15. lecke

Erő az ellenállás közepette

Bevezetés

1837 és 1838 között a hibakeresés, a viszálykodás és a hitehagyás lelkülete terjedt el az egyház vezetőinek és tagjainak egy része között az Ohio állambeli Kirtlandben és Észak-Missouriban. A problémák egyre fokozódtak, és voltak, akik nyíltan ellenszegültek Joseph Smith prófétának. A korai szentek tapasztalataiból megtudhatjuk, hogy ellenállással szembesülve lelki erőt kaphatunk, ha igazlelkűen élünk és támogatjuk az Úr szolgáit.

Háttérolvasmányok

Óvakodjatok a hitehagyás keserű gyümölcseitől. 27. fejezet itt: Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith (2007). 331–343.
Jeffrey R. Holland: Leckék a Liberty börtönből. (EOSZ Áhítatok, 2008. szept. 7.), lds.org/broadcasts.
Neil L. Andersen: Hitetek próbája. Liahóna, 2012. nov. 39–42.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és a szövetségek 112:10–15

Hitehagyás az Ohio állambeli Kirtlandben

Írd fel a táblára a következő szavakat: dühös, megbántott, féltékeny. Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan alkalmakra, amikor esetleg ilyen érzéseket tapasztaltak.

Tedd ki a következő beszámolót, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel, az osztály pedig nézze meg, milyen helyzet miatt alakulhattak ki Thomas B. Marshban a táblára felírt érzések.

Nem sokkal azután, hogy Thomas B. Marsht 1835-ben apostolnak hívták el, kinevezték a Tizenkét Apostol Kvóruma elnökének. 1837 tavaszán Marsh elnök megtudta, hogy a Tizenkét Apostol egyike, Parley P. Pratt elder az ő utasítása nélkül missziót tervez Angliába. Marsh elnök, aki éppen Missouriban volt, írt Pratt eldernek és a Tizenkettek többi tagjának, és megkérte őket, hogy 1837. július 24-én gyűljenek össze az Ohio állambeli Kirtlandben, és jussanak közös nevezőre a missziós terveiket illetően. Azonban a gyűlés időpontja előtt egy hónappal a Tizenkettek másik két tagja, Heber C. Kimball elder és Orson Hyde elder is elindult Angliába, miután misszionáriusi elhívást kapott Joseph Smith prófétától. Marsh elnök feldúltnak látszott amiatt, hogy a Tizenkettek tagjai az ő bevonása nélkül láttak hozzá az evangélium prédikálásához Angliában.

Ebben a helyzetben mit tehetett volna Marsh elnök a táblán felsorolt érzések elkerüléséért?
Milyen veszélyekkel jár az, ha engedjük, hogy ilyen érzések uralják a gondolatainkat és a tetteinket? (Mutass rá, hogy az ilyesfajta érzések sértik a Szentlelket és gyakran vezetnek még súlyosabb bűnökhöz.)

Kérj meg egy tanulót, hogy folytassa az olvasást:

Marsh elnök elmondta aggodalmait Joseph Smith prófétának, és tanácsot kért tőle. Erre adta válaszként az Úr a Tan és a szövetségek 112-ben feljegyzett kinyilatkoztatást.

1837 júliusában, amikor az Úr ezt a kinyilatkoztatást adta, az egyházban széthúzás, viszálykodás és hitehagyás volt. A kevélység és a kapzsiság arra késztetett néhány egyháztagot, hogy nyíltan kritizálják Joseph Smith prófétát és megkérdőjelezzék a felhatalmazását. Voltak olyan egyháztagok, a Tizenkét Apostol Kvórumának néhány tagját is beleértve, akik el akarták távolítani Joseph Smitht az egyház elnöki posztjáról.

Milyen érzések vették rá az egyháztagok némelyikét arra, hogy figyelmen kívül hagyják a bizonyságukat és nyíltan Joseph Smith próféta ellen szegüljenek?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Tan és a szövetségek 112:10–12, 15-öt, és keressék ki, milyen tanácsot adott az Úr Marsh elnöknek és a Tizenkettek Kvóruma többi tagjának, mely segíthet az egyháztagoknak elkerülni azt, hogy kritikussá váljanak a vezetőikkel szemben.

