Isten támogat és megőriz minket. Liahóna, 2024. aug.
Isten támogat és megőriz minket
Moróni kapitányhoz hasonlóan mi is isteni segítséget és erőt kaphatunk az életünk csatáihoz.
Illusztrálta: Eric Chow
Amikor először olvastam a Mormon könyvét, tetszett a nefiták és a lámániták közötti háborúk története. Lenyűgözött annak a Moróni kapitánynak a hite, találékonysága és taktikái, akit mindössze 25 évesen neveztek ki az összes nefita seregek hadvezérének. Bölcs volt, erős és ravasz. Teljes mértékben elkötelezett volt népe szabadsága és jólléte iránt. (Lásd Alma 48:11–12.)
Ahelyett, hogy a katonai sikert a saját érdemének tartotta volna, Moróni Istennek tulajdonította azt, valamint annak a szent támogatásnak, melyet a seregei kaptak a nem harcoló nőktől és gyermekektől. A következőket mondta egy legyőzött ellenséges vezetőnek: „[A]z Úr… a kezünkbe adott titeket. És most szeretném, ha megértenétek, hogy ezt a vallásunk és a Krisztusba vetett hitünk miatt tette.” Moróni ezután ezt a prófétai bölcsességet osztotta meg: „Isten mindaddig támogat és megőriz és megóv minket, amíg hűségesek vagyunk hozzá és a hitünkhöz és a vallásunkhoz” (Alma 44:3, 4).
Idővel rájöttem, hogy Moróni olyan tantételeket példázott, amelyeket mi is alkalmazhatunk, hogy segítsenek szembenéznünk napjaink kihívásaival. Amikor hitet gyakorlunk Jézus Krisztusban, a világ Szabadítójában, Ő meg fog áldani minket a hatalmával. Ahhoz azonban, hogy Ő ezt megtehesse, mi pedig felismerhessük az áldásait, meg kell értenünk a rendeltetésünket, sikeres stratégiát kell kialakítanunk, és fel kell készülnünk azokra a képletes csatákra, amelyekkel szembekerülünk, ahogyan Moróni is felkészült az élete szó szerinti csatáira, és szembenézett azokkal. Ha így teszünk, Mennyei Atya és Jézus Krisztus támogat és megőriz minket.
Rendeltetésünk megértése
Moróni újra és újra emlékeztette a népet arra, hogy kik ők (az ábrahámi szövetség örökösei), kiéi ők (Isten szeretett gyermekei), és hogy mi az az ügy, amelyért harcolnak (család, hit és szabadság). Moróni azt tanította népének, hogy a túlélésükért, valamint az elnyomás és rabság alóli szabadságért harcolnak. Ezzel szemben ellenségeik a mások alávetése által megvalósuló személyes felemelkedésért és hatalomért harcoltak.
Amikor néhány nefita megkísérelte a maga hasznára elbitorolni a hatalmat, Moróni szétszakította a köpenyét, és az egyik darabjára felírta üzenete lényegi elemeit: „Emlékeztetőül Istenünkre, vallásunkra és szabadságunkra, és békénkre, asszonyainkra és gyermekeinkre”. Egy rúdra erősítve a magasba emelte ezt a „szabadság zászlaját”, és arra használta, hogy emlékeztesse az embereket, miről szól a harc, és hogy felsorakoztassa őket az ügy mellett. (Lásd Alma 46:12–13, 19–20.)
Az élet lelki csatáiban „nem vér és test ellen van a küzdelmünk, hanem… sötétség… világurai ellen, a gonoszság lelki hatalmai ellen” (vö. Efézusbeliek 6:12). Nekünk is emlékeztetőt kell kapnunk arról, hogy miről szól a harc. Neal A. Maxwell elder (1926–2004), a Tizenkét Apostol Kvórumának egyik korábbi tagja, egy rövid és velős beszélgetés során fejtette ki ezt a gondolatot.
2004-ben meglátogattam Maxwell eldert a kórházi szobájában, nem sokkal a halála előtt. Nagyon kedves volt mindenkihez, aki meglátogatta vagy segített neki. A szobájába belépő egészségügyi dolgozók könnyezve léptek ki onnan. Azt mondtam neki: „Maxwell elder! Ez az egész nagyon nehéz.” Kuncogott és azt mondta: „Ó, Dale! Örökkévaló lények vagyunk, akik egy halandó világban élünk. Kikerültünk a saját közegünkből, mint a partra vetett hal. Csak akkor nyer értelmet bármi is mindebből, ha örökkévaló szemszögből tekintünk rá.”
Soha ne tévesszük szem elől isteni természetünk és örökkévaló rendeltetésünk hatalmas párosát, valamint az ellenünk szegülő ördögi erőket! Mennyei Atyánk tervének a helyes megértése arra ösztönöz majd minket, hogy tovább harcoljunk örökkévaló szabadulásunkért és a lelki rabságtól való szabadságunkért.
Sikeres stratégiák kidolgozása
A seregei által megharcolt csaták során Moróni úgy alakította a stratégiáját, hogy biztosítsa a sikert. Kémek segítségével derítette ki ellenségei tevékenységeit és szándékait. Útmutatást kért Almától, a prófétától, majd ezt a sugalmazott észrevételt felhasználta ahhoz, hogy miként álljon hozzá a csatához. Úgy gazdálkodott az erőforrásaival, ahogy a szükség megkívánta, több katonát telepítve a kevésbé megerősített városokba. Stratégiai módon a naprakész értesülések alapján állította össze a műveleti terveit.
Ezáltal előnyre tett szert az ellenséges seregekkel szemben. Soha nem volt megelégedve a korábbi győzelmeivel; ehelyett egyre javított a seregei azon képességén, hogy megbirkózzanak a jövőbeli kihívásokkal.
