24. lecke

Nauvoo elhagyása és a nyugatra vezető út

Bevezetés

Brigham Young sugalmazott vezetésével a szentek befejezték a Nauvoo templom felépítését, ahol szent szövetségeket kötöttek, mielőtt elindultak volna veszélyes útjukra, a Sziklás-hegységben található új otthonuk felé. Ezek a templomi szövetségek erőt és ösztönzést adtak a szenteknek, miközben nehézségekkel néztek szembe az út során. E hű szentek örökségének haszonélvezőiként tanulhatunk a példájukból, és előkészíthetjük annak útját, hogy mások is élvezhessék az evangélium áldásait.

Háttérolvasmányok

Gordon B. Hinckley, “True to the Faith,” Ensign, May 1997, 65–67.
M. Russell Ballard, “You Have Nothing to Fear from the Journey,” Ensign, May 1997, 59–61.
Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. (Church Educational System manual, 2003), 302–14, 329–36.

Javaslatok a tanításhoz

A Nauvoo templom befejezése

Tedd ki az eredeti Nauvoo templom képét, vagy használj egy képet az új Illinoisi Nauvoo templomról (lásd Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 118. sz.). Mondd el a tanulóknak, hogy miután az utolsó napi szentek elmentek Nauvooból, az általuk épített templom 1848-ban tüzet fogott, majd 1850-ben egy tornádó majdnem a föld színéig rombolta. Mintegy 150 évvel később új templom épült, mely kinézetre nagyon hasonlított az eredetihez, és 2002 júniusában került sor a felszentelésére.

Mondd el, hogy Joseph Smith vértanúhalála után a szentek a Tizenkét Apostol Kvóruma irányítása alatt azon voltak, hogy a lehető leggyorsabban befejezzék az eredeti Nauvoo templomot. Tedd ki a következő idézeteket, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel őket, az osztály pedig figyelje meg, milyen áldozatokat hoztak a szentek a Nauvoo templom felépítéséért:

„Ezernél több férfi ajánlotta fel a munkáját minden tizedik napon. Louisa Decker, egy fiatal lány édesanyja templomi felajánlásként eladta a porcelánedényeit és egy szép ágytakarót, és ez nagy hatással volt a lányára. Más utolsó napi szentek lovakat, kocsikat, teheneket, sertést és gabonát adtak, hogy segítsék a templom építését. Nauvooban az asszonyokat arra kérték, hogy a tíz- és egycenteseiket ajánlják fel a templomi alap javára” (vö. Örökségünk: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza rövid története [1996]. 59.).

Elizabeth Terry Kirby Heward odaadta az egyetlen tulajdonát, amivel rendelkezett – nemrég meghalt férje óráját. „Odaadtam, hogy segítsem a Nauvoo templomot, és minden mást is odaadtam, amit csak nélkülözni tudtam, azt az utolsó néhány dollárt is, amim még volt ezen a világon, és mindez összesen közel 50 dollárt tett ki” (idézi Carol Cornwall Madsen, In Their Own Words: Women and the Story of Nauvoo [1994], 180).

Mondd el, hogy a szentek egyre fokozódó üldöztetése, valamint az egyház ellenségeinek fenyegetése miatt az egyház vezetői 1845. szeptember 24-én bejelentették, hogy a szentek a következő év tavaszán elhagyják Nauvoot. Kérdezd meg a tanulóktól:

Szerintetek milyen hatással volt a szenteknek a templom befejezésére irányuló erőfeszítéseire az a döntés, hogy el fogják hagyni Nauvoot?

Magyarázd el a tanulóknak, hogy bár a szentek tudták, hogy el fogják hagyni Illinoist, fokozott erőfeszítéseket tettek azért, hogy befejezzék a templomot, mielőtt elindulnak. Az templom egyes termeit, mihelyt elkészültek, rögtön felszentelték, hogy minél hamarabb lehessen bennük szertartásokat végezni. Halála előtt Joseph Smith próféta férfiak és nők egy kis csoportjának levezette a templomi felruházás szertartását. 1845. december 10-én ezek a férfiak és nők elkezdtek más egyháztagok számára templomi szertartásokat végezni a templom felszentelt termeiben. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel következő két bekezdést, mely felvázolja, milyen erőfeszítéseket tettek a szentek és vezetőik annak biztosításáért, hogy Nauvoo elhagyása előtt a lehető legtöbb ember részesüljön templomi szertartásokban.

1844 és 1846 között Brigham Young elnök és a Tizenkét Apostol sürgősen elvégzendő fontos dologként tekintett a Nauvoo templom befejezésére. Már az építkezés befejezése előtt is került sor felruházások és pecsételések végzésére. Brigham Young (1801–1877) feljegyzése szerint: „A szentek oly nyugtalanul várták a [templomi] szertartások elnyerését, és mi is annyira szolgálni szerettünk volna nekik ezekkel, hogy én teljesen átadtam magam az Úr munkájának, éjjel-nappal a templomban voltam, alig aludtam naponta átlag négy órát, és csak hetente egyszer mentem haza” (in History of the Church, 7:567).

A templomban dolgozó férfiakon kívül „harminchat nő szertartásszolgaként tevékenykedett a Nauvoo templomban, 1845–1846 telén éjjel-nappal dolgozva azért, hogy a kivonulás előtt a lehető legtöbb ember számára elvégezzék a szertartásokat. »Szünet nélkül, minden nap dolgoztam a templomban, mielőtt bezárt volna« – emlékszik vissza Elizabeth Ann Whitney, a harminchat nő egyike. »Ennek a küldetésnek szenteltem magamat, az időmet és a figyelmemet.« További nők tucatjai mostak ruhát és készítettek ételt, fizikailag lehetővé téve ezt a figyelemre méltó vállalkozást” (Carol Cornwall Madsen, “Faith and Community: Women of Nauvoo,” in Joseph Smith: The Prophet, The Man, ed. Susan Easton Black and Charles D. Tate Jr. [1993], 233–34).

Mondd el, hogy 1845. december 10-e és 1846. február 7-e között – amikor a szentek elindultak a nyugatra vezető útjukon –, a szentek közül mintegy 5615-en részesültek a Nauvoo templomban a felruházás szertartásában, és számos családot pecsételtek egymáshoz.

Mi tudhatunk meg abból, hogy a szentek annak tudatában is áldozatokat hoztak a templom befejezéséért, hogy hamarosan elmennek Nauvooból? (A tanulók több tantételt is megfogalmazhatnak, például: A templomi szertartások elnyerése minden igazlelkű erőfeszítést és áldozathozatalt megér a részünkről. Ezt fel is írhatod a táblára, hogy hangsúlyt fektess rá.)
Szerintetek hogyan készíthette fel a templomi szertartások elnyerése azokat, akik Nauvoot elhagyva bő 1600 kilométert tettek meg azért, hogy menedékre leljenek az Amerikai Egyesült Államok nyugati felén?

E kérdés megválaszolásának elősegítéseként tedd ki a következő idézeteket Sarah Rich nőtestvértől, valamint Robert D. Hales eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót a felolvasásukra:

„…ha nem rendelkeztünk volna azzal a hittel és tudással, melyet ránk ruháztak abban a templomban az Úr Lelkének befolyása és segítsége által, akkor vándorlásunk olyan lett volna, mintha vakon tapogatóztunk volna a sötétben” (Sarah Rich, idézi Leányaim a királyságomban: a Segítőegylet története és munkássága [2011]. 32.).

„Pionír őseink családokként egymáshoz lettek pecsételve Nauvooban. A Nauvoo templomban az Úrral kötött szövetségeik védelmet jelentettek számukra a nyugatra tartó útjuk során, ahogyan számunkra is védelmet jelentenek ma és egész életünkben is. […]

Ezen korai szentek számára a templom szertartásaiban való részvételük lényegi részét képezte a bizonyságuknak, amikor nehézségekkel vagy dühös csőcselékkel néztek szembe, amikor kiűzték őket nauvooi kényelmes otthonaikból, valamint az előttük álló hosszú és nehéz út során. A szent templomban hatalommal ruháztattak fel. Férj és feleség egymáshoz pecsételtetett. A gyermekek szüleikhez pecsételtettek. Sokuknak haltak meg családtagjaik az út során, de tudták, hogy ez nem a vég. Az egész örökkévalóságra egymáshoz voltak pecsételve a templomban” (Robert D. Hales, “Temple Blessings,” New Era, Feb. 2014, 4).

Kérdezd meg a tanulóktól:

Milyen hatása volt a templomi szertartások elnyerésének az akkori utolsó napi szentekre, akik rákényszerültek a hosszú, nyugatra vezető út megtételére? (Miközben a tanulók elmondják válaszaikat, segíts nekik megérteni a következő tantételt: A templomi szertartások védelmet és erőt adhatnak nekünk, amikor nehézségekkel és viszontagságokkal teli időszakokkal nézünk szembe.)
Titeket hogyan védett és erősített meg a templomi hódolat próbatételek időszakaiban? Ismerőseiteket?

Buzdítsd a tanulókat, hogy gondolják át, mit tehetnének azért, hogy nagyobb lelki védelemre és erőre tegyenek szert azáltal, hogy az Úr házában hódolnak.

Tan és a szövetségek 136

Az