Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Általános konferencia: napjaink mannája
Újkori prófétákon és apostolokon keresztül Isten módot adott nekünk arra, hogy megtaláljuk a lelki táplálékot, amelyet keresünk.
Akár a forróság és a homok, akár a zavarodottság és kétely miatti hitehagyás okozta, de az Egyiptomból való kivonulást is éhség követte, és Jézus Krisztus halálát is.
Az egyik éhség testi, a másik lelki volt.
Hogy kielégítse gyermekei fizikai szükségleteit, Isten mannát küldött nekik. A nagy hitehagyást követően pedig a lelki változatát küldte el ennek a tápláléknak: Isten szavát, az élő prófétákon keresztül nyújtva azt, hogy az igazi mannához, Jézus Krisztushoz vezessen minket.
Ahogyan az izráelitáknak is azt tanították, hogy számítsanak a fizikai mannára, úgy mi is számíthatunk lelki mannára napjainkban.
Lelki mannánk Istentől
Míg az izráeliták a pusztában vándoroltak, a nagy hitehagyás alatt élők „tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig [bolyongtak]…, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem talál[t]ák meg” (Ámós 8:12).
Ez a bolyongás végül elvezetett oda, hogy Jézus Krisztus visszaállította az evangéliumát Joseph Smith prófétán keresztül.
Ahogyan az Úr kinyilatkoztatta Izráel népe számára a fizikai mannájuk lelőhelyét, nekünk is kinyilatkoztatta, hol lelhetünk valódi lelki táplálékra: a szentírásokból és az újkori prófétáink szavaiból, akik az igaz mannáról – Jézus Krisztusról, az Élet Kenyeréről –, valamint az Ő visszaállított evangéliumáról és igazságairól tanítanak minket.
Nem kell az igazság keresése során bolyonganunk, mert ígéretet kaptunk, hogy „semmit sem cselekszik… az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak” (Ámós 3:7).
Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Az igazság az, hogy sokkal kimerítőbb ott keresni a boldogságot, ahol soha nem találhattok rá!”1 Az Úr tanácsa, melyet próféták és apostolok tanítanak a szentírásokban és az általános konferencián, tartós örömet és valódi táplálékot fog hozni nekünk. Ahogyan Izráel gyermekei is kimerültek és elkeseredtek, amikor próbálták felkutatni az életben maradásukhoz szükséges élelmet, mi is ki fogunk merülni és el fogunk keseredni, ha más forrásokhoz szaladgálunk az igazság keresése során.
Mannára lelni az engedelmesség által
Miként az izráelitáknak is engedelmeskedniük kellett Istennek ahhoz, hogy fizikailag táplálékot kapjanak, nekünk is követnünk kell Őt ahhoz, hogy lelki táplálékot kapjunk.
„És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esőképen bocsátok néktek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy próbára tegyem őket: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?” (vö. 2 Mózes 16:4; kiemelés hozzáadva).
Az Úr lehetőségként használta a mannát arra, hogy kiderítse, vajon az izráeliták engedelmeskednek-e minden parancsolatának. Az általános konferencia hasonlóképpen ad nekünk lehetőséget arra, hogy bizonyítsuk az Őiránta való engedelmességünket azáltal, hogy hajlandóak vagyunk hallgatni az Ő prófétáira. És ahogy az izráeliták sem engedhették meg maguknak, hogy a megígért áldásokra várva kényükre-kedvükre megválogassák, hogy valaminek engedelmeskednek, míg mást figyelmen kívül hagynak, úgy ezt mi sem tehetjük meg.
Izráel népe hamar megtanulta, hogy a manna csak akkor fogja táplálni őket, ha Isten utasításai szerint gyűjtik össze azt – mégpedig naponta. Mi is azt tanuljuk, hogy ha hallgatunk Isten kiválasztott szolgáira, az akkor fog lelkileg táplálni minket, ha meg is szívleljük a tanításokat. Jézus Krisztus általános konferencián elhangzó szavainak a mannáját nem egyetlen hétvége alatt kell elfogyasztani. Miközben újra és újra átolvassuk a konferenciai beszédeket, és belefoglaljuk azok becses igazságait a mindennapi tanulmányozásunkba, azt fogjuk tapasztalni, hogy folyamatos táplálásban részesülünk.
Az igazi manna, amelyet keresünk
Izráel gyermekei tudták, hogy a csodálatos mannájuk Istentől jött. Mi is biztosan tudhatjuk, hogy az általános konferenciai üzenetek Istentől jönnek, amikor imában Őhozzá fordulunk, és mindennap meghívjuk a Lelket az életünkbe. Miként azt Moróni is tanította: „a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat” (Moróni 10:5).
Tudhatjuk ezt a próféták és apostolok tanításainak köszönhetően; annak köszönhetően, akiről állandóan tanítanak és bizonyságot tesznek, akit végső soron képviselnek, és akinek a helyetteseiként állnak – aki Jézus Krisztus.
Ahogyan Isten mannát küldött, úgy élő prófétákat is küld.
Mindkettő az Ő Fiát, Jézus Krisztust jelképezi és képviseli.
Jézus Krisztus az a manna, amelyet az izráeliták kerestek, és akit mi is keresünk napjainkban.
„A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.
Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (János 6:31–35).
A próféták segítenek nekünk venni az Élet Kenyeréből – azaz részesülni a Szabadítónkból, Jézus Krisztusból és az Ő visszaállított evangéliumából. Ha következetesen meghallgatjuk és megfogadjuk a tanításaikat, akkor lelki táplálásban lesz részünk, eltelünk és megerősödünk.
Remélem, mindannyian rákapcsolódunk majd az általános konferenciára.