Példátlan időszak a templomi és családtörténeti munkára. Liahóna, 2024. aug.
Példátlan időszak a templomi és családtörténeti munkára
A világ történelmében még soha nem volt ilyen sok templom, és a legújabb technikai eszközöknek köszönhetően oly sok ember (köztük azok is, akik nem a mi hitünket vallják) gyarapítja a családfáját.
Mi hat rátok ösztönzően a templomi és családtörténeti munkával kapcsolatban?
Hamilton elder: Isten keze egyértelműen jelen van ebben a munkában. Amikor Russell M. Nelson elnök „a személyes lelki alapzatunk megerősítés[ére]” kért minket, akkor azt is mondta, hogy „a példa nélküli idők példa nélküli intézkedéseket követelnek”. Még soha nem láttunk olyan növekedést, mint most. A templomépítés olyan korszakát éljük, amilyen még nem volt az emberiség történelmében: közel 180 működő templom van, több tucatnyi áll építés alatt, és évről évre tucatjával kerülnek bejelentésre újak.
Ezzel a növekedéssel pedig együtt jár az, hogy egyre növekvő szükség van az emberiség családfájának az építésére is. Nelson elnök azt tanította, hogy a templomot „nevek táplálják”. A mi dolgunk gondoskodni arról, hogy a templomainkat „jóllakassuk” nevekkel, hogy ezáltal az őseink részesülhessenek a szertartásaikban, az egyháztagok pedig egész életükön át élvezhessék a templom áldásait.
Megosztanátok a gondolataitokat arról, hogy miként tehetjük a Szabadítót az első helyre a családtörténeti munkában?
Hamilton elder: Gyakran elsőként a leszármazásunkra összpontosítunk, ez elvisz az őseinkhez, ami elvezet minket a szertartásokban való részvételhez és a templomi szövetségek megkötéséhez, amelyek pedig azután a Szabadítóhoz kötnek minket. Ez csodálatos, ám meg kellene fordítanunk ezt a forgatókönyvet. A Szabadító legyen az első. Közelebbi kapcsolatot keresünk Ővele, ezért elmegyünk az Úr házába, ahol szertartásokban részesülünk és szövetségeket kötünk Vele, amelyek Őhozzá kötnek minket. Ezután tesszük ugyanezt lehetővé az elhunyt őseink számára azáltal, hogy felkutatjuk őket, és templomi szertartásokat végzünk értük.
A Szabadítóval kezdjük, és azt mondjuk: Szeretnék segíteni az őseimnek a templomi szertartások által a Szabadítóhoz kötni magukat. Néhány koppintás az okostelefonon, és a FamilySearch Készen álló szertartások nevű eszköze megkeresi azokat a családtagjainkat, akikért szertartásokat kell végezni, hogy lehetőségük legyen a Szabadítóhoz kötni magukat. A sorrend így helyes: Jézus Krisztus, majd pedig szövetségek és szertartások, amelyek a templomban – az Úr házában – teljesednek be.
Rockwood fivér: A FamilySearch egy olyan szolgálati szervezet, amely elkötelezett aziránt, hogy segítsen az embereknek szerte a világon a családjuk megtalálásában és a hozzájuk való kapcsolódásban. Ez a lényege annak, amit ma is és már több mint 100 éve teszünk. Az egyház az egész világon egyre közelebb hozza a templomokat és a FamilySearchöt az emberekhez. Mindkettő célja azonos: eszközöket biztosítunk az embereknek, hogy Krisztushoz jöjjenek.
Mit találtok a leginkább meglepőnek Isten szabadító és felmagasztosító munkájának ebben a szeletében?
Rockwood fivér: Az egyik legmeglepőbb dolog, amit a Családtörténeti Osztályon eltöltött 20 évem során láttam, az, hogy hány ember építi a családfáját szerte a világon. Sőt, azok közül, akik ma a FamilySearchöt használják, a legtöbben nem a mi felekezetünk tagjai. A föld szinte minden országából felkeresik. 2023-ban 6 millió ember készített magának FamilySearch-fiókot, és bámulatos módon 97%-uk nem volt az egyházunk tagja. Tavaly 4,1 millió ember vett részt a RootsTech-konferencián 243 országból és területről, és a legtöbben szintén nem a mi hitünket vallották.
Hamilton elder: Elég merész kijelentés részünkről, hogy az emberiség családfáját építjük, miközben az egyháznak csupán 17 millió tagja van. Így azonban, hogy Mennyei Atyánk gyermekeinek milliói is segítenek szerte a világon, családról családra épül a családfa. Az utolsó napi szentek ezután elvégezhetik a templomi szertartások munkáját, és módot adhatnak az őseiknek arra, hogy Jézus Krisztushoz kössék magukat. Ez valóban napjaink nagy csodája. Az egész világhoz szól a felhívás, hogy jöjjenek, és gyűjtsenek neveket a családfára, és segítsenek nekünk beazonosítani és adatolni ezeket a családi kapcsolatokat minden időben és helyen.