Kérd meg őket, hogy mondják el, mit találtak, azután kérdezd meg:

Hogyan segíthet az ezekben a versekben található tanács az egyháztagoknak elkerülni azt, hogy kritikussá váljanak az egyházi vezetőkkel szemben? (Miközben a tanulók elmondják válaszaikat, segíts nekik megérteni a következő tantételeket: Ha alázatosak vagyunk, akkor az Úr vezetni fog minket és választ ad az imáinkra. Az úr megköveteli tőlünk az egyház feletti elnöklés kulcsait viselő vezetők támogatását. Javasolhatod, hogy a tanulók készítsenek keresztutalást a 15. vers és a Tan és a szövetségek 84:35–38 között. Rámutathatsz, hogy a tanács, mely szerint intse a Tizenkettek tagjait, a Tizenkét Apostol Kvóruma elnökének szól, és nem vonatkozik az egyes egyháztagokra.)

Adj minden tanulónak egy példányt a lecke végén található kiosztandó anyagból. Kis csoportokra is oszthatod az osztályt, és kérd meg őket, hogy olvassák el a csoportjukkal együtt a „Hitehagyás Kirtlandben: Az egyházi vezetők hű követésének szükségessége” című részt. Kérd meg tanulókat, hogy a csoportjukkal beszéljék meg az adott rész végén található kérdéseket.

A leckének ezt a részét befejezheted azzal, hogy kiteszed és megbeszélitek a következő idézetet Heber C. Kimball elnöktől (1801–1868) az Első Elnökségből:

„Adok nektek egy kulcsot, amit Joseph Smith testvér azelőtt gyakran adott Nauvooban. Azt mondta, hogy a hitehagyás azzal a lépéssel kezdődik, hogy az ember elveszti bizalmát ennek az egyháznak és királyságnak a vezetőiben, és hogy ha bármikor felismeritek ezt a lelket, tudhatjátok, hogy annak birtokosát a hitehagyás útján fogja vezetni” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 334.).

A próféta és más egyházi vezetők hű követése fontosságának kihangsúlyozásaként olvasd fel a következő tapasztalatot Brigham Young (1801–1877) életéből, aki akkoriban a Tizenkét Apostol Kvórumának volt a tagja:

„Míg Kirtlandben voltak, Brigham Young elnök egy csoport hitehagyottra talált, akik nem máshol, mint a Templom falain belül szőttek összeesküvést Joseph Smith próféta ellen. Young elnök kijelentette: »Felálltam, majd egyszerűen és erőteljesen kijelentettem nekik, hogy Joseph próféta, és én meg vagyok győződve erről. Szitkozódhatnak és rágalmazhatják őt tetszésük szerint, de nem semmisíthetik meg Isten prófétájának a kinevezését, csak a saját felhatalmazásuknak vethetnek véget. Elvághatják a szálat, mely a prófétához és Istenhez köti őket, és lesüllyedhetnek a pokolba«” (Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 79.).

Tan és a szövetségek 121:1–10, 16–17; 122:1–9

Ellenállás Észak-Missouriban

A tanulók maradhatnak kis csoportokban. Kérd meg őket, hogy olvassák el a kiosztott anyag második részét, melynek címe: „Összetűzés Észak-Missouriban: Megtanulni jól tűrni az ellenállást”. Magyarázd el, hogy ez a rész leírja a szentek azon tetteinek némelyikét, melyek ahhoz vezettek, hogy kiűzték őket Észak-Missouriból, a Prófétát pedig bezárták a Liberty börtönbe. Kérd meg tanulókat, hogy a csoportjukkal beszéljék meg az ennek a résznek a végén található kérdéseket.

Miután a tanulók végeztek a kiosztott anyaggal, mondd el, hogy a Tan és a szövetségek 121–123 egy olyan levél részleteit tartalmazza, melyet Joseph Smith próféta a Liberty börtönben való fogva tartásának vége felé írt a szenteknek.

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és a szövetségek 121:1–6-ot, a többiek pedig figyeljék meg, milyen kérdéseket tett fel a Próféta az Úrnak.

