Október
A papság áldásai mindenki számára elérhetőek
„És emellett mindazok, akik befogadják ezt a papságot, engem fogadnak be, mondja az Úr” (T&Sz 84:35).
Az itt megadott ötleteket egészítsd ki a sajátjaiddal. Minden héten tervezd el, hogyan fogsz (1) rámutatni a tanra, (2) segíteni a gyermekeknek megérteni azt, majd pedig (3) segíteni nekik alkalmazni azt az életükben. Tedd fel magadnak a kérdést: „Mit tegyenek a gyermekek, hogy tanulhassanak, és hogyan segíthetek nekik érezni a Lelket?”
1. hét: Az érdemes fiatal férfiak 12 éves korukban kapják meg a papságot.
Mutass rá a tanra! (kép megtekintése): Mutass egy képet a gyermekeknek arról, amikor Jézus Krisztus bevezeti az úrvacsorát. Magyarázd el, hogy Krisztus az apostolainak és a Mormon könyvebeli tanítványainak is kiosztotta az úrvacsorát, és arra kérte őket, hogy miután Ő eltávozik tőlük, folytassák az úrvacsora megáldásának és kiosztásának gyakorlatát. Olvassátok el együtt a 3 Nefi 18:5–6-ot. Tegyél fel a gyermekeknek az alábbiakhoz hasonló kérdéseket: Napjainkban ki áldja meg az úrvacsorát? Ki osztja ki az úrvacsorát? Milyen felhatalmazást kell viselnie annak az embernek, aki megáldja és kiosztja az úrvacsorát?
Segítsd elő a megértést! (beszélgetés a tanról): Magyarázd el, hogy a papság Isten hatalma a földön élő emberek szolgálatához és megáldásához. Az utolsó napokban Krisztus azt tanította nekünk, hogy bármely férfi viselheti a papságot, aki eleget tesz két követelménynek. Az első, hogy elérjen egy bizonyos kort. Kérd meg a gyermekeket, hogy álljanak fel, amikor azt hallják, hogy elérsz ahhoz a korhoz, amikor egy fiú megkaphatja a papságot. Lassan kezdj el számolni egytől tizenkettőig. Mondd el a gyermekeknek, hogy a másik követelmény az, hogy a fiú érdemes legyen. Magyarázd el, mit jelent érdemesnek lenni, és azt is mondd el nekik, hogy a fiúk és a lányok is felhasználhatják az „Evangéliumi normáim” füzetet ahhoz, hogy megtudják, hogyan élhetnek érdemes életet.
Ösztönözz az alkalmazásra! (részvétel fizikai tevékenységben): Oszd a gyerekeket csoportokra. Jelölj ki egy-egy normát az „Evangéliumi normáim” füzetből minden csoportnak. Kérd meg őket, hogy találjanak ki egy olyan egyszerű színjátékot, amely a számukra kijelölt normát tükrözi. Néhány szóval határozd meg a normát, majd a csoport játssza el a kitalált cselekményt. Addig folytassátok, amíg mindegyik csoport sorra nem kerül. Magyarázd el, hogy az ezen normák szerinti élet segít a fiúknak érdemesnek maradni arra, hogy a papságot viseljék és papsági szertartásokban részesüljenek, a lányoknak pedig, hogy érdemesek maradjanak az olyan papsági szertartások elnyerésére, mint például a keresztelés és a templomi szertartások.
2. hét: A szabaduláshoz szükséges szertartásokban a papság által részesülünk.
A szemléltetőeszközök nagyszerű módszerek arra, hogy felkeltsék az érdeklődést, megfelelő irányba tereljék a gyermekek figyelmét, vagy bevezessenek egy adott evangéliumi tantételt.
Mutass rá a tanra! (szemléltetős lecke): Az egyik gyermek tartson a kezében egy kinyitott esernyőt. Néhány gyermek álljon az ernyő alá. Hasonlítsd az ernyőt a papsághoz. Mutass rá, hogy amikor esik, az esernyő alatt álló összes gyermek abban az áldásban részesül, hogy száraz marad, nem csak az, aki az ernyőt tartja. Hasonlóképp, Isten lehetővé tette, hogy a papsága által minden gyermeke áldásban részesülhessen. A papságon keresztül részesülünk a szabadító szertartásokban, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy visszatérjünk Istenhez, és újra együtt éljünk Vele.
