„Állandóan erényt… kell gyakorolnotok”

Írta: Lynn G. Robbins elder

nyugalmazott általános felhatalmazott hetvenes

Íme hat kulcsfontosságú elgondolás, amelyet szem előtt kell tartanunk, miközben krisztusi tulajdonságokat fejlesztünk ki azon erőfeszítéseink során, hogy olyanná váljunk, mint Jézus Krisztus.

A Szabadító valaha volt legnagyszerűbb és leginkább ámulatba ejtő prédikációja az Ő saját bűntelen élete volt – egy élethossziglani prédikáció. A következő lelkesítő felhívás tartozik hozzá: „Milyen embereknek kell hát lennetek? Bizony mondom nektek, hogy éppen olyannak, amilyen én vagyok” (3 Nefi 27:27).

Állandóan „erényt és szentséget kell gyakorolnotok” (Tan és szövetségek 46:33)

Az erény „feddhetetlenség és erkölcsi kiválóság”¹. Az erény folyamatos gyakorlásához kitartó erőfeszítésre van szükség, melléje pedig a teendők sugalmazott listájára. A lenni és tenni igék tanbéli párt alkotnak. A létezés a tettek nélkül – csakúgy, mint a hit cselekedetek nélkül vagy a jószívűség szolgálattétel nélkül – „megholt ő magában” (Jakab 2:17). Ehhez hasonlóan, amikor megvan a tenni, de hiányzik a lenni, az ilyen ember „ajkaival tisztel engem, a szív[e] pedig távol van tőlem” (Márk 7:6). A Szabadító képmutatásként kárhoztatja azt, ha megvan a tenni, de hiányzik a lenni (lásd Máté 23:23; Márk 7:6).

Az embereknek gyakran van egy teendőlistájuk, és ezen sorra kipipálják az éppen elvégzett feladatokat. Csakhogy a lenni nem olyasmi, amit ki lehetne pipálni! Vegyük például a szülői létet: azt mikor jelölheted készre? Anyának vagy apának lenni egy élethossziglani, soha véget nem érő erőfeszítés.

Minden erény egy-egy „lenni”, és ezeket a hozzájuk tartozó teendők sugalmazott listáján keresztül gyakoroljuk. Ha szeretetteljesebbé szeretnék válni, vajon milyen szolgálattételi cselekedeteket tehetek meg ma, amelyek segítenek elérni ezt? Ha türelmesebbé szeretnék válni, mit tehetek meg ma azért, hogy fejlődhessek ebben?

Amikor erkölcsi válaszút előtt állunk az életben, gyakran feltesszük magunknak a kérdést: Mit tenne Jézus? Amikor azt tesszük, amit Ő tenne, azzal erényt gyakorolunk, és arra haladunk, hogy olyanná váljunk, mint Ő. Ha „széjjeljár[unk] jót tévén” (Apostolok cselekedetei 10:38), ahogy azt Ő tette, akkor minden újabb jó cselekedettel növekedünk a szeretetben és a könyörületességben, és ezek a természetünk részévé válnak.

A szentjánosbogár-hatás

A szentjánosbogár csodája csak este látható. A természet eme apró, elkápráztató bűbája napközben nem látszik. Sötét háttérre van szükség ahhoz, hogy a szentjánosbogár fénye láthatóvá váljon. Ez az ellentét fedi fel a fényét.

A szentjánosbogár és a csillagok is azt példázzák, miként van szükség a sötétségre ahhoz, hogy felfedje a szemünk előtt levő, mégis rejtve maradó világosságot. Mivel Krisztus világossága mindig jelen van, az egyház tagjai közül sokan nem ismerik fel azokat a mindennapi megnyilvánulásait, amelyek az erény gyakorlására ihletik őket.

A krisztusi tulajdonságokról való bizonyságra nagy részben az ellentétek összevetése által teszünk szert, vagyis „megízlel[jü]k a keserűt, hogy értékelni tudj[u]k a jót” (Mózes 6:55). Ha Ádám és Éva nem buktak volna el, akkor nem lett volna örömük, mert nem ismerték a nyomorúságot (lásd 2 Nefi 2:23). Brigham Young elnök azt tanította: „Minden tény bebizonyítása és megnyilatkoztatása az ellenkezője által történik.”²

A gyermekek az ellentétek összevetéséből tanulnak: igen/nem, fel/le, rajta/alatta, nagy/kicsi, forró/hideg, gyors/lassú és így tovább. Az ellentét segít hozzá a világosabb megértéshez. Hasonlóképpen az erény megértése is megkívánja az ellentéte tanulmányozását.

