37. fejezet
Nefi és Lehi a börtönben
Nefi és Lehi Hélamán fiai voltak. Hélamán azt szerette volna, hogy olyan igazlelkűek legyenek, mint az a Lehi és Nefi, akik elhagyták Jeruzsálemet.
Hélamán arra tanította a fiait, hogy higgyenek Jézus Krisztusban. Megtanulták, hogy a megbocsátás a hiten és a bűnbánaton keresztül érhető el.
Nefi és Lehi elmentek, hogy Isten szavát tanítsák a nefitáknak és a lámánitáknak. Több ezer ember keresztelkedett meg.
Amikor Nefi és Lehi Nefi földjére ment, a lámánita sereg börtönbe vetette őket, és napokig nem adtak nekik enni.
A lámániták elmentek a börtönbe, hogy megöljék Nefit és Lehit, de nem tudták megtenni, mert tűz vette körül őket, amely megégetett volna mindenkit, aki megpróbál hozzájuk érni.
Nefit és Lehit nem égette meg a tűz. Azt mondták a lámánitáknak, hogy Isten hatalma védte meg őket.
A föld és a börtön falai megremegtek. Sötét felhő vette körül az embereket a börtönben, és ők megijedtek.
Egy hang szólalt meg a sötétség felett. Olyan volt, mint egy suttogás, de mindenki hallotta.
A hang azt mondta az embereknek, hogy tartsanak bűnbánatot, és ne próbálják többé megölni Nefit és Lehit.
A hang háromszor beszélt hozzájuk, és a föld és a börtön falai továbbra is remegtek. A lámániták nem tudtak elfutni, mert túl sötét volt, és ők nagyon féltek.
Egy nefita, aki az egyház tagja volt, látta, hogy Nefi és Lehi arca ragyogott a sötétségben.
Nefi és Lehi a menny felé tekintettek és beszéltek. A férfi azt mondta a lámánitáknak, hogy nézzenek rájuk. Azon tűnődtek, hogy vajon kihez beszélhet Nefi és Lehi.
A férfi, akit Aminádábnak hívtak, azt mondta a lámánitáknak, hogy Nefi és Lehi angyalokhoz beszéltek.
A lámániták megkérdezték Aminádábot, hogyan szabadulhatnának meg a sötét felhőtől. Ő azt mondta nekik, hogy tartsanak bűnbánatot, és addig imádkozzanak, amíg hitre nem lelnek Jézus Krisztusban.
A lámániták addig imádkoztak, amíg a sötét felhő el nem tűnt.
Amikor a sötétség eltűnt, az emberek egy tűzoszlopot láttak maguk körül. A tűz nem égette meg őket vagy a börtön falait.
A lámániták nagy örömöt éreztek, és a szívüket Isten Lelke töltötte el.
Egy hang azt suttogta nekik, hogy megvigasztaltatnak a Jézus Krisztusba vetett hitük miatt.
A lámániták felnéztek, hogy meglássák, honnan jön a hang. Angyalokat láttak leszállni a mennyből.
Körülbelül 300 ember látta és hallotta a börtönben történteket. Elmentek, és másoknak is elmesélték.
A legtöbb lámánita hitt nekik, és elrakták a fegyvereiket.
A lámániták nem gyűlölték többé a nefitákat, és visszaadták nekik a földet, amit elvettek tőlük. A lámániták még a nefitáknál is igazlelkűbbé váltak.
Sok lámánita Nefivel és Lehivel tartott, és a nefitákat és a lámánitákat is tanították.