Milyen kérdéseket találtatok?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 121:7–10, 16–17; 122:7–9-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és gondolják át, hogyan erősíthette meg Josephet az, amit az Úr a könyörgéseire válaszolt, hogy szembe tudjon nézni ellenségei szüntelen ellenállásával.

A tanulók mondják meg, milyen tanokat és tantételeket ismertek meg az olvasott versekből. (A válaszok között ott lehetnek a következők: Ha a halandóságban jól viseljük az ellenállást, akkor Isten most és az örökkévalóságba is megáld bennünket. Akik az Úr szolgáit vádolják, azok a bűn szolgái. Erőt kaphatunk a próbatételeinkben, ha a Szabadító engesztelésére támaszkodunk és szem előtt tartjuk az Ő hűséges kitartásának példáját.)

Tedd ki a következő idézetet Neil L. Andersen eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„A próbatételnek értelemszerűen próbára kell tennie bennünket. Járhat gyötrelemmel, zavarodottsággal, álmatlan éjszakákkal és könnyesre áztatott párnákkal. A próbatételeinknek azonban nem kell lelkileg halálosaknak lenniük. Nem kell elvonniuk bennünket a szövetségeinktől és Isten háza népétől. […]

A vasat acéllá változtató heves tűzhöz hasonlóan, ha hűek maradunk saját hitünk tüzes próbájában, akkor lelkileg kifinomodunk és megerősödünk” (Hitetek próbája. Liahóna, 2012. nov. 41.).

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, ők mit tesznek vagy fognak megtenni annak szem előtt tartásáért, hogy Isten meg tudja erősíteni őket, amikor próbatételeket vagy hitükkel szembeni ellenállást tapasztalnak. Adj időt a tanulóknak ahhoz fűződő élményeik vagy gondolataik megosztására, hogy a nehéz időkben támaszkodhatunk Istenre.

Tanulói olvasmányok

Tan és a szövetségek 112:10–15; 121:1–10, 16–17; 122:1–9.
Neil L. Andersen: Hitetek próbája. Liahóna, 2012. nov. 39–42.

Erősnek maradni az ellenállás idején

A visszaállítás alapjai – 15. lecke

Hitehagyás Kirtlandben: Az egyházi vezetők hű követésének szükségessége

1837-ben az Ohio állambeli Kirtlandben lakó szentek pénzügyi gondokkal néztek szembe. Joseph Smith és más egyházi vezetők létrehoztak egy bank-szerű vállalatot, Kirtland Safety Society [Kirtlandi Biztonsági Társaság] néven, hogy segítsenek a szenteknek önellátóbbá válni pénzügyileg. Ezt az időszakot azonban kiterjedt gazdasági válság jellemezte, és az egész Amerikai Egyesült Államokban sok bank tönkre ment, köztük a Kirtland Safety Society is 1837 őszén. A bank kétszáz befektetője majdnem mindenét elveszítette; Joseph Smith vesztette a legtöbbet. Bár a Kirtland Safety Societyt nem az egyház finanszírozta, a szentek egy része mégis egyházi bankként, avagy a Próféta bankjaként tekintett rá, és Joseph Smitht okolták pénzügyi gondjaikért. Olyanok is voltak, akik bukott prófétának kezdték nevezni. A bank tönkremenetele ellenére azonban a pénzüket elvesztők közül sokan kitartottak a hitben és hűek maradtak a Prófétához.

A szentek nagy része között viszont kezdett elterjedni a hitehagyás és a hibakeresés lelkülete. 1838 júniusára mintegy 200–300 hitehagyó hagyta ott az egyházat, négy apostolt, a Mormon könyve három tanúját, és az Első Elnökség egyik tagját is beleértve. A szentek többsége azonban Brigham Younghoz hasonlóan hittel reagált erre a próbatételi időszakra, az Úr pedig megerősítette őket, és hűek maradtak a bizonyságukhoz. Sokan azok közül, akik a hitehagyás ezen időszakában hagyták el az egyházat, később visszatértek és kérték, hogy újra csatlakozhassanak az Úr egyházához. Oliver Cowdery, Martin Harris, Luke Johnson és Frederick G. Williams is közöttük volt.

E kirtlandi kihívások közepette néhány hitehagyó Joseph Smith megölésére törekedett. A Lélek figyelmeztetésére a próféta Sidney Rigdonnal együtt 1838. január 12-e éjszakáján elmenekült. Ellenségeik napokig üldözték őket, ám az Úr védelme velük volt, és családjukkal együtt 1838. március 14-én megérkeztek a Missouri állambeli Far Westbe.

A csoportoddal beszéljétek meg a következő kérdéseket:

Milyen tantételeket tanulhatunk ezekből az eseményekből arról, hogy mi módon reagáljunk életünkben az ellenállásra? Mit tanulhatunk ezekből az eseményekből arról, hogy mi módon reagáljunk az egyházzal szembeni ellenállásra?
Mit tehetünk azért, hogy akkor is hűek maradjunk az egyházi vezetőinkhez, ha halljuk, amint mások kritizálják őket?
Titeket milyen áldásokban részesített már a próféta követése?

Összetűzés Észak-Missouriban: Megtanulni jól tűrni az ellenállást

1837-ben és 1838-ban az egyház néhány eltávolodott és kizárt tagja, akik a szentek közt éltek Far Westben, pereket indított az egyház és vezetői ellen, és zaklatni kezdte az egyházat. 1838 júniusában Sidney Rigdon heves szónoklatot tartott, mely a „Só prédikáció” néven vált ismertté. Máté 5:13-at idézve azt mondta, hogy ha a só elveszti ízét, akkor semmire sem jó, és ki kell dobni, arra utalva ezzel, hogy az egyházat elhagyókat ki kellene űzni a szentek közül. Két héttel később, július 4-én, Sidney Rigdon beszédet mondott, melyben ígéretet tett rá, hogy a szentek meg fogják védeni magukat, még ha „halálos ütközetre” kerül is sor. Bár mindkét szónoklat nyilvánvalóan ellentétben állt az Úr utasításával, mely azt mondja, hogy „folyamodjatok békéért” (T&Sz 105:38), mindkét beszéd ki lett nyomtatva és nagy rémületet keltett azok között, akik nem voltak utolsó napi szentek.

Ezen időszak alatt egy Sampson Avard nevű megtért titkos eskütételre hívta azokat, akik csatlakozni kívántak hozzá a Danitáknak nevezett fosztogató banda létrehozásában. Avard Missouri állam lakosainak fosztogatására biztatta őket, azt hangoztatva, hogy ez Isten királyságának építését segíti majd elő. Avard meggyőzte követőit arról, hogy utasításai az Első Elnökségtől erednek. Az igazság később napvilágra került, és Avardot kizárták az egyházból, ám tettei jelentős kárt tettek az egyház jó hírnevében, és hozzájárultak a Próféta Liberty börtönbe történő bezárásához.

1838 októberében mindkét oldalon halálos áldozatokat követelt egy olyan összecsapás, mely néhány egyháztag és Missouri állambeli polgárőrök között zajlott le. A csatáról szóló túlzó híresztelések eljutottak Lilburn W. Boggs kormányzóhoz, aki ezt követően kiadta azt a parancsot, mely a kiirtási parancsként vált ismertté: „A mormonokat ellenségként kell kezelni, és a közjó érdekében, ha szükséges, ki kell irtani, vagy ki kell űzni az államból” (idézi History of the Church, 3:175). Far West városát hamarosan olyan létszámú polgárőrség kerítette be, mely ötszörös túlerőben volt a szentekhez képest. Joseph Smitht és más egyházi vezetőket bezárták a Liberty börtönbe. Az egész telet ott töltötték, a többi szentnek pedig el kellett hagynia az államot.

A csoportoddal beszéljétek meg a következő kérdéseket:

Milyen tantételeket tanulhatunk ezekből az eseményekből, melyek segítenek nekünk jobban tűrni az ellenállást?
Miért fontos mindannyiunk számára a Szabadító példájának követése vészhelyzet vagy ellenállás alkalmával? Mi történt Észak-Missouriban azért, mert a szentek egy része nem így tett?
Láttátok-e már, hogy valakinek a szavai vagy tettei miatt mások pozitívan ítélték meg az egyházat? Mikor?