Az újkori próféták biztos tanúsága. Liahóna, 2023. okt.
Az újkori próféták biztos tanúsága
A papsági felhatalmazás kizárólag az Úr Jézus Krisztus által felhatalmazott elrendelés által érkezik, aki napjainkban is irányítja az Ő visszaállított egyházát.
Russell M. Nelson elnök és felesége, Wendy, misszionáriusok gyűlésén az új-zélandi Aucklandben, 2019 májusában. Amint azt Nelson elnök tanította, a Szabadító „az utódlás… isteni tervének csendes munkálkodása” által kormányozza egyházát
Amint azt a Biblia kijelenti, Jézus Krisztus igaz egyháza „az apostoloknak és prófétáknak alapkövé[re épült], lévén a [legfőbb] szegletkő maga Jézus Krisztus” (Efézusbeliek 2:20). Sok évvel ezelőtt egyszer már megtapasztaltam a visszaállított evangélium ezen alapvető tantételének az alkalmazását.
Egyházunk egyik tagja elhozta a szomszédasszonyát az irodámba. E szomszéd férje protestáns lelkész volt egy nagy gyülekezet élén. Sok éven át mindketten nagy szorgalommal szolgálták az Urat ebben a keresztény lelki közösségben. A férj korábban sokakat keresztelt meg abba az egyházba.
Ekkorra azonban – utolsó napi szent szomszédai hatására – már elolvasta a Mormon könyvét, és megtért Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházához. Készen állt arra, hogy lemondjon a lelkipásztori szolgálatáról és csatlakozzon a visszaállított egyházhoz. Először azonban a feleségével választ kellett kapniuk a papsági felhatalmazással kapcsolatos kérdésükre. A felesége emlékeztetett engem, hogy a férje korábban sok embert keresztelt meg, majd ezt kérdezte: „Azt mondja nekem, hogy a férjemnek nem volt felhatalmazása arra, hogy megkeresztelje mindazokat, akiket megkeresztelt?”
A Lélek sugallta a válaszomat, ahogy az lenni szokott ezekben a helyzetekben.
„Dehogyis! – feleltem. – Biztos vagyok benne, hogy a férjének megvolt a felhatalmazása arra, hogy megkeresztelje az összes embert, akit megkeresztelt. Minden felhatalmazása megvolt rá, amelyet az egyháza adhatott neki. Végezhetett házasságkötéseket. Az egyházközösség tagjává tehetett embereket. Felfogadhatott egy vállalkozót, hogy a templomukra új tetőt ácsoljon. Csakhogy ez mind nem az a fajta felhatalmazás, amelyről itt szó van. Az a felhatalmazás, amely önt érdekli, ugyanaz a felhatalmazás, amelyet Jézus adott Péternek arra, hogy amit a földön megtesz, az a mennyben is el legyen ismerve (lásd Máté 16:19). És mivel ennek az isteni felhatalmazásnak az apostolokig visszavezethetőnek kell lennie, ezért az csak Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában létezik.”
Papsági kulcsok
Papsági felhatalmazásra nem tanulmányok során vagy lelkészképzőben kapott diploma által lehet szert tenni. A szentírások révén az ember tanulhat, gyarapodhat a Szabadító Jézus Krisztusról való bizonysága, sőt, vágy is támadhat benne Isten szolgálatára – de a szentírások nem ruháznak senkire felhatalmazást. Még csak nem is sugallat vagy buzgalom által kaphat valaki papsági felhatalmazást. Papsági felhatalmazás kizárólag elrendelés által kapható. A Biblia világossá teszi ezt.
Földi szolgálattétele során a Szabadító Jézus Krisztus ezt mondta a tizenkét apostolnak: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek” (János 15:16). Pál apostol azt tanította, hogy „senki sem veszi magának e tisztességet”, vagyis a papságot, „hanem a kit Isten hív el, miként Áront is” (Zsidók 5:4).
Mivel a felhatalmazás csak Isten általi kiválasztás és elrendelés révén nyerhető el, következik ebből néhány dolog. Az első azon „kulcsok” fontossága, melyeket Jézus adott Péternek ama szent alkalom során (lásd Máté 16:19). „A papsági kulcsok azt a felhatalmazást jelentik, amellyel a papság Isten gyermekei javára történő használatát irányítják.”1
Amint azt a Szabadító megmutatta azáltal, hogy átadta Péternek a kulcsokat, a papsági kulcsok az Ő apostolainak adatnak. Ezeket a kulcsokat, amelyek az eredeti apostolok halálával elvesztek, vissza kellett állítani ahhoz, hogy lehetővé váljon a papsági felhatalmazással való felruházás és e felhatalmazás gyakorlása a visszaállított egyházban. Erre akkor került sor, amikor Jézus Krisztus irányítása alatt mennyei hírnökök jöttek, hogy visszaállítsák Jézus Krisztus egyházát. Ezt azáltal tették, hogy útmutatással látták el és elrendelték Joseph Smith prófétát, és átadták neki a szükséges papsági kulcsokat. Ezek a kulcsok nincsenek meg Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházán kívül.
Ily módon Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza – a visszaállított egyház – felhatalmazással rendelkezik az evangélium korábbi adományozási korszakaiban végzett összes cselekedet és szertartás elvégzésére, valamint arra, hogy mindez „kötve legyen a mennyben” (Tan és szövetségek 128:8; lásd még Máté 16:19). A szabadítás és felmagasztosulás ezen alapvető szertartásai közé tartozik a keresztelés, a Szentlélek adományozása, a templomi felruházás, valamint az örökkévalóságra szóló házasság. Mindezen szertartások az élők és a holtak számára is elérhetők, és lehetővé teszik az Atyaistenhez és a Fiúhoz való visszatérésünket, miközben a családi kapcsolataink örökkévalóan folytatódnak.