Segítsd elő a megértést! (kirakós játék): Írd fel a következő kifejezéseket egy-egy papírlapra: keresztelkedés, konfirmálás, papsági elrendelés (férfiaknak), templomi felruházás és templomi pecsételés. Mindegyik papírlapot vágd fel kisebb darabokra, hogy egy kirakóst kapj. Röviden magyarázd el a gyermekeknek, hogy mit jelent a szertartás szó (szent ceremónia vagy cselekedet, amely lelki jelentéstartalommal bír), és mondd el nekik, hogy néhány papsági szertartásra elengedhetetlenül szükségünk van ahhoz, hogy visszatérhessünk Mennyei Atyánkhoz, és Vele együtt élhessünk. Rajzolj fel öt lépcsőfokot a táblára, és helyezz el egy képet Jézus Krisztusról a legfelső fokon. A gyermekek alkossanak öt csoportot, és adj mindegyik csoportnak egyet az általad készített kirakósok közül. Kérd meg őket, hogy rakják ki a kirakóst, majd pedig mondják el az Elemi többi tagjának, hogy mit tudnak a lapjukon látható szertartásról. A csoportok helyezzék el a kirakott lapokat a táblára rajzolt lépcső megfelelő fokaira.
3. hét: Erőt nyerhetek a papsági áldások által.
Mutass rá a tanra! (beszélgetés a tanról): Kérd meg a gyermekeket, hogy emeljék fel a kezeiket, és jól nézzék meg azokat. Kérdezd meg tőlük, hogyan segítenek a kezeik a játszásban, a munkában, és a reggeli készülődésben az egyházi gyűlések előtt. Kérd meg őket, hogy némajátékkal játsszák el a válaszokat. Ezután kérdezd meg, hogy az emberek hogyan tudják arra használni a kezüket, hogy másokon segítsenek. Magyarázd el, hogy a papságviselők arra is használhatják a kezüket, hogy áldásokat adjanak, melyek segítenek nekünk, és megerősítenek minket.
Segítsd elő a megértést és ösztönözz az alkalmazásra! (képek megtekintése és élmények megosztása): Tegyél ki egy-egy képet szétszórva a teremben az úrvacsoráról, a keresztelésről, a konfirmációról, a gyermekáldásról, valamint a betegek megáldásáról, és magyarázd el, mi történik az egyes képeken. A gyermekek rajzolják körbe mindkét kezüket egy papírlapon, és vágják ki. Írják fel a nevüket a kéznyomatukra. Az egyik papírkezüket ragasszák fel a mellé a kép mellé, amelyen olyan áldás vagy szertartás látszik, melyben egy papságviselő keze által részesültek. Válassz közülük néhányat, majd kérd meg a kéznyomatok tulajdonosait, hogy osszák meg az érzéseiket arról, hogy a papság hogyan áldotta és erősítette meg őket. Mondd el azt a történetet a 3 Nefi 17:11–25-ből, amikor Jézus megáldja a gyermekeket. Helyezz el a terem elejében egy képet Jézusról és a gyermekekről, és kérd meg a gyerekeket, hogy ragasszák fel a második papírkezüket e mellé a kép mellé. Magyarázd el, hogy a papságviselőknek hatalmukban áll Jézus Krisztus nevében cselekedni; ugyanúgy meg tudnak áldani bennünket, mint ahogy Jézus tenné, ha itt lenne közöttünk.
Ha segítünk a gyermekeknek tevékenyen részt venni az órán, az segíteni fog nekik jobban magukra vonatkoztatni a tanult tant.
4. hét: Amikor idősebb leszek, elmehetek a templomba, hogy szertartásokban részesüljek az őseimért.
Mutass rá a tanra, és segítsd elő a megértést! (színezés): Emlékeztesd a gyermekeket, hogy el kell nyernünk bizonyos papsági szertartásokat, mielőtt visszatérhetnénk Mennyei Atyánkhoz, hogy Vele együtt éljünk. Kérd meg őket, hogy nevezzenek meg néhány ilyen szertartást. Magyarázd el, hogy sokan haltak meg úgy, hogy nem volt lehetőségük elnyerni ezeket a szertartásokat, ezért szükségük van a segítségünkre. Mesélj a gyermekeknek az egyik ősödről, aki e szertartások elnyerése előtt hunyt el. Adj minden gyermeknek egy egyszerű, papírból kivágott ember alakot. Kérd meg őket, hogy rajzolják rá magukat az egyik oldalára, az általad említett ősöd képét pedig a másik oldalára. (Ha a gyermekeknek szintén van olyan ősük, aki azelőtt halt meg, hogy elnyerhette volna a papsági szertartásokat, őt is rárajzolhatják.) Ismételjék el hangosan az e heti témát, miközben felemelik maguk elé a papír alakot. Kérd meg őket, hogy amikor azt a szót mondják, hogy „leszek”, akkor az őket ábrázoló oldalt, amikor pedig azt mondják, hogy „őseimért”, akkor az ősüket ábrázoló oldalt mutassák fel.