A szombat igazi jelentése

Thomas Hännio elder, Spanyolország

hetvenes – Európa Északi Terület

Kedves barátaim!

Mily nagy öröm veletek és az Úrral együtt járni a tanítványság ösvényét!

Amikor Jézus meglátogatta a nefitákat, a hegyi beszédhez hasonló beszédet mondott, kihangsúlyozva, hogy a régmúltnak a törvény szerinti dolgai beteljesedtek Őbenne.¹ Az Úr több mint 2000 évvel ezelőtt tett kijelentése, mely szerint „a régi dolgok elmúltak, és minden dolog megújult”², ma is érvényes. Magasabb törvényt adott, és egy szentebb életmódról tanított.

Amikor Jézus a földön járt, azáltal tanított, hogy enyhített mások terhein és segített a szükséget szenvedőknek. Néhányan talán azt gondolják rólunk, hogy a hitelveink korlátozzák az önrendelkezésünket és a lehetőségeinket, de mi mindannyian azt tapasztaljuk, hogy az Úrtól kapott tiszta igazság és tan szabaddá tesz minket, és isteni útmutatást, enyhülést és biztonságot nyújt e zűrzavaros világban.

Jézus tanításai különböztek a farizeusokétól, különösen a sabbat megszentelésének a módját illetően. A farizeusok megpróbáltak igazlelkűnek látszani, azonban az indítékaik tisztátalanok voltak. Jézus azt tanította, hogy fontosabb jót tenni és segíteni az embereknek, mint a törvény szigorú értelmezéseit követni. Gyógyító csodák által tanított a sabbat valódi jelentéséről, valamint a könyörület és a szeretet fontosságáról.

Amikor Jézus azt mondta, „a szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért”³, ezen azt értette, hogy a sabbatnap becses ajándék Istentől, amely időt ad nekünk megpihenni a mindennapi élet kihívásaitól, valamint lehetőséget ad a testi és lelki megújulásra. A sabbat nem a megszokott mindennapi tevékenységek végzésének a napja, hanem további lehetőséget nyújt a pihenésre és az elcsendesedésre, a személyes kinyilatkoztatás elnyerésére az Ő szava meghallgatása és megismerése által, valamint arra, hogy jót tegyünk és felemeljünk másokat.

Ha az örök és igaz isteni tantételek helyett a hagyományokból és rendszerekből eredő szigorú és merev szabályokra helyezzük a hangsúlyt, azzal elvétjük az Ő isteni célját, mely az, hogy segítsen nekünk a fejlődésben. Amikor az Úrra összpontosítjuk az életünket, akkor az Ő igája gyönyörűségessé, az Ő terhe pedig könnyűvé válik⁴. Isten nem azért ad nekünk parancsolatokat – beleértve a sabbat megszentelését is –, hogy elnyomjon, hanem hogy megáldjon minket. A Mennyei Atyához vezető út szoros és keskeny, azonban az Úr eljött, hogy kijelentse: nem kell egyedül járnunk rajta. Felhívása mindazokhoz, akik megterheltnek⁵ érzik magukat, az, hogy álljanak Őmellette, kössék magukat Őhozzá, és engedjék, hogy osztozzon a terheikben. Héberül a sabbat azt jelenti: megpihenni. Igen, az Ő ígérete az, hogy ilyenkor a lelkünk pihenésre lel.⁶

Vajon még mindig listákat készítünk arról, hogy mit szabad, illetve mit nem szabad tennünk a sabbatnapon? Vagy már megváltoztunk Krisztusban és Krisztussal, és ma már Mennyei Atyánk segítségével saját egyéni tervet készítünk a sabbatnap előtti, alatti és utáni időszakra?

A sabbat napját gyönyörűséggé tehetjük a másoknak nyújtott szolgálattal – különösen azoknak, akik nem érzik jól magukat, illetve magányosak vagy szükséget szenvednek. Őket felvidítva mi is fel fogunk vidulni.⁷

Legyen folyamatos a kapcsolatunk Mennyei Atyával, de különösképpen a sabbatnapon, az egyházi épületeinkben és azokon kívül is, az otthonunkban, valamint a barátaink és családtagjaink otthonában.

Hálás vagyok a lehetőségért, hogy veletek és az Úrral járhatok a tanítványság ösvényén. Áldottnak érzem magam, amiért fivéreimként, nővéreimként és barátaimként ti és az Úr is itt vagytok mellettem. Hálás vagyok a sabbatért a saját és a családom életében. A sabbat segít lelkileg újra kapcsolatba lépnünk, és időt tölteni együtt, ami megerősíti a szeretetünket és a köztünk lévő kötelékeket.

Arra kérlek benneteket, gondolkozzatok el azon, hogy milyen személyes módokon tudnátok gyönyörűséggé tenni a sabbat napját. Szükségünk van a segítő kezetekre és szeretetteljes mosolyotokra a vasárnapi gyűléseinken a kápolnáinkban. Az ösvényt nem járhatjuk egyedül. Továbbra is igyekezzünk megismerni és alkalmazni az Ő tanításait az életünkben, és igyekezzünk Isten szent ajándékaként megbecsülni a sabbatnapot. Osszuk meg ezt az ajándékot másokkal is!