Ezt nevezik az emberek Illés lelkének?
Hamilton elder: Illés valóban eljött, és átadta a kulcsokat ehhez a munkához (lásd Tan és szövetségek 110:13–15). Nelson elnök azonban azt tanította, hogy amit gyakran „Illés lelkének” nevezünk, az egyszerűen a Szentlélek, aki éppen tanúságot tesz a család isteni természetéről. Lélekemelő ezt látni. Erőteljesen megindító. Szinte minden alkalommal, amikor valaki elkezd többet megtudni az őseiről, erőteljes lelkiség érkezik. A Szentlélek. A Szentlélek tanúsága átível etnikai választóvonalakon, politikai és nyelvi határokon. Ez a Lélek végigsöpör a földön, amikor emberek milliói jönnek a FamilySearchre.
Néha megkérdezzük a más felekezetű emberektől: „Miért végzed ezt?” Az embereknek általában nehezükre esik elmagyarázni. Azt mondják: „Csak valami fogódzkodót keresek, és hogy hova tartozom. Szeretném egy család részének érezni magamat.” Ezért térnek vissza újra és újra a FamilySearchhöz – mert éreznek valamit. Mindez pedig az Úr keze, amint éppen segít felépíteni az emberiség családfáját.
Mit mondanátok azoknak, akik úgy képzelik, hogy a családtörténeti munka nehéz?
Hamilton elder: Szeretném, ha az emberek elvetnék azt az előzetesen kialakított képet, hogy ez valami kemény munka. Ez nem papírmunka, hanem lelki munka. Örömteli munka. Ha végignézünk a történetén, újra és újra ezt látjuk.
Rockwood fivér: Amikor a korai szentek megtudták, hogy kereszteléseket végezhetnek az őseikért, hihetetlen örömöt éreztek, és alig várták, hogy elkezdjék. Napjainkban annak az örömnek vagyunk a tanúi, amelyet az emberek akkor éreznek, amikor bejelentenek egy leendő templomot a területükön. Ez az öröm egy olyan időszakban érkezik, amikor a világ egyre sötétebb és sötétebb lesz. Az Úr mindenkinek elhozza ezt az örömöt, ahogy egyre több a templom. Lehetőségeket nyit az embereknek arra, hogy olyan módokon fedezzék fel az őseiket, amelyek teljesen példa nélkül állók, a technika olyan eszközei segítségével, amelyeket a sugalmazása alatt fejlesztettek ki. Mindez azért van, mert Ő örömmel árasztja el a földet.
Aztán pedig ott az az elképzelés, hogy van valaki más a családunkban, aki a legalkalmasabb a családtörténeti munka elvégzésére – netán már el is végezte azt.
Hamilton elder: Vannak, akik azért veszítik el az érdeklődésüket a „családkutatás” hallatán, mert van egy előfeltételezésük azt illetően, hogy kinek kellene végeznie ezt a munkát, vagy ki lenne jó benne. Pedig sokféleképpen végezhető. Vannak tapasztalt családkutatók, akiknek a szenvedélye a genealógia, és hosszú órákat töltenek azzal, hogy foglalkoznak vele, tanulnak róla, és szakmai készségeket sajátítanak el. Vannak azonban olyanok is, akik csak szeretnének egy saját családi nevet vinni a következő templomi időpontjukra. Vannak elfoglalt szülők, nyugdíjasok, fiatalok, sőt, még elemis gyermekek is, akik családtörténetet kutatnak. Szükségünk van mindezekre az emberekre, bármilyen módon is segítsenek.
Hogyan segíthetnek a fiatalok és a fiatal felnőttek?
Hamilton elder: Hihetetlen látni a családtörténetben részt vevő fiataljaink számának a növekedését. 2011-ben David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából mondott egy beszédet az általános konferencián, melyben arra kérte az egyház fiatalait, hogy vegyenek részt ebben a munkában. Azt mondta: „Ujjaitok azért állnak rá olyan könnyen az SMS-ezésre és a tweetelésre, hogy felgyorsítsátok és előrevigyétek az Úr munkáját”. A legtöbb fiatal otthon van a technikában. Nagyon szeretik a családkutatás feladatmegoldó jellegét. Ez afféle kincsvadászat: ki kell találni, hogy mi legyen a következő irány és lépés.
Nelson elnök azt tanította a fiataloknak – és egyúttal mindannyiunknak –, hogy Izráel egybegyűjtése a legnagyobb ügy a földön. A fiatalok és a fiatal felnőttek nemcsak részt vesznek ebben a lehetőségben, hanem igazán az élére is álltak. Bámulatos látni, ahogy ezek a „digitális bennszülöttek” a részeseivé válnak egy hatalmas együttállásnak, amely példátlan mértékű templomépítésből, példátlan technikai eszközökből és a résztvevők példátlanul nagy számából adódik össze.
Ezek a fiatalok szeretik a templomot és szeretik a Szabadítót. Ez a jelenség – ahogy a felnövekvő nemzedék előlép e munka végzése közben – az egybegyűjtés egyik nagy megnyilvánulása.
