Amikor a lelki élmények eltérnek a várttól

Írta: Abigail Larkins

Egyházi folyóiratok

A templomi felkészítő tanítóim tanácsa megváltoztatta azt, ahogy szerintem éreznem kellett volna a Lelket.

A húgommal egyszerre részesültünk a felruházásunkban, csupán néhány nappal azelőtt, hogy misszióba indult. Izgatottan vártam, hogy elkísérhessem a templomba, és készen álltam rá, hogy megtegyem a következő lépést a szövetség ösvényén.

De aznap rengeteg érzelem kavargott bennem. A nyár végén jártunk. Előttem állt egy hajmeresztő iskolai félév. Amikor belegondoltam, hogy vissza fogok menni az egyetemre, hátrahagyom a családomat és búcsút veszek a húgomtól, hirtelen vigasztalhatatlannak éreztem magam.

És bár a felruházás szertartása gyönyörű volt, ugyanakkor bonyolult is. Nagyon keveset értettem belőle, és amint a szertartásülés véget ért, én már indultam volna.

A nővéremnek más élményben volt része. A celesztiális teremben nyugodtan és kíváncsian kérdezgette a szüleimet a felruházásról, és úgy tűnt, hogy nálam jóval többet fogott fel belőle. Én mindeközben némán és leverten ültem ott. Emlékszem, hogyan igyekeztem visszatartani a csalódottság és szégyen könnyeit, mivel az én élményem olyannyira másként alakult, mint az övé.

Egy pillanatra kísértésbe estem, hogy keserűséget érezzek, mert nekem nem volt részem a remélt élményben. Aztán eszembe jutott két konkrét dolog, amit a templomi felkészítő tanítóim mondtak nekem:

Valószínűleg nem fogok mindent megérteni, ami az első felruházási szertartásülésemen történik. Azt mondták, hogy ne próbáljak mindent az adott pillanatban értelmezni belőle, hanem inkább a templomban lévő békés érzésre összpontosítsak.
Lehet, hogy a templomból kilépve fáradtnak és kimerültnek érzem magam a lelki élmények hatására. És mindez rendjén van.

Bölcs szavaik lelassították az örvénylő gondolataimat, és azóta is velem maradtak az évek során. Hiszem, hogy ugyanez a tanács akkor is segíthet nekünk, amikor számot vetünk az egyéb lelki élményekkel kapcsolatos elvárásokkal, mind a templomon belül, mind pedig azon kívül.

Módosítsd az elvárásaidat

Örömmel mondhatom, hogy most már élvezem a templomlátogatást, és az elmúlt néhány évben egyre jobban megértettem a felruházást. Ugyanakkor megértem azt is, hogy az ember szeretne bizonyos konkrét elvárásokat megfogalmazni a lelki események kapcsán, mint amilyen például a felruházás elnyerése vagy egy misszió elkezdése. Mi több, azon kaptam magam, hogy jelentős „lelki élményt” várok el minden alkalommal, amikor ellátogatok a templomba vagy olvasom a szentírásaimat.

Azonban mostanra megtanultam azt, hogy egész egyszerűen nem életszerű mindig kiemelkedő lelki élményekben részesülni. Például a templomi látogatásaim némelyike megvilágosító és felemelő volt, más alkalmakkor viszont csak nehezen tudtam odafigyelni vagy akár ébren maradni.

Amint arról Gary E. Stevenson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából nemrégiben bizonyságot tett: „A lelki kérdéseket nem lehet erőltetni. Ápolhatsz olyan hozzáállást és környezetet, amely meghívja a Lelket, és felkészülhetsz, de nem határozhatod meg, hogyan és mikor érkezzen sugalmazás.”

Ha bármilyen okból is bosszankodsz a kinyilatkoztatások elnyerése vagy a Lélek érzése kapcsán, akkor íme néhány emlékeztető, amelyek nekem segítettek érezni, hogy kapcsolatban vagyok Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal, és hittel haladni előre.

Ne feledd, hogy a Lélek sokféleképpen üzen!

Bár lélekemelő lehet mások lelki élményeiről hallani, néha könnyű csalódottnak érezni magunkat, amikor a mi élményeink nem olyanok, mint másoké.

A templomi élményemet a húgoméhoz hasonlítani elkeserítő volt számomra. Mivel nem akartam, hogy ez az első élmény megakadályozza, hogy a későbbiekben élvezhessem a templomi hódolat áldásait, tudatosan el kellett döntenem, hogy túllépek az abban megnyilvánuló különbségeken, amit a húgom és én aznap éreztünk és értettünk.

Talán azt kívánod, bárcsak könnyekre fakadtál volna, amikor érezted a Lelket. Talán azt kívánod, bárcsak ne tetted volna. Netán futó irigységet érzel, amikor olyan emberek történeteit hallod, akiknek kinyilatkoztató álmaik és látomásaik vannak. Talán még soha nem tapasztaltál égető érzést a kebledben (lásd Tan és szövetségek 9:8). Vagy talán valaki azt mondta egy adott helyzetben, hogy érzi a Lelket, miközben te egyszerűen nem érezted.

A jó hír az, hogy a Lélek sokféleképpen szól hozzánk. Ha a te esetedben ez eltér valaki másétól, az nem azt jelenti, hogy ők tévednek, sem azt, hogy a Lélek neked nem üzen.

Amikor Mennyei Atyához fordulunk segítségért, megtanulhatjuk felismerni, hogyan üzen nekünk a Lélek, és teljesebb mértékben élvezhetjük a személyes lelki élményeinket. Ronald A. Rasband elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Szent felelősségünk, hogy megtanuljuk felismerni [a Szentlélek] hatását az életünkben, és reagáljunk is rá.”

