42. fejezet
Krisztus keresztre feszítésének jelei
Már 33 év telt el azóta, hogy a nép látta Jézus Krisztus születésének jeleit.
Most a halálának jelét várták: a három napig tartó sötétséget.
Nem hittek benne, hogy a jel be fog teljesedni. Vitatkoztak azokkal, akik hittek benne.
Egy nap egy heves vihar tört ki. Borzalmas szél fújt.
Villámlott, és dörgés rázta meg az egész földet.
Zarahemla városa tüzet fogott. Moróni városa elsüllyedt a tengerbe. Moróniha városát elnyelte a föld.
Egy földrengés rázta meg az egész földet. A főutak szétszakadtak, és épületek omlottak le. Sok város elpusztult, és sok ember meghalt.
A vihar és a földrengés körülbelül három órán át tartott.
Amikor a vihar és a földrengés elcsitult, sűrű sötétség borította be az országot. Sehol sem volt fény. A nép még érezte is a sötétséget.
A sötétség három napon át tartott. Nem tudták meggyújtani a gyertyákat, és a nép nem látta a napot, a holdat vagy a csillagokat.
A nép sírva fakadt a sötétség, a pusztítás és a halál miatt. Sajnálták, hogy nem bánták meg a bűneiket.
Ezután a nép Jézus Krisztus hangját hallotta.
Jézus szólt nekik az ország szörnyű pusztításáról. Azt mondta, hogy a leggonoszabb emberek már meghaltak.
Azt mondta, hogy azoknak, akik nem haltak meg, bűnbánatot kell tartaniuk. Ha így tesznek, és Őhozzá jönnek, akkor Ő meg fogja áldani őket.
Az embereket annyira lenyűgözte, hogy hallhatták a hangot, hogy abbahagyták a sírást. Néhány órán keresztül csend volt.
Ezután Jézus újra szólt; azt mondta, hogy többször is próbált már segíteni a népen. Ha hajlandóak azonnal bűnbánatot tartani, akkor még mindig visszatérhetnek Őhozzá.
Három nappal később a sötétség eltűnt. Az emberek örvendeztek és örömmel telve köszönetet mondtak az Úrnak.