Hasonló megközelítéseket használhatunk mi is a lelki ellenfelek kezelésére. Kezdhetjük azzal, hogy felismerjük, mit próbál tenni Sátán az életünkben. Megpróbálja elterelni a figyelmünket a rendeltetésünkről. Amikor kísértéssel nézünk szembe, fel kell tennünk magunknak a kérdést:
-
Miként viszonyul ez a cselekedet a részemről Isten kinyilatkoztatott szavához?
-
Milyen következményekkel jár ennek a cselekedetnek a megtétele?
-
Vajon ez a cselekedet segíteni fog betölteni a földi rendeltetésemet?
Fel kell ismernünk azt is, hogy mi lesz végül a kimenetele annak, ha engedünk akár csak az apró kísértéseknek is. Amikor engedünk a kísértésnek, „apránként [fogyasztunk] mérget” (Alma 47:18), ami a gonoszság hatalmai által alkalmazott legeredményesebb stratégia, és lelkileg végzetes eredményekhez vezethet.
Megerősíthetjük magunkat Sátán kísértései ellen azzal, ha követjük az utolsó napi prófétánktól kapott útmutatást. Ha így teszünk, az segít egy örökkévaló szemszöget megőrizve szemlélnünk a tetteinket. Ha stratégiát készítünk arra, hogy miként fogunk szembenézni az életünk különböző területein felmerülő kísértésekkel, az segíteni fog abban, hogy az adott pillanat során helyesebb döntéseket hozzunk. Az előre megtervezett stratégiák és megközelítések segíteni fognak megvédeni magunkat attól, hogy bármi elterelje a figyelmünket az örökkévaló rendeltetésünkről.
Jó példa erre a technika. A technika kétélű kard lehet: hasznos és káros is tud lenni, attól függően, hogy miként használjuk. Segítségképpen ahhoz, hogy bölcs döntéseket hozzunk az eszközeinkkel kapcsolatban, a fiatalok és az idősek egyaránt fordulhatnak a Taking Charge of Technology és A fiatalság erősségéért: Kalauz a döntések meghozatalához című anyagokhoz. Ezek emlékeztetnek minket a rendeltetésünkre, Jézus Krisztushoz irányítanak, és segítenek meghívni az életünkbe a Szentlelket. Annak a megtervezése, hogy miként, mikor és hol fogjuk használni a technikát, megerősít minket a hitványabb, világi taktikák ellen.
Felkészülés a képletes csatákra
A közelgő csatákra számítva Moróni egyenként készítette fel az embereit mellvértekkel, pajzsokkal, sisakokkal és vastag ruházattal. Felkészítette népét együttesen is, amikor erődöket emelt a városok körül, földsáncokat tornyozva köréjük.
Lelki téren úgy készülünk fel egyénileg, hogy betartjuk Isten parancsolatait. Szövetségeket kötünk Istennel, és megtartjuk azokat, ez pedig elhozza életünkbe Jézus Krisztus hatalmát. Gyakoroljuk az odaadás személyes, bensőséges cselekedeteit, mint amilyen például az imádkozás, a böjtölés és a szentírások kutatása. Emellett hittel cselekszünk a kapott lelki útmutatásra reagálva. Lelkiismeretesen készülünk fel az úrvacsorára és érdemesen veszünk belőle. Amikor így teszünk, a Szabadító valóságosabbá válik az életünkben, ahogyan valóságos volt Moróni számára is, aki szilárd volt a Jézus Krisztusba vetett hitében. Moróni tudta, hogy a Szabadítóra támaszkodhat útmutatásért és megmenekülésért (lásd Alma 48:16). Mi ugyanígy támaszkodhatunk Jézus Krisztusra útmutatásért és megmenekülésért.
Még inkább felkészülhetünk a családunk megerősítésével. Mennyei Atyánk azért szervezett minket családokba, hogy segítsen boldognak lennünk és megtanulnunk, hogyan térjünk vissza Őhozzá. A családunk a segítség forrása lehet számunkra. Mindannyian érezhetünk örömet és szeretetet, ha emlékezünk arra, hogy Isten nagy családjának a tagjai vagyunk, függetlenül a saját családunk egyéni körülményeitől.
Együttesen erőre tehetünk szert és felkészülhetünk a lelki csatáinkra, amikor csatlakozunk a szentek közösségeihez. Cövekeink és kerületeink efféle menedéket és védelmet nyújtanak. Lelkileg táplálhatjuk egymást, segíthetünk egymásnak Isten parancsolatainak a betartásában, és buzdíthatjuk egymást, hogy mindig – különösen pedig kihívásokkal szembesülve – támaszkodjunk Krisztusra. Amikor egybegyűlünk, ráébredünk, hogy nem egyedül vívjuk a csatáinkat. Vannak barátaink, tanítóink és vezetőink, akik segíthetnek nekünk és megóvhatnak minket. Mind erősebbek vagyunk, amikor együtt készülünk fel.
Figyelemre méltó, hogy Moróni a népe minden boldogságát annak tulajdonította, hogy hűek voltak az Istenbe vetett hitükhöz és a vallásukhoz. Morónihoz hasonlóan mi is ismerjük fel, hogy az örömöt Mennyei Atya és az Ő terve, valamint Jézus Krisztus és az Ő engesztelése adja. Amikor egyre jobban megértjük a rendeltetésünket, sikeres stratégiát készítünk, és felkészülünk a képletes csatákra, akkor isteni segítséget és erőt kapunk.
Morónihoz hasonlóan én is tudom, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus hozza el a rabság alóli legfőbb szabadságot: a haláltól és a bűntől való szabadságot. Ők megáldanak minket a hatalmukkal, amikor mindenben Rájuk tekintünk.