Jegyezd fel a korábbi lelki élményeidet!

A Lélek hatásának a felismeréséhez az egyik módszer az, ha feljegyzed a lelki élményeidet. Történjen az akár egy kézzelfogható naplóban, akár egy elektronikus jegyzetben, akár hangfelvételként – a kedvező élményeid feljegyzése hathatós módszer arra, hogy ne csak az általad átélt jó érzésekre emlékezz, hanem abban is jobbá válj, hogy felismerd, miként szól hozzád a Lélek.

Ha nem tudod, hogy hol kezdj hozzá, próbáld meg tudatosítani magadban az olyan pillanatokat, amikor éppen békességet, hálát, sugalmazást vagy örömöt érzel. Craig C. Christensen elder a Hetvenektől azt mondta: „A Szentlélekkel eltelni azt jelenti, hogy eltelünk örömmel. Örömmel eltelni pedig azt jelenti, hogy eltelünk a Szentlélekkel [lásd Apostolok cselekedetei 13:52; Móziás 4:3].”

Ezt téve ráébredhetsz, hogy jobban érzed a Lelket, mint azt eredetileg gondoltad.

Az Istennel való őszinte beszélgetés élvezzen elsőbbséget!

Mivel azt halljuk, hogy keresnünk kell a csodákat és a személyes kinyilatkoztatást (lásd Máté 7:7–8), és számítanunk is kell ezekre, ezért különösen elkeserítő lehet, amikor úgy érezzük, hogy mi egyikből sem kapunk. Néha eltűnődtem azon, miért kellene továbbra is kérdéseket feltennem Istennek, ha egyszer nem érzem azt, hogy válaszol rájuk. Ezzel a gondolkodásmóddal türelmetlenné és követelőzővé válik az Iránta való hozzáállásom.

követő megérinti a feltámadt Szabadító kezét

A szentírások azonban azt mondják nekünk: „Ne arra törekedjetek…, hogy tanácsot adjatok az Úrnak, hanem arra, hogy tanácsot kapjatok a kezéből” (Jákób 4:10). Amikor felhagyok azzal, hogy úgy tekintsek a kinyilatkoztatásra, mint ami egyedüliként ösztönöz imádkozásra, és ehelyett előbbre valónak tekintem a Mennyei Atyával való őszinte beszélgetést, észreveszek egy elmozdulást. Elmagyarázom neki az érzéseimet, vázolom az aggodalmaimat, kifejezésre juttatom a hálámat, majd pedig szelíden kérem mindazt, aminek híján vagyok. Valódi kapcsolatot érzek Istennel, amikor már nem úgy tekintek Őrá, mint egy „kozmikus automatára”, amint azt D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette.

És bár nem mindig kapok azonnali vagy egyértelmű választ, tudom, hogy Ő mindig figyel rám. És ez elég ahhoz, hogy tovább haladjak előre.

Kövesd az iránymutató tantételeket

Amikor a Lelket és a személyes kinyilatkoztatást keressük, fontos, hogy ezt a megfelelő keretben tegyünk. A Prédikáljátok evangéliumomat! című könyből idézve Stevenson elder ezt mondta: „Az, hogy az életedben jelen legyen a Szentlélek útmutatása, lelki munkát kíván. E munka magában foglalja a buzgó imát és a következetes szentírás-tanulmányozást. Beletartozik továbbá a szövetségeid megtartása és Isten parancsolatainak a betartása is. […] Magában foglalja azt, hogy minden héten érdemesen veszel az úrvacsorából [Prédikáljátok evangéliumomat! 101.].”

Ezt követően négy további iránymutató tantétellel is szolgált ahhoz, hogy „miként lehet meghívni és felismerni a Szentlélek késztetéseit”:

Állj szent helyeken: „Templomaink és az otthonaink a legszentebbek e felszentelt terek között.”
Állj szent emberekkel: „Ha a Lelket remélitek érezni, legyetek olyan emberekkel, akik között könnyedén ott lakozhat.”
Tegyél bizonyságot a szent igazságokról: „Amikor a mi hangunk bizonyságot tesz, a Vigasztaló mindig hallatja a sajátját.”
Figyelj a Szent Lélekre: „…Ő finom, halk hangon szól hozzánk. […] Keressetek egy csendes, szent helyet, ahol törekedhettek arra, hogy iránymutatást kapjatok a Lélektől.”

Lehet, hogy ez nem látványosan vagy nem úgy történik, ahogy várod, de a Lélek kísér téged és irányt mutat, miközben megteszed ezeket a dolgokat.

Egy új szemléletmód

Amint arra a templomi felkészítő tanítóim emlékeztettek engem: nem baj, ha nem tökéletesen értjük az evangéliumot – vagy az én esetemben a templomot. Néha pedig a lelki keresésünk következtében egy kicsit kimerültnek érezhetjük magunkat. Az ilyen pillanatok segíthetnek nekünk türelmet tanulni és újra felmérni a Mennyei Atyánkkal és a Szentlélekkel ápolt kapcsolatunkat.

Észrevettem, hogy amikor ezeket az érzéseket arra használtam, hogy a hatásukra lelassítsak, hittel cselekedjek, és Mennyei Atyához forduljak segítségért, akkor a lelki élményekkel kapcsolatos elvárásaim hithűvé váltak a korábbi türelmetlenség és bosszankodás helyett. Érzem az ilyen pillanatokban Mennyei Atya irántam való szeretetét. És miközben a válaszokra várok, ez a szeretet valahogy mindig elegendő.