Pál apostol próbatételei

Mi segített Pálnak elviselni a viszontagságokat?

Except for These Chains [E bilincsek nélkül] © Pacific Press, a GoodSalt.com engedélyével

Milyen próbatételeket kellett elviselnie Pálnak?

Pál ezt írta: „Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem” (2 Korinthusbeliek 11:25). Mindezek ellenére azt mondta: „az én gyengeségemmel dicsekszem” (30. vers).

Pált úgy kezelték, „mint egy gonosztevő[t]” (2 Timótheus 2:9), és összesen több mint öt évet töltött börtönben az evangélium prédikálásáért. Ez azonban nem akadályozhatta meg abban, hogy bátorító leveleket írjon a barátainak és az egyház vezetőinek. Azzal a kihívással kellett szembenéznie, hogy „tövis adatott [a testébe], a Sátán angyala, hogy gyötörj[e]” (2 Korinthusbeliek 12:7). Isten nem tüntette el ezt a próbatételt, hanem segített Pálnak erőt találni a gyengeségében (lásd 8–10. vers).

Paul Dictating Letter [Pál levelet mond tollba]. Készítette: Arthur Twidle, © Providence Collection, a GoodSalt.com engedélyével

Mi ösztökélte Pált?

A verések és az igazságtalan bebörtönzések ellenére Pál ezt írta: „[M]egtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek” (Filippibeliek 4:11). A Jézus Krisztusba vetett mélységes reményének és bizalmának köszönhetően elviselte mindezt.

Pál azt írta, hogy „mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak” (2 Timótheus 3:12). Ugyanakkor azt is felismerte, hogy próbatételeink „igen-igen nagy örök dicsőséget szerez[nek] nékünk” (2 Korinthusbeliek 4:17). Pál az igazlelkűség koronájára törekedett (lásd 2 Timótheus 4:8), valamint „az Istennek… onnét felülről való elhívása jutalmára” (Filippibeliek 3:14).

Hogyan tarthatunk ki úgy, mint Pál?

Bár a mi próbatételeink között talán nem szerepel hajótörés, verések és bebörtönzés, mi is utánozhatjuk Pált a kitartásban, ha Krisztusra tekintünk. Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Pál apostol azt tanácsolta nekünk, hogy verjünk gyökeret, és maradjunk meg alaposan és erősen a Szabadító szeretetében és az Ő követése iránti eltökéltségünkben.”¹

Apostoli elhívását illetően Pál azt írta, hogy „nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem” (2 Timótheus 1:12). A próbatételeinktől függetlenül emlékezhetünk arra, hogy kiben is hiszünk, miközben „teljesebb mértékben tápláljuk, [meg]szilárdít[j]uk és [meg]erősít[j]ük a Jézus Krisztusba vetett hitünk gyökereit”².