Kép, könyv, keresztelő. Liahóna, 2024. aug.
Utolsó napi szentek történetei
Kép, könyv, keresztelő
Hálás vagyok, amiért egy apró cselekedet nagy hatással volt.
Illusztrálta: Katy Dockrill
Évente legalább egyszer egy környezetvédelmi ellenőr látogatást tesz a tankerületünkben. Az ellenőrök általában szívélyesek, és gyakran beszélgetünk mindenféléről. Így volt ez Ryan Pethtel esetében is. Ryan felfigyelt a családomról készült képekre az irodámban, így hát minden látogatás során családi történeteket meséltünk egymásnak.
Az egyik látogatás alkalmával Ryan felfigyelt egy új esküvői képre a fiamról és a feleségéről a Washington DC templomnál. Beszélgetésünk a templomra, Jézus Krisztus evangéliumára és a Mormon könyvére terelődött.
„A feleségemmel egy ideje egyházat keresünk – mondta. – Azt remélem, hogy meg tudom adni a gyermekeimnek azt, amit maga is megadott a sajátjainak.”
Ryan következő látogatására készülve beleírtam a bizonyságomat a Mormon könyve egyik példányába, és bevittem az irodámba. Csakhogy a következő évben másik környezetvédelmi felügyelő jött. Ryan már nem dolgozott ott. Csalódott voltam, de a könyvet az irodámban tartottam arra az esetre, ha azt érezném, hogy adjam oda valaki másnak.
Egy évvel később azonban ímélt kaptam Ryantől, amelyben időpontot kért egy látogatásra. Kiderült, hogy visszatért a régi munkahelyére. Miután megérkezett, a beszélgetésünk végül az egyházra terelődött. Amikor odaadtam Ryannek a Mormon könyve példányát, izgatottan lapozta át.
Néhány hónappal később a férjemmel, Billel tartottam, amikor főtanácsi megbízásból elutazott beszédet mondani a nyugat-virginiai Manningtonba – Ryan szülővárosába. Utána a kápolnában az egyik nővér megkérdezte, hogy ismerem-e Ryant, és én adtam-e neki egy Mormon könyvét. Ez a nővér Ryan felesége, Stephanie volt.
Stephanie elmondta, hogy férjével az előző estére tervezték a keresztelőjüket, de Ryan megbetegedett. Micsoda rejtett áldás! Billel három héttel később részt vehettünk az átütemezett keresztelőjükön. A keresztelőn Ryan megemlítette, hogy mindaddig nem nyúlt a tőlem kapott Mormon könyvéhez, amíg a felesége fel nem vette a kapcsolatot a misszionáriusokkal.
A megtérésükben való részvételem azzal kezdődött, hogy az irodámban kiraktam egy képet a templomról. Ez a kép beszélgetéshez vezetett. A beszélgetés a Mormon könyvéhez vezetett.
Az egyes cselekedetek aprók voltak, de a következmény hatalmas (lásd Tan és szövetségek 64:33). A szívem hálától duzzad, amiért az apró tetteim nagy hatással voltak, és elvezettek valakit a Szabadítóhoz.