Rockwood fivér: Annyira csodálatos, hogy a kisgyermekek megtanulják, hogy ők Isten gyermekei, miközben felkészülnek a keresztelési szövetségeikre, majd később elmennek a templomba! Megtanulják, hogy a szövetség gyermekeiként részt vehetnek Izráel egybegyűjtésében, és miközben így tesznek, Jézus Krisztus erősebb tanítványaivá válnak. Óriási lehetőség ez a fiatalok számára, hogy megtudják, kik ők és mi az Úr célja számukra – és hogy valóban napjainkra voltak tartogatva, „igazlelkűséggel felfegyverezve” (vö. 1 Nefi 14:14).
Hogyan áldotta meg a családtörténeti munka a saját családotokat?
Hamilton elder: Mi teljesen elakadtunk a francia ükapám, Adolph Cuny őseit kutatva, és ez évtizedeken keresztül így is maradt. Sehogy sem találtuk a szüleit, bármilyen alaposan kerestük. Tavaly azonban néhány csodálatos francia családkutató a FamilySearchöt használva megnézte a feljegyzéseinket, aztán latba vetve a készségeiket és a helyi tudásukat megtalálták Adolph szüleit, sőt még a nagyszüleit is.
A családunk azóta minden szertartásukat el tudta végezni a templomban, most pedig már a tágabb családjukon és a leszármazottaikon dolgozunk. A családfámnak erről a részéről nagyon sok ember előtt nyílt ki az ajtó. Ezt az áldást a FamilySearch, valamint az elkötelezett és képzett kutatókból és tanácsadókból álló hálózata biztosította. Az efféle segítség a FamilySearchöt használó bármely kutató – egyháztag és nem egyháztag – rendelkezésére áll.
Milyen eddigi fejlesztéseket említenétek ezen a területen?
Rockwood fivér: A papíralapú feljegyzéseket hosszú éveken át egyházak vagy kormányzatok kezelték. A legtöbb nyugati feljegyzés Kr. u. 1500–1600 körül kezdődik. Az 1930-as években kezdtük el mikrofilmre rögzíteni a feljegyzéseket. Mire ez 2006-ban véget ért, már 2,6 millió tekercs mikrofilm volt a gyűjteményünkben. Úgy döntöttünk, hogy digitalizáljuk ezeket a képeket, ami akkor egy több évtizedes munkának ígérkezett. Azonban az isteni sugalmazás olyan új technikai megoldásokat hozott nekünk, amelyek ezt látványosan a töredékére csökkentették, és 2022-ben végeztünk vele. Annak a túlnyomó része, ami egykor csak mikrofilmen volt elérhető, ma már elsősorban az interneten, a FamilySearchön keresztül érhető el. Okostelefonon, táblagépen vagy számítógépen keresztül is hozzáférhető. Az internet alapjaiban forgatott fel mindent.
A FamilySearch merész döntést hozott azzal, hogy áttér egy nyilvános fára; ez a Wikipédiához hasonlít abban, hogy mindenki megtekintheti és szerkesztheti. A változtatások gondosan nyilván vannak tartva, és a „közösségi ötletbörze” módszerével az emberiség családfája képes kiterjedtebb részvétellel és kevesebb hibával épülni.
Hamilton elder: Napjainkban emberek milliárdjai rendelkeznek internet-hozzáféréssel. Az okostelefon-technika kihasználása érdekében az egyház mobilalkalmazásokat fejlesztett ki, hogy a FamilySearchöt mindenhol elvigye az emberekhez. Az Emlékek-alkalmazás, a Családfa-alkalmazás, valamint a Csatlakozz-alkalmazás mind elérhető okostelefonokra, ami már kimondottan ajtót nyitott az Úr munkájának az előmozdítása előtt.
Rockwood fivér: Csodák közepette vagyunk: oly sok templom épül, és emberek tömegei rengeteg adatot gyűjtenek össze. És abban a pillanatban, hogy szükségünk lett rá, kifejlesztésre került és elérhetővé lett téve a rendszerezéshez és a széles körben hozzáférhetővé tételhez szükséges technika. A mesterséges intelligencia már az adatok oly módon történő rendszerezését teszi lehetővé számunkra, hogy az kereshető és bármilyen nyelvre lefordítható legyen.
Hamilton elder: Ma az Efézusbeliek 1:10 beteljesedését látjuk, amelyben az áll, hogy „az idők teljességének [adományozási korszakában] ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak”. Ennek az egyik beteljesedése, amint annak a tanúi vagyunk, az, ahogy a templomokban, a nevekben és a technikában minden összeadódik az Úr keze által, hogy Mennyei Atyánk annyi gyermeke javára végezhessük el a templomi munkát, ahányan csak hajlandóak elfogadni azt. És valójában ez a templomi és családtörténeti erőfeszítés története dióhéjban. Az Úr jelen van ebben a munkában, és csodás dolgok történnek. Azért történnek, mert Ő irányítja azt.