34. fejezet
Hélamán és a kétezer ifjú harcos
Ammon népe megígérte Istennek, hogy soha többé nem fognak harcolni. A nefiták közelében éltek, és a nefiták megvédték őket.
Amikor Ammon népének ellenségei megtámadták a nefitákat, Ammon népe meg akarta szegni az ígéretét, és segíteni akart a nefitáknak harcolni.
Hélamán és a többi nefita vezető nem szerette volna, hogy Ammon népe megszegje az Istennek tett ígéretét.
Ammon népének fiai nem tették meg ezt az ígéretet. Szerettek volna segíteni a nefitáknak a szabadságért vívott harcban.
Ezek közül a fiatal férfiak közül kétezren úgy döntöttek, hogy megvédik az országukat. Hélamánt kérték meg, hogy a vezetőjük legyen.
Ezek a fiatal férfiak bátrak, rátermettek és erősek voltak. Emellett becsületesek és megbízhatóak voltak, valamint betartották Isten parancsolatait.
Hélamán vezette a csatában a kétezer ifjú harcost. Ő a fiainak nevezte őket, ők pedig az apjuknak hívták őt.
Bár Hélamán fiai sosem harcoltak, nem féltek. Az anyáik megtanították őket, hogy legyen hitük Istenben és tudják, hogy Ő segíteni fog nekik.
Hélamán és a serege több csatában is harcolt a lámániták ellen. Ezek a fiatal férfiak engedelmeskedtek Hélamán minden parancsának.
Bátran harcoltak, és segítettek elűzni az ellenséget. A csata után Hélamán észrevette, hogy mindegyik fia megsérült, de egyet sem öltek meg közülük.
Ez igazi csoda volt. Hélamán nagyon boldog volt. Tudta, hogy ezek a fiatal férfiak az Istenbe vetett nagy hitük miatt lettek megvédve.