Például mindannyian szeretnénk egészségesek lenni, de az egészségért érzett hála és a fenntartására irányuló vágy gyakran csak azután érkezik, hogy valaki elszenvedi az egészség ellentétét: kórt, betegséget, sérülést. Még a Szabadító is engedelmességet tanult azokból, amiket elszenvedett (lásd Zsidók 5:8).

Olykor egy-egy erényt az ellentétén keresztül lehet a legjobban jellemezni: „képmutatás nélkül” és „álnokság nélkül” (Tan és szövetségek 121:42), „nem könnyű felingerelni” (Moróni 7:45) és így tovább.

Az erény gyakorlása nem csupán a krisztusi tulajdonságok kifejlesztésére irányuló élethossziglani erőfeszítés. Ez egy arra irányuló erőfeszítés is, hogy „megtagad[juk magunktól] a hitetlenséget és a világi kivánságokat” (Titus 2:12; lásd még Máté 16:26, Joseph Smith-fordítás; Moróni 10:32). Miközben arra törekszünk, hogy kifejlesszük valamelyik krisztusi erényt, az növekedni fog, amikor megszüntetjük az ellentétét: levetkőzzük a természetes embert, és szentté válunk az Úr Krisztus engesztelése által (lásd Móziás 3:19).

Ha a szentjánosbogár-hatást rávetítjük a jellemvonások egy tetszőleges csoportjára, az nyilvánvalóvá teszi mindegyiknek az igazságát, hatalmát és a benne rejlő bizonyságot:

A szeretetteljes ellentéte a gyűlölködő, ellenséges, barátságtalan
Az őszinte ellentéte a becstelen, álnok, képmutató
A megbocsátó ellentéte a bosszúálló, haragtartó, keserű
A kedves ellentéte az undok, dühös, rosszindulatú
A türelmes ellentéte a lobbanékony, forrófejű, elutasító
Az alázatos ellentéte a fennhéjázó, beképzelt, lekezelő
A béketeremtő ellentéte a viszálykodó, megosztó, hergelő

Az ellentét segít meglátnunk az egyes erényekről való bizonyságunk erejét, valamint azt, hogy naponta hány lelki élményben van részünk, amikor lelkiismeretesek vagyunk. Az ellentét felfedi Krisztus világosságát, mely itt van a szemünk előtt.

Mértékét vesztve minden erény gyengeséggé válik

Szabadjára engedve a vágyak romlottá válnak; ellenőrzés alatt kell tartani őket „az ítélőképesség gyakorlásával, nem mértéktelenül” (Tan és szövetségek 59:20). A szenvedélyek kényszeressé válhatnak, ezért „minden szenvedélyedet megzabolázd” (Alma 38:12). A vágyak kiszámíthatalanná és elvakulttá válhatnak, ezért legyél „mértéktartó minden dologban” (vö. 1 Korinthusbeliek 9:25; Alma 7:23; 38:10; Tan és szövetségek 12:8).

További szemléltetésként íme néhány példa arra, amikor egy-egy erény túlzásba van víve:

A túlzott merészség erőszakossá válik (lásd Alma 38:12).
A szorgalom kiégésbe torkollik, avagy gyorsabban futsz, mint amit az erőd enged (lásd Móziás 4:27).
A mértéktelen őszinteségből faragatlanság és tapintatlanság lesz. A gyermekek esetében még lehet mentséget találni ezekre, ellentétben azokkal a felnőttekkel, akik híján vannak a figyelmesség, kedvesség és együttérzés erényeinek.
A végletes takarékosság önzővé, fukarrá és zsugorivá tesz.
A túlzott elfogadásból szabadosság, hanyagság és erélytelenség lesz.
A mértéktelen szeretet elkényeztet, megfojt, megnyomorít, ráhagy.

Minden erénynek kiegészítő erényre vagy erényekre, a fékek és egyensúlyok isteni rendszerére van szüksége ahhoz, hogy ne váljon túlzottá. Éppen úgy, ahogy az igazságszolgáltatás mérlege az igazságosság és az irgalom közötti egyensúly szükségességét jelképezi, minden erénynek is bölcs egyensúlyban kell lennie a maga kiegészítő erényeivel.

Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) ezt a meglátást osztotta meg a Szabadítóról: „Az Ő életében minden erény tökéletes egyensúlyban volt megélve és megtartva.”³

Amikor az emberek azt érzik, hogy az életük nincs egyensúlyban, netán elvakult vagy szélsőséges módon viselkednek, bölcs dolog lenne átgondolni, milyen erények hiányoznak és melyekre van szükségük ahhoz, hogy visszaállítsák az egyensúlyt az életükben. Máskülönben valamely erényünk romlásnak indulhat, és egy erősségünk „a bukásunkká válhat”, amint azt Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa tanította.⁴

A kiegészítő erény nélküli erény féligazság

A féligazság azért félrevezető, mert csupán részben igaz – vagy éppenséggel teljes mértékben igaz, ám csupán egy része a teljes igazságnak. Néhány példa az erényeket tartalmazó féligazságokra:

Önrendelkezés felelősség nélkül, amint azt Korihór tanította: „[M]inden ember a saját ereje szerint győzedelmeskedik; és bármit tesz az ember, az nem bűn” (Alma 30:17).
Hit cselekedetek nélkül és irgalom igazságosság nélkül – egyebek között ezeket tanította Nehór azzal, hogy „az egész emberiség megszabadul…; mert az Úr teremtett minden embert, és ő meg is váltott minden embert; és végül minden embernek örök élete lesz” (Alma 1:4).
Az irgalom nélküli igazságosság megindító ábrázolását találjuk Victor Hugo Nyomorultak című mesterművében, Javert jellemében. Az igazságosság csak akkor erény, amikor kiegyensúlyozza az irgalom; máskülönben önmaga ellentétévé: igazságtalansággá válik.
Önellátás nélküli szeretet és könyörület figyelhető meg Helen Keller életében.⁵ Helen szüleinek kevés elvárásuk volt – ha volt egyáltalán – vak és siket lányuk felé. Anne Sullivan volt az, aki vakok és siketek tanítójaként rávezette őt az önellátás kiegészítő erényére, és segített Helennek kiteljesíteni a benne rejlő valódi lehetőségeket.
Elfogadás igazság nélkül és szeretet törvény nélkül – ezek leértékelik, felhígítják és megrontják az Úr előírásait, továbbá önámítás általi hitehagyást eredményeznek (lásd 4 Nefi 1:27).
Ezzel szemben a farizeusok által megtestesített szeretet nélküli törvény és elfogadás nélküli igazságosság eredménye a kevélység általi hitehagyás lett.
Igazlelkűnek lenni anélkül, hogy befogadók lennénk (lásd Lukács 15:1–7), önelégültséghez, előítélethez és képmutatáshoz vezethet.
Az a hit és remény, amelyhez nem társul türelem (bár az Úr „rögtön megáld” [Móziás 2:24], mégis „próbára teszi a türelmü[n]ket” [Móziás 23:21]), önbizalomhiányhoz és a hit elvesztéséhez vezethet.

Minden erény féligazság, ha nincsen(ek) jelen ellensúlyként a tanbéli egyensúlyhoz szükséges kiegészítő erény(ek).

Az és hatalma és fontossága

Sátán, „aki a viszálykodás atyja” (3 Nefi 11:29), ravaszul haragra gerjeszti az embereket azáltal, hogy egyes erényeket szembeállít egymással, például az igazságosságot az irgalommal. Az Úr azonban „igazságosan és nagy irgalmassággal ad tanácsot” (Jákób 4:10; kiemelés hozzáadva). Ez a két erény nem ellentétes, hanem kiegészíti egymást. A tökéletes egyensúly eléréséhez tanbélileg pontosabb és bölcsebb így fogalmazni:

Igazságosság és irgalom (nem pedig igazságosság kontra igazságtalanság)
Önrendelkezés és felelősségvállalás
Hit és cselekedetek
Vallásosság, a szövetségek megtartása (külső) és lelkiség, tanítványság (belső)
Egyöntetűség és rugalmasság
Egység és sokféleség
A törvény betűje és a törvény lelkülete
Áhítat, ünnepélyesség és öröm, társasági lét
Merészség és szelídség
Hősiesség és megfontoltság
Fegyelmezés és kegyelmesség
Méltányosság mindenki iránt és meg nem alkuvás
Gyengédség és szilárdság
„[F]ényljék a ti világosságtok az emberek előtt” (Máté 5:16), és ne „az emberek elismeréseire töreked[jet]ek” (Tan és szövetségek 121:35)
És így tovább

Jószívűség mint egyetemes erény

A két nagy parancsolat – szeressük Istent és szeressük a felebarátainkat – középpontjában a jószívűség erénye áll. Jézus azt mondta, hogy „e két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” (Máté 22:40). James E. Talmage elder (1862–1933) a Tizenkét Apostol Kvórumából úgy fogalmazott, hogy a jószívűség „az első, a nagy és mindent felölelő parancsolat”, továbbá megjegyezte, hogy „azon egyszerű és matematikai igazság alapján [ez a legnagyobb], mely szerint az egész nagyobb, mint bármely alkotórésze”⁶.

„[É]s ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet” (Rómabeliek 13:9–10). A szeretet az az erény, amely kijelöli az utat az emberiség számára Mózes törvénye és az evangélium törvénye között.

