Kiáradó folyók, kiáradó áldások. Liahóna, 2023. okt.
A hit képmásai
Kiáradó folyók, kiáradó áldások
Jöjjön bár az életünkbe a próbatételek áradása, mi tanúsítjuk, hogy az Isten hatalmába vetett hitünk meg fog áldani bennünket.
Fénykép a szerzők jóvoltából; szövegközi fénykép: Christine Hair
Mi lettünk az a misszionárius páros, akik repülőre ültek, hogy megtegyük a 45 perces utat Efate szigetéről Tannára. Vittünk egy nagy halom keresztelési űrlapot, és a misszió kisteherautóján elkezdtük körbeutazni a sziget nyolc gyülekezetét. Mire mi augusztusban megérkeztünk, a keresztelkedésre készülő emberek száma már 114-re nőtt.
2022. augusztus 18-án a Sideseawiban lévő gyülekezetbe látogattunk. Nem tudtuk felvenni a kapcsolatot a gyülekezeti elnökkel, hogy a várható érkezésünkről értesítsük. Így aztán egyszerűen nekiindultunk, azt remélve, hogy majd megtaláljuk őt.
Tudni kell, hogy Tannán jellegzetes őserdei utak vannak. Az autónkkal felmentünk a hegyre, ameddig csak el tudtunk jutni. Aztán hátrahagytuk, és gyalog mentünk tovább. Három órán át tartott, amíg elértük a falut. Élelmet sem vittünk, csak az út mentén talált kókuszdiót ettük.
Amikor elértük a falut, a gyülekezeti elnök nem volt ott, csak a tanácsosa, akivel elbeszélgettünk a misszionáriusi munkáról. Aztán eleredt az eső. Amikor Sideseawiban esni kezd, az emberek nagyon igyekeznek biztonságos helyre jutni. Mi is lesiettünk a hegyről a kisteherautónkhoz.
Tannán nagyon biztonságosan lehet vezetni. Amikor nem esik. Amikor viszont esik, akkor eléggé ijesztő. Leértünk a kocsinkhoz, elindultunk, de egy folyón való átkelés közben hamarosan elakadtunk.
Megpróbáltuk kitolni a kisteherautót, de nem sikerült. Így hát felhívtuk a kerületi elnököt segítségért. Jött is segítség, ezért aztán újra megpróbáltuk kihúzni a teherautót, csakhogy egyre hevesebben zuhogott az eső. Sok folyó szintje megemelkedett, és a környéken mindenfelé zubogni kezdett a víz.
Fénykép a szerzők jóvoltából
„Hagyjátok ott a kocsit!”
A segítőink kimásztak a folyóból, de mi az emelkedő vízszint közepette szorosan kapaszkodtunk a jármű üléseibe. Nem akartuk magára hagyni a kisteherautót. A keresztben álló kocsi körül örvénylő folyó az egyik oldalon már a kilincset nyaldosta.
Felhívtuk a misszióelnökünket, Mark Messicket, és elmondtuk neki, mi a helyzet. „A vízszint most egyre magasabbra és magasabbra emelkedik” – mondtuk neki a telefonban. Megkérdeztük, hogy rendben van-e, ha az életünket mentve magára hagyjuk a járművet.
„Jó, hogy felhívtatok! – mondta Messick elnök. – Hát persze, hogy rendben van! Hagyjátok ott a kocsit, és azonnal keressetek egy biztonságos helyet!”
Nem messze tőlünk a folyó egy másik folyóba ömlött. Az már áradt és gyors volt a sodrása, de amelyikben mi voltunk, még jóval kisebb volt, mintha csak arra várt volna, hogy kijussunk. Aztán hirtelen felgyorsultak az események!
Valaki odakiáltott a partról. Nalin elder helybéliként azonnal megértette a figyelmeztetést: „Víz!”
A kisteherautót balról, Toa elder oldalán ostromolta az emelkedő folyó. Nalin elder szállt ki elsőnek. Toa eldernek hátra kellett másznia, majd a kocsi másik oldalán kinyitva a hátsó ajtót ő is kijutott. Vetett egy gyors pillantást a hátsó ülésre, hátha ott vannak a keresztelési űrlapjaink és a szentírásaink, de nem látta őket. Azt gondolta, hogy Nalin eldernél vannak. Amint Toa elder kiszállt, a folyó azonnal elkezdte sodorni a kisteherautót.
Ha a víz tönkre teszi az űrlapokat, akkor vissza kell térnünk a már meglátogatott területekre, és újra meg kell tartanunk az interjúkat. Emellett vissza kell repülnünk az Efate szigetén lévő misszióirodába újabb űrlapokért, utána pedig ismét Tannára kell jönnünk.
Silas Toa elder
Fényképezte: Christine Hair
Brian Moses Nalin elder
Fényképezte: Christine Hair
Az Isten hatalmába vetett hit
Miközben figyeltük, ahogy a kocsi elsodródik, Toa elder végre megpillantotta a hátsó ülésen a szentírásokat és a keresztelési űrlapokat. „Hát ez meg hogy lehet?!” Vajon hogyan nem vette észre korábban?
Miközben még mindig a folyóban álltunk, Isten hatalmát szólítottuk, hogy óvja meg a szentírásainkat és a keresztelési űrlapjainkat. Hittünk abban, hogy Ő meg tudja azokat menteni, ha akarja.
Aztán kilábaltunk a folyóból, letérdeltünk, és a teherautóról, valamint a papírjainkról és a szentírásainkról imádkoztunk. Már nem láttuk a járművünket, de tudtuk, hogy minden rendben lesz.
A sideseawiak még aznap rábukkantak a kocsira, és felhívták a kerületi elnököt. A kisteherautót mintegy 250 méteren át sodorta lefelé az áramlat. Belül minden vizes volt, kivéve a keresztelési űrlapjainkat és a szentírásainkat! Azok szárazon maradtak néhány szóróanyag, füzet és kézikönyv tetején.
Összegyűjtöttünk néhány embert, hogy segítsenek kihúzni a kocsit folyóból. A kisteherautónak ki kellett száradnia, de utána gyorsan megjavították. Nem voltak rajta horpadások vagy horzsolások.
A vihar után leginkább gyalog mentünk Tanna különböző gyülekezeteibe. Amikor a lábad belefárad a gyaloglásba, a szíveddel mész tovább.
A következő néhány napban befejeztük a keresztelési interjúinkat, és 114 embert kereszteltünk meg, köztük sok családot. Az egyik gyülekezetben 48 ember állt készen a keresztelkedésre. Reggel 7-kor kezdtünk az interjúkat, és amikor végeztünk, már ment le a nap.
Jöjjön bár az életünkbe a próbatételek áradása, mi tanúsítjuk, hogy az Isten hatalmába vetett hitünk meg fog áldani bennünket. Még a tannai folyók áradása sem tudott felülkerekedni Mennyei Atyánk áldásainak a kiáradásán.