11. fejezet Énós Énós Jákób fia volt. Miután az apja meghalt, a lemezek nála voltak és ő írt rájuk. Jákób 7:27 Egy nap Énós az erdőben vadászott. Az apja tanításain gondolkodott, és szeretett volna bocsánatot nyerni a bűneire. Énós 1:3–4 Énós letérdelt és Istenhez imádkozott. Egész nap imádkozott, és még azután is, hogy leszállt az éj. Énós 1:4 Isten azt mondta Énósnak, hogy a Jézus Krisztusba vetett hite miatt bocsánatot nyert a bűneire. Énós 1:5, 8 Énós azt szerette volna, hogy az Úr megáldja a nefitákat. Imádkozott értük, és az Úr azt mondta, hogy meg fogja áldani őket, ha ők betartják a parancsolatokat. Énós 1:9–10 Énós azt szerette volna, hogy az Úr a lámánitákat is megáldja. Nagy hittel imádkozott, és az Úr megígérte, hogy megteszi, amit Énós kért tőle. Énós 1:11–12 Bár a lámániták harcoltak a nefitákkal, és megpróbálták elpusztítani a feljegyzéseiket, Énós imádkozott, hogy igazlelkű emberekké válhassanak. Énós 1:13–14 Énós imádkozott, hogy a feljegyzések, melyeket vezetett, biztonságban legyenek. Az Úr megígérte, hogy egy nap a lámánitáknak fogja adni azokat a tanításokat, amikről a feljegyzések szóltak. Énós 1:16 Énós prédikált a nefitáknak. Azt szerette volna, hogy higgyenek Istenben és tartsák be a parancsolatait. Énós 1:10, 19 A nefiták próbálták az evangéliumot tanítani a lámánitáknak, de ők nem voltak hajlandóak meghallgatni őket. A lámániták gyűlölték a nefitákat. Énós 1:20 Énós azzal töltötte az életét, hogy az embereket Jézusról és az evangéliumról tanította. Élete minden napján szerette Istent és szolgálta őt. Énós 1:26–27