3. fejezet
Lehi elhagyja Jeruzsálemet
Az Úr meg volt elégedve Lehivel, és egy éjszaka egy álomban szólt hozzá. Azt mondta Lehinek, hogy a családjával együtt hagyja el Jeruzsálemet. Lehi engedelmeskedett az Úrnak.
Lehi családja élelmet és sátrakat csomagolt össze. Hátrahagyták a házukat, az aranyaikat és ezüstjeiket, és nekivágtak a vadonnak.
Lehinek és feleségének, Sáriának négy fia volt. Lámánnak, Lemuelnek, Samnak és Nefinek hívták őket.
Miután három napig utaztak, Lehi és családja letáborozott egy folyóközeli völgyben.
Lehi kőből oltárt épített, és felajánlást tett az Úrnak. Megköszönte az Úrnak, hogy megmentette a családját a pusztulástól.
Lehi a folyót Lámánnak, a völgyet pedig Lemuelnek nevezte el. Lehi azt szerette volna, hogy a fiai olyanok legyenek, mint a folyó és a völgy: folyamatosan Isten felé siessenek, és rendíthetetlenek legyenek a parancsolatok betartásában.
Lámán és Lemuel azt gondolták, hogy az apjuk bolond, amiért elhagyta Jeruzsálemet és minden vagyonukat. Nem hitték el, hogy Jeruzsálem el fog pusztulni.
Nefi szerette volna megérteni azokat a dolgokat, melyeket Lehi látott. Imádkozott, hogy tudhassa, az apja a helyes dolgot tette-e, amikor elhagyta Jeruzsálemet.
Jézus Krisztus meglátogatta Nefit, és elmondta neki, hogy Lehi szavai igazak. Nefi hitt neki, és nem lázadozott, ahogy Lámán és Lemuel tették.
Nefi elmesélte a fivéreinek, amit Jézus mondott neki. Sam hitt Nefinek, Lámán és Lemuel viszont nem.
Az Úr megígérte Nefinek, hogy a hite miatt áldott lesz, és ő válik majd a fivérei vezetőjévé.