2023
Szeressük egymást – Az Újszövetség tanításai a családi életről
2023. október


Az Újszövetség világa

Szeressük egymást – Az Újszövetség tanításai a családi életről

Az újszövetségi otthonok megértése segíthet megerősítenünk Isten háznépét napjainkban.

Kép
Jézus Krisztus tanít

Hear Ye Him [Őt hallgassátok]. Készítette: Simon Dewey

A család az Újszövetség fontos hátterét alkotja. A keresztény hódolat családi környezetben fejlődött ki (a görög oikosz vagy oikia kifejezés, melynek a jelentése ház vagy háztartás, egyaránt utal a fizikai építményre és a lakóira is).1 A keresztények családra utaló hasonlatokkal és szóhasználattal jellemezték magukat – a hívők fivérek és nővérek, az egyház pedig Isten háznépe (oikosz theu) avagy családja volt (lásd 1 Timótheus 3:15; 5:1–2).

A korai egyház számos tevékenysége és az Újszövetség nem kevés tanítása az otthon köré összpontosult. Az Újszövetségben megjelenő családi élet megértése segíthet nekünk megerősíteni az egyéneket, a házaspárokat és a családokat, valamint elősegíti, hogy befogadóbbak legyünk az Isten utolsó napi háznépét alkotó sokféle egyháztaggal.

Az újszövetségi otthon

Az ókorban a Földközi-tenger térségében élő családok általában nemcsak szülőkből és gyermekekből álltak, hanem a kiterjedtebb családból is, például unokatestvérekből, idős rokonokból, illetve a szülők felnőtt testvéreiből és ezek házastársából. A galileai falvakban élő családok e rokonokat is magukban foglalták, akik mind együtt éltek és dolgoztak (lásd Márk 10:29). Szerte a római világban a gazdag háztartások más eltartottakat is magukban foglaltak, mint például munkásokat, rabszolgákat, felszabadított rabszolgákat és pártfogoltakat.

A jellegzetes „házi táblák” keresztény módosításai

Számos újszövetségi könyv ad utasításokat a korai keresztény családok tagjainak (lásd Kolossébeliek 3:18–4:1, 1 Péter 2:13–3:12; Efézusbeliek 5:21–6:9; 1 Timótheus 2:8–15; 5:1–22; 6:1–10; Titus 2:1–10). E „házi táblák” – ahogy a tudósok nevezik őket – hasonlítanak a görög és a hellenisztikus zsidó irodalomban található olyan írásokhoz, amelyek a társadalmi egyensúlyt célozzák azáltal, hogy magasztalják az olyan rendezett, jól irányított otthonokat, ahol a családtagok betöltik a kulturálisan meghatározott szerepüket, megfelelő kapcsolatokban egymással.

Ezek az újszövetségbeli szentírásrészek az akkori idők olyan hagyományos értékeit tanítják, amelyek a napjainkban fennálló társadalmak szerkezetét is fenntartják, mint például az arra irányulóon tanácsok, hogy az emberek legyenek alávetve vezetőknek, kerüljék a vitákat, és legyenek udvariasak egymással (lásd 1 Péter 2:17; 1 Timótheus 2:1–2; Titus 3:1–2).

Az újszövetségi családi szabályok azonban néhány fontos módosítást is elénk tárnak. Például kihangsúlyozzák az egymás iránti kölcsönös tiszteletet, valamint arra terelik a kapcsolatokat, hogy azok Istent is foglalják magukban:

  • A gyermekek engedelmeskedjenek a szüleiknek az Úrban (lásd Efézusbeliek 6:1–3; Kolossébeliek 3:20).

  • Az apák ne ingereljék haragra a gyermekeiket, hanem az Úr intése és tanítása szerint neveljék őket (lásd Efézusbeliek 6:4; Kolossébeliek 3:21).

  • A férjek ne bánjanak durván a feleségükkel, hanem legyenek tekintettel rájuk, tiszteljék őket, és úgy szeressék őket, ahogyan Krisztus szerette az egyházat, és Önmagát adta érte (lásd Efézusbeliek 5:25–33; Kolossébeliek 3:19; 1 Péter 3:7).