Azt mondhatjuk, hogy a jószívűség átfogó természete miatt minden más erény annak a részerénye, mert az „hosszútűrő”, „kegyes”, „nem irígykedik” és „nem fuvalkodik fel” (lásd 1 Korinthusbeliek 13:4–8; Moróni 7:45).

kanalat elhajító kislány — Amikor egy anya kanalat ad a kisgyermeke kezébe, az egy tanulságos esettanulmány a jószívűségről: az anya bizalmat, szeretetet, reményt, elfogadást (a rumli elfogadását), türelmet, nyugalmat, meggyőzést stb. tanúsít

Gondold át ezt a példát: amikor egy anya kanalat ad a kisgyermeke kezébe, az egy tanulságos esettanulmány a jószívűségről, vagyis a krisztusi szeretetről. Gondolj bele, milyen sok erény jelenik meg ebben a helyzetben: bizalom, szeretet, remény, önellátás, elfogadás (a rumli és a dac elfogadása), gyengédség, kedvesség, türelem, nyugalom, szilárdság, meggyőzés stb. Az anya „nem gerjed haragra, …mindent kibír, mindent hisz, mindent remél, mindent elvisel. Jószívűsége soha el nem fogy” (vö. 1 Korinthusbeliek 13:5–5, 7–8).

Mily hálásak vagyunk a szerető Mennyei Atyáért, akinek a jószívűsége türelmes és hosszútűrő azon rumlival szemben, amelyet a saját életünkben okozunk!

Meglepő-e ezek után, hogy a szentírások szerint a jószívűség – vagyis a krisztusi szeretet – „a legnagyobb mindenek között” (Moróni 7:46; vö. 1 Korinthusbeliek 13:13), „a kiválóbb út” (vö. 1 Korinthusbeliek 12:31), és „mindenekelőtt” való (vö. 1 Péter 4:8)? A felhívás, mely szerint „imádkozzatok… szívetek minden erejével az Atyához, hogy eltöltsön benneteket ez a szeretet” (Moróni 7:48), alapvetően arra szólít, hogy imádkozzunk minden erényért, és törekedjünk tökéletes egyensúlyra ezekben. Egyensúly nélkül még a jószívűség is végletessé válhat, mint például Helen Keller szeretteljes, ám engedékeny és elnéző szülei esetében.

Az erények a Lélek ajándékai

A Prédikáljátok evangéliumomat! 6. fejezetéből (Hogyan fejlesszek ki krisztusi tulajdonságokat?) a misszionáriusok azt tanulják, hogy „a krisztusi tulajdonságok Isten ajándékai. Akkor adatnak, amikor önrendelkezésedet igazlelkűen használod. Kérd Mennyei Atyádat, hogy áldjon meg ezekkel a tulajdonságokkal; az Ő segítsége nélkül nem vagy képes kifejleszteni azokat!”⁷

Az erény sikeres gyakorlásához az kell, hogy egyensúlyba hozzuk a Jézus Krisztusba vetett hitet és az imát és azt, hogy „tegyük meg jókedvvel mindazon dolgokat, melyekre erőnkből telik” (Tan és szövetségek 123:17).

Moróni azt tanította nekünk, miszerint az arra irányuló reményünk, hogy olyanná váljunk, mint Jézus Krisztus, Őbenne összpontosul: „[J]öjjetek Krisztushoz, és tétessetek tökéletessé őbenne, és tartóztassátok meg magatokat minden istentelenségtől; és ha… teljes lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szeretitek Istent, akkor elegendő számotokra a kegyelme, hogy kegyelme által tökéletesek lehessetek Krisztusban” (Moróni10:32).

Bárcsak a mi imánkká és küldetésünkké is válna az Úr élethossziglani prédikációja! Amikor állandóan erényt és szentséget gyakorlunk (lásd Tan és szövetségek 46:33), akkor gondolatainkat szüntelenül az erény fogja díszíteni; akkor majd megerősödik magabiztosságunk Isten színe előtt, és a papság tana úgy csapódik majd le lelkünkön, mint az égből érkező harmat (lásd Tan és szövetségek 121:45).

Milyen erényeket gyakorolhatunk?

Nehogy nyomasztani kezdjen téged ez a felsorolás! Egész eddigi életedben gyakoroltad már ezeket az erényeket, és valószínűleg sokkal tovább jutottál bennük, mint azt gondolnád. Mivel nem létezik nyomatékosabb tanú a lelkiismeretednél,⁸ a Szentlélek majd útmutatást ad neked azt illetően, hogy mely erényre kell a leginkább odafigyelned.