32. fejezet Moróni kapitány és a szabadság zászlaja Egy Amalikiás nevű gonosz férfi a nefiták királya akart lenni. Sok nefita elhagyta az egyházat, hogy őt kövesse. Alma 46:1, 4–5, 7 Ha Amalikiás király lett volna, megpróbálta volna elpusztítani Isten egyházát, és elvenni az emberek szabadságát. Alma 46:9–10 Amikor Moróni kapitány, a nefita seregek vezetője hallott Amalikiás tervéről, hogy király legyen, dühbe gurult. Alma 46:11 Moróni szétszakította a köpenyét, hogy zászlót készítsen belőle. Ráírt egy üzenetet, amely arra emlékeztette az embereket, hogy védjék meg a vallásukat, szabadságukat és békéjüket. Alma 46:12 Moróni egy rúdra tűzte a zászlót, és a szabadság zászlajának nevezte. Ezután felöltötte a páncélzatát, és letérdelt imádkozni. Alma 46:13 Megkérte Istent, hogy védje meg azokat, akik hisznek Jézus Krisztusban, és imádkozott, hogy szabadság legyen az országban. A szabadság földjének nevezte azt. Alma 46:16–18 Moróni elment a néphez. A szabadság zászlaját lengette, és hívta őket, hogy jöjjenek, és segítsenek megvédeni a szabadságukat. Alma 46:19–20 Az egész országból jöttek emberek. Megígérték, hogy engedelmeskednek Isten parancsolatainak, és harcolnak a szabadságukért. Alma 46:21–22, 28 Amikor Amalikiás látta, hogy mennyi nefita csatlakozott Morónihoz, megijedt. Ő és a követői elmentek, hogy a lámánitákhoz csatlakozzanak. Alma 46:29–30 Moróni és a serege megpróbálták megállítani őket, de Amalikiás és néhány embere elmenekült. Alma 46:31–33 Moróni egy szabadság zászlaját tűzött ki minden toronyban szerte a nefiták országában. A nefiták megőrizték a szabadságukat, és újra békében éltek. Alma 46:36–37