  • Az Efézusbeliek 5:22-ben található utasítás, mely szerint a feleségek úgy engedelmeskedjenek a férjüknek, mint az Úrnak, csak egy olyan, az Efézusbeliek 5:21-ben található előzetes kijelentést követően jelenik meg, mely szerint a háztartás minden tagja – férj és feleség egyaránt – legyen engedelmes egymásnak Krisztus iránti tiszteletből (lásd Efézusbeliek 5:21).2 Amint azt Pál tanácsolta: „alázatosan egymást különbeknek tart[sátok] ti magatoknál” (Filippibeliek 2:3).

További keresztény módosítást láthatunk abban, ahogyan az egyes kapcsolatok hagyományosan alárendelt tagjai – feleségek, gyermekek és rabszolgák3 – először „mint alanyi jogon emberi méltósággal felruházott egyének” kerülnek megszólításra, azt jelezve ezzel, hogy nekik „úgyszintén fontos szerepük van”4.

Ezenkívül pedig az 1 Péter 3:1–6-ban található, feleségeknek szóló tanács szöges ellentétben áll azzal az ókori szokással, mely szerint a feleség félje a férjét, és vallási hódolatát azon istenek felé irányítsa, akiknek a férje hódol. Ehelyett azt tanítja, hogy a hívő asszony hite megtérítheti hitetlen férjét.

Bár az ősi családok az akkori szokásoknak megfelelően apajogúak voltak és alá-fölé rendeltség jellemezte őket, ezek a módosítások arra buzdították a keresztény családokat, hogy nagyobb legyen köztük az egyenlőség és tiszteljenek minden egyes embert, arra emlékeztetve őket, hogy úgy szeressék egymást, amint azt a Szabadító tette (lásd János 13:34).

Tekints Jézus Krisztusra

Az Újszövetség családoknak szóló útmutatásai olyan tantételeket tanítanak, amelyek megáldanak minden családot vagy egyént, aki igyekszik Jézus Krisztus tanítványának lenni napjainkban. Az akkori és a mostani központi lecke is ugyanaz: tekintsünk Jézus Krisztusra, és kövessük az Ő példáját az önzetlen, nagylelkű szolgálat terén minden kapcsolatunkban (lásd Filippibeliek 2:3–11). Amint arra a Tizenkét Apostol Kvórumából Dieter F. Uchtdorf elder is emlékeztetett minket: „a szeretet Krisztus tanítványának a meghatározó jellemvonása”5.

Jegyzetek

  1. Ez a cikk a következő munkán alapul: Mark D. Ellison, “Family, Marriage, and Celibacy in the New Testament,” in New Testament History, Culture, and Society: A Background to the Texts of the New Testament, ed. Lincoln Blumell (2019), 532–54.

  2. Az engedelmeskedni nem is szerepel a 22. vers görög szövegében, hanem Pál abban csupán visszautal a 21. versre. A két vers jelentése tehát az, hogy „[21] legyetek engedelmesek egymással szemben, [22] feleségek a férjeteknek”, és így tovább az egész háztartásban, további utasításokkal, melyek kifejtik, miként engedelmeskedjenek egymásnak kölcsönösen az egyes tagok.

  3. A rabszolgaság általános gyakorlat volt az ókori társadalmakban, és nem fajon vagy nemzetiségen alapult. A Római Birodalomban az újszövetségi időkben sok családnak voltak rabszolgái, köztük keresztény családoknak is. A rabszolgaság nem mindig tartott élethosszig. A mi adományozási korszakunkban az Úr kijelentette, hogy „nem helyes… az, hogy bárki rabságában legyen a másiknak” (Tan és szövetségek 101:79).

  4. Carolyn Osiek, “Family Matters,” in Christian Origins: A People’s History of Christianity, vol. 1, ed. Richard A. Horsley (2005), 216.

  5. Vö. Dieter F. Uchtdorf: Isten szeretete. Liahóna, 2009. nov. 22.; lásd még János 13:35.

Nyomtatás