A séta és a beszélgetés „beszámít” a szolgálattételbe? Liahóna, 2023. okt.
Hithűen öregedve
A séta és a beszélgetés „beszámít” a szolgálattételbe?
A törődésünk kimutatása igenis számít az Úrnak és a másik embernek.
Amikor a testvéremmel még kicsik voltunk, nagyon szerettük meglátogatni a nagymamánkat. Úgy negyedórányira lakott a házunktól, ezért gyakran látogattuk meg. Sokszor alakult úgy, hogy amikor megérkeztünk hozzá, éppen telefonált. Az egyik szomszédasszony majdnem mindennap felhívta egy tereferére. Soha nem értettük, miért tölt Nagyi ennyi időt azzal, hogy telefonon beszélget egy szomszédjával. Unszoltuk, hogy mondja meg a szomszédjának, hogy más teendője van. Nagyi ennek ellenére mindig befejezte a beszélgetést, mosolygott, majd pedig nekünk szentelte a figyelmét.
Hatvan vagy annál is több év telt el azóta, én pedig ma már értem, hogy Nagyit nem zavarták a szomszédja gyakori hívásai. Mi több, ez a két özvegy így támogatta egymást: ketten elbeszélgettek, amikor másoknak nem volt ideje vagy kedve beugrani hozzájuk.
A szolgálat a tanítványság megnyilvánulása
Amikor arra törekszünk, hogy hasonlóbbá váljunk a Szabadítónkhoz, akkor megragadjuk a szolgálati lehetőségeket, függetlenül attól, hogy éppen kit és mikor szolgálhatunk. Figyeld meg, hogy a Szabadító időt szakított Nikodémus – egy farizeus – tanítására, aki este jött el Hozzá, hogy kérdéseket tegyen fel (lásd János 3). Hasonlóképpen tanúsított szeretetet és könyörületet Jézus akkor, amikor a szamáriai asszonyt tanította a kútnál (lásd János 4).
Ámde mi legyen akkor, ha éppen olyankor van szüksége valakinek a segítségünkre, amikor épp valami jó dolog megtételén szorgoskodunk? Ismét a Szabadító legyen a példaképünk. Amikor Jézus éppen úton volt, hogy egy haldokló ifjú nőt részesítsen szolgálatban, elhaladt egy vérfolyásos asszony mellett, aki kinyújtotta a kezét, hogy megérintse. Ő pedig megállt, és szolgálattételt nyújtott neki, mielőtt folytatta volna az útját (lásd Máté 9:20–25). Jézus példája megmutatja nekünk, hogy még abban is gazdag szolgálattételi lehetőségek vannak, ha félbeszakítanak minket.
Jean B. Bingham nővér, a Segítőegylet korábbi általános elnöke csodálatosan összefoglalta, hogy miként nyújthatunk szolgálattételt egymásnak a második eljövetel közeledtével: „[V]an-e jobb módja a Vele történő találkozásra való felkészülésnek, mint az, hogy törekszünk Őhozzá hasonlóvá válni az egymásnak nyújtott szeretetteljes szolgálattétel által? Amint azt Jézus Krisztus ezen adományozási korszak kezdetén a követőinek tanította: »Ha szeretsz engem, szolgálj engem« [Tan és szövetségek 42:29]. A másoknak nyújtott szolgálatunk a tanítványságunkat, illetve az Isten és az Ő Fia, Jézus Krisztus iránti hálánkat és szeretetünket szemlélteti.”1
Rigby fivér és Bracken fivér fényképe a szerző jóvoltából
Hol találunk szolgálattételi lehetőségeket?
A krisztusi szolgálattétel gyakran a mindennapi, apró, őszinte tettek által történik.2
A szomszédom, Marriner Rigby, 95 éves. Évekkel ezelőtt éppen egy parkolóban állt, amikor egy sofőr figyelmetlenül nekitolatott és összezúzta a bal lábát. Egy hathetes rehabilitációt követően újra járhatott egy járókeret segítségével. Elkezdett mindennap egy mérföldet gyalogolni. Egyik reggel egy új útvonalon sétált, amely a 84 éves Ron Brackennek, az egyházközség egyik tagjának a háza előtt haladt el, aki 4-es stádiumú csontrákkal küszködött. Mivel egyiküknek sem volt szolgálattételi megbízása, úgy döntöttek, hogy szolgálattételt nyújtanak egymásnak, miközben a környéken sétálgatnak.
Mindenről elbeszélgettek: hitről, pénzügyekről, családról, jövőbeli tervekről. Bizony, jövőbeli tervekről! Nem ringatták magukat hiú ábrándokba az állapotukat illetően, mégis jövőbeli célok kitűzésére ösztönözték egymást. Meg aztán nem is a beszélgetéseik témái számítottak a leginkább, hanem egymás társasága. Időt szakítottak egymásra.
A szolgálattétel magában foglalhatja történetek megosztását és meghallgatását, sétát és beszélgetést, tervezést és emlékeztetést. Néha talán aggódunk amiatt, hogy mi az, ami „beszámít” a szolgálattételbe. Ám az őszinte törődés mindenképpen számít az Úrnak és a másik embernek. Erre pedig mindenki képes, és ez krisztusi hatást eredményez.
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.