Tanításain és engesztelésén keresztül az Úr Jézus Krisztus a fő szegletkő mindezekben, és a munkája az apostolain és prófétáin keresztül halad előre.
Joseph Smith próféta ezt tanította: „Vallásunk alapvető tantételei az apostolok és a próféták bizonysága Jézus Krisztusról; az, hogy Ő meghalt, eltemették, és harmadnap feltámadt, és felemelkedett a mennybe; és a vallásunkra vonatkozó minden más dolog ennek csupán függeléke.”2
Ezen az 1984-es képen (lent), mely a Tizenkét Apostol Kvórumát ábrázolja, az egyház négy későbbi elnöke is látható. Volt egy ötödik ilyen apostol is, Gordon B. Hinckley elnök, aki ekkor az Első Elnökségben szolgált. Szolgálat és tapasztalat által minden egyes apostol fel van készülve a jövőbeni feladataira, egyebek közt arra, hogy némelyek közülük az egyház elnökévé lesznek
Különleges tanúk
Az apostolok az elhívásuknak megfelelően „Krisztus nevének különleges tanúi az egész világon” (Tan és szövetségek 107:23). Egyedi bizonyságuk van Jézus Krisztusról. Tanúsítják az Ő valóságosságát, isteniségét, küldetését és engesztelését, a feltámadását, a szent papságát, valamint az örök élet bennünk rejlő lehetőségét. Az apostolokat mások is segítik ebben, akiket arra hívnak el, hogy gyakorolják „a prófétaság lelk[ét]” (Jelenések 19:10).
Egy olyan világban, mely kétségbe vonja a Szabadító isteniségét, én tanúságot teszek – a fivéreimmel együtt az Első Elnökségben és a Tizenkét Apostol Kvórumában – az Ő isteni küldetéséről és engeszteléséről. Tanúságot teszünk arról, „hogy ő az Atya Egyszülöttje” (Tan és szövetségek 76:23). Tanúságot teszünk arról, hogy „húsból és csontból való [feltámadt] teste van, tapintható, akár az emberé” (Tan és szövetségek 130:22). Tanúságot teszünk arról, hogy az Ő feltámadásának köszönhetően Isten minden gyermeke maga is fel fog támadni (lásd 1 Korinthusbeliek 15:21–22; 2 Nefi 9:6, 22; Mormon 9:13; Tan és szövetségek 29:26). Tanúságot teszünk arról, hogy Ő napjainkban is szól a szolgáihoz (lásd Tan és szövetségek 1:38). Tanúságot teszünk arról, hogy nincs az ég alatt más név, mely által megszabadulhatnánk (lásd Apostolok cselekedetei 4:12; Móziás 3:17; Mózes 6:52).
Szeretettel osztjuk meg a bizonyságunkat és Szabadítónk tanításait. Russell M. Nelson elnök kijelentette:
„Isten törvényeinek az indítéka kizárólag az Ő irántunk táplált végtelen szeretete és az arra irányuló vágya, hogy azzá váljunk, akik csak lehetünk.
[…] Az Úr Jézus Krisztus, akinek ez az egyháza, prófétákat és apostolokat jelöl ki, hogy közvetítsék az Ő szeretetét és tanítsák a törvényeit.”3
Nelson elnök ezt is tanította: „Talán nem mindig értitek egy élő próféta minden kijelentését. Amikor azonban tudjátok, hogy egy próféta tényleg próféta, akkor alázatosan és hittel az Úr elé járulhattok, és saját tanúságot kérhettek mindarról, amit az Ő prófétája kijelentett.”4
Mindez az Úr egyházán keresztül valósul meg, az Ő apostolainak a prófétai szolgálattétele által. Azon a napon, amikor bejelentésre került, hogy Nelson elnök fogja vezetni az egyházat, ő a következő értékes magyarázatot adta arról, hogy „milyen fenséges módon kormányozza az Úr az Ő egyházát”:
„Amikor meghal az egyház elnöke, nincs semmi rejtély abban, hogy ki lesz őt követően elhíva, hogy abban a hatáskörben szolgáljon. Nincs választási korteskedés, nincs kampányolás, csupán az utódlás azon isteni tervének csendes munkálkodása, melyet maga az Úr fektetett le.
Az apostolok szolgálatának minden egyes napja a tanulás, valamint a további jövőbeli feladatokra való felkészülés napja. Évtizedek szolgálatába telik, mire egy apostol végigjárja a legfiatalabb székétől a legidősebb székéig vezető kört. Ez alatt az idő alatt első kézből tapasztalja meg az egyház munkálkodásának minden oldalát. Megismeri továbbá a föld népeit, ideértve történelmüket, kultúrájukat és nyelvüket, miközben megbízásai kapcsán újra és újra bejárja a földet. Az egyház vezetésének eme utódlási folyamata egyedülálló. Semmi ehhez foghatóról nem tudok. Ezen ne lepődjünk meg, hisz’ ez az Úr egyháza. Ő nem az emberek módja szerint munkálkodik.”5
Bizonyságot teszek arról az isteni folyamatról, melyen keresztül napjainkban az Úr irányítja az egyházát.