotta el Krisztust, ahogyan a szentírások jellemzik Őt: „egyenként” felkarolva az embereket, „míg mindannyian oda nem mentek” (3 Nefi 11:15). Felemelte őket; letörölte a könnyeiket; kinyújtotta a kezét, hogy magához ölelje a kisgyermekeket – azt tette, amire az adott pillanatban az egyes embereknek szüksége volt.
A jelenetben való részvétel segített jobban értékelnem Krisztus szeretetét a nefiták iránt. Bár én csak egy háttérszereplőt alakítottam, megpróbáltam pontosan ábrázolni, hogy mit érzett volna akkor valaki a Szabadító jelenlétében. Azok az emberek, akikről a Mormon könyvében olvasunk, valós személyek voltak, valódi küzdelmekkel. Megpróbáltam elképzelni, min mentek keresztül, milyen veszteségeket szenvedhettek el, valamint hogy ezek a csodák miként mutathatták meg nekik, hogy Isten valóban szereti minden gyermekét.
Érezni Isten szeretetét
Amikor egy nefita helyébe képzeltem magam, az megerősítette a bizonyságomat, és jobban megértettem a Mormon könyve történeteit is általa. Azonban a bizonyságom számára talán éppen annyira fontos volt az is, amit a többi színésztől tanultam. Egészen különböző hátterekből származó szereplőgárdaként rájöttünk, hogy az útjaink csodálatos módokon és isteni terv szerint keresztezték egymást – számomra rávilágítva arra, hogy Isten valóban ismer és szeret minket.
Éreztem a nefiták iránti szeretetét, amint többet tanultam róluk és a történetükről. Éreztem az Ő indiai gyermekei iránti szeretetét, akikről tudta, hogy valamilyen módon szükségük van arra, hogy többet tudjanak meg a Mormon könyvéről. Éreztem továbbá a szeretetét minden egyes szereplő iránt, amikor összegyűltünk és minden erőnkkel azon voltunk, hogy megosszuk a bizonyságunkat és életre keltsük ezeket az igazságokat.
A forgatást erőteljesen átható Lélek és szeretet valódi bepillantást nyújtott számomra abba, hogy milyen is Sion (lásd 4 Nefi 1:17). Igazán olyan érzés volt számomra, mint a földi mennyország.
A forgatáson töltött időm alatt megtanultam, hogy képesek vagyunk úgy szolgálattételt nyújtani, ahogy Krisztus tette – azaz egyenként. Amint azt Russell M. Nelson elnök is mondta: „Az Úr igaz és élő egyházát mindig is egy olyan szervezett erőfeszítés fogja fémjelezni, mely az Isten egyes gyermekeinek és a családjuknak nyújtandó szolgálattételre irányul.”1
Amikor azt tesszük, ami helyes, tudván, hogy Isten gyermekei vagyunk, és mindenki megérdemli, hogy érezze az Ő szeretetét, akkor nem fogjuk kiközösíteni az embereket a kinézetük miatt, vagy mert különböznek tőlünk. Megoszthatjuk velük, amit tudunk, és eszközök lehetünk az Úr kezében, mindenkivel megosztva az Ő szeretetét.