Mit mondhatok másoknak a templomról?

Írta: Jessica Anne Lawrence

egyházi folyóiratok

Számít, miként beszélünk a templomról.

Emlékszem, izgatottan vártam, hogy részesülhessek a felruházásomban, amikor készültem misszióba menni. Arra is emlékszem, hogy az izgatottság aggodalomra és zavarodottságra váltott, miután néhány családtagom burkoltan figyelmeztetett az első látogatással kapcsolatban.

Tudtam, őszinte szándékkal próbálnak segíteni nekem, hogy jó élményben legyen részem. De bárcsak ne arra összpontosítottak volna, hogy figyelmeztessenek, miszerint a templom szokatlan lesz, hanem inkább felemelő és helyes módokon segítettek volna felkészíteni engem a templomra!

Ezt szem előtt tartva, íme négy dolog, melyet érdemes megfontolni, miközben azokkal beszélgetsz, akik első alkalommal készülnek elmenni a templomba:

1. Vélemények helyett igazságokra összpontosíts!

Amikor valaki, akit szeretünk, első alkalommal megy a templomba, természetes, hogy meg akarjuk osztani vele a saját élményeinket. De meg kell győződnünk arról, hogy amit megosztunk, az evangéliumi igazságokra összpontosít, nem pedig a saját véleményünkre.

A helytálló ismeretek lehetővé teszik szeretteink számára, hogy a Szabadítóra figyeljenek, és ne hagyják magukat befolyásolni egy bizonyos irányba a templomi élményeikkel kapcsolatos érzéseikben. Russell M. Nelson elnök azt mondta: „[A] megfelelő sugalmazás alapját a megfelelő ismeretek képezik.”

Helytálló ismereteket oszthatsz meg a templomról (sőt, még képeket is!) a templomi felkészítő tanfolyam anyagából, a szentírásokból és a temples.ChurchofJesusChrist.org oldalról. Néha talán izgulunk amiatt, hogy mit osszunk meg, de ha a véleményünk helyett a forrásanyagokhoz fordulunk, akkor nem kell aggódnunk azon, hogy túl sokat osztunk meg.

Azáltal, hogy pontos tájékoztatást adunk, világosabb képet nyújtunk a templomról. A vélemények gyakran a mi érzéseinkre és élményeinkre összpontosítanak, az evangéliumi anyagok viszont arra, hogy a szerettednek saját élményben lehessen része a templomban.

2. Fontold meg, milyen szavakat használsz!

Milyen leírások maradtak meg benned a templomról? Nelson elnök például ezt mondta: „A templomban végzett szolgálatotok és hódolatotok… segíteni fog celesztiálisan gondolkodnotok.” Thomas S. Monson elnök (1927–2018) pedig azt mondta a templomokról, hogy „mindegyikük jelzőtűzként áll a világ számára”.

Választhatunk olyan szavakat, amelyek reményt és megvilágosodást nyújtanak a szeretteinknek, akik a templomi élményükre készülnek. Elkerülhetjük a lebecsülő jelzők használatát a templommal kapcsolatban – például az olyanokat, hogy fura vagy különös –, és helyette választhatunk kedvező, Krisztus-központú leírásokat, mint például békés és reményt adó.

Hasznos lehet felidézni a templom belsejében látott sok gyönyörű festményt is. Én gyakran meg is osztom ezeket a képeket azokkal a barátokkal vagy családtagokkal, akik a templomba készülnek. Milyen érzések, érzelmek és szavak jutnak eszedbe, amikor látod ezeket a képeket? Próbálj meg felemelő módon beszélni a templomról.

3. Keresd a válaszokat evangéliumi forrásokban!

A templom iránti szeretetünk és mély tiszteletünk miatt könnyen előfordulhat, hogy félünk róla beszélni. Összezavarodhatunk, és azon tűnődhetünk, mit szabad elmondani. Én magam is beleestem már abba a csapdába, hogy azt mondtam a kíváncsi barátoknak és családtagoknak, hogy nem beszélhetünk arról, ami a templomban történik.

Amikor azonban a templomban szolgáltam és tanultam róla, rájöttem, hogy többet tudunk megosztani, mint képzeltem.

Megoszthatjuk például, hogy „a felruházás szó szerint egy ajándék”. A templomi felruházás Isten szent áldásainak az ajándéka mindegyikünk számára, ezen áldások némelyike pedig a következőket foglalja magában:

„Az Úr céljainak és tanításainak a fokozottabb ismerete.
Erő az Isten által tőlünk megkívánt minden dolog megtételéhez.
Isteni iránymutatás és védelem, miközben szolgáljuk az Urat, a családunkat és másokat.
Fokozott remény, vigasz és békesség.
Ígért áldások most és mindörökké.”

Beszélhetünk a templomban kötött szövetségekről is. A templomban az a csodálatos, hogy lehetővé teszi számunkra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és további ígéretekkel erősítsük meg a Vele való kapcsolatunkat. E szövetségek az alábbiak:

„Az engedelmesség törvénye, mely magában foglalja az Isten parancsolatai betartására való törekvést.
Az áldozathozatal törvénye, ami azt jelenti, hogy mindent megteszünk az Úr munkájának a támogatása érdekében, valamint megtört szívvel és töredelmes lélekkel bűnbánatot tartunk.
Az evangélium törvénye, mely az a magasabb törvény, amelyet Jézus tanított, amikor a földön volt.
A nemi erkölcsösség törvénye, ami azt jelenti, hogy csak azzal van nemi kapcsolatunk, akivel jogszerűen és törvényesen, Isten törvénye szerint házasságot kötöttünk.
A felajánlás törvénye, ami azt jelenti, hogy időnket, tehetségeinket, valamint mindazt, amivel az Úr megáld minket, Jézus Krisztus egyházának a földön való felépítésére szenteljük.”

Az Olaszországi Róma templom és a Krisztus-szobor

Amikor kedvező üzeneteket osztunk meg a templomról, akkor a szeretteink még inkább azt fogják érezni, hogy szívesen látják őket ott, és készen állnak az első templomlátogatásukra. Segíthetünk nekik várakozással tekinteni a Jézus Krisztussal való kapcsolatuk elmélyítésére a templomi szövetségek révén.

4. Ossz meg kedvező tapasztalatokat!

Amit leginkább megtanultam a templomról, az, hogy helyénvaló ismeretek birtokában egyáltalán nem tűnik különösnek. Valójában a legtöbb – ha nem az összes – tudás és áldás, melyet a templomban kapunk, hasonló ahhoz, amiről naponta tanulunk az evangéliumban.

A tapasztalataim által megtanultam, hogy a félelem nem az Úrtól való. Amikor kerüljük, hogy a templomról beszéljünk, vagy burkolt figyelmeztetésekkel, illetve aggályokkal próbálunk beszélni róla, az nagyobb hatalmat ad az ellenségnek, hogy eltorzítsa a templom szépségét. Ne zárjuk rövidre a beszélgetéseinket azzal, hogy annyit mondunk: térj vissza gyakran, idővel majd egyre jobb lesz! Ehelyett megoszthatjuk a templomba járással kapcsolatos saját kedvező tapasztalatainkat.

Amikor azon vesszük észre magunkat, hogy félünk a templommal kapcsolatos kérdések megválaszolásától, az talán az Úr felhívása, hogy tanuljunk többet a templomról. Ez nemcsak minket fog megáldani, hanem a körülöttünk lévőket is. Az Úr arra szánta a templomot, hogy megáldjon minket, nem pedig arra, hogy megijesszen.

Emlékezz Nelson elnök szavaira: „A szövetségek megkötése és az alapvető szertartások elnyerése a templomban, valamint az arra való törekvés, hogy ott közelebb kerüljetek Őhozzá, olyan módokon fogja megáldani az életeteket, ahogyan arra semmilyen másféle hódolat nem képes.” Minél többet beszélünk kedvezően az Úr házáról, annál inkább afelé tereljük egymást, hogy visszatérjünk oda, és meghívjuk ezeket az áldásokat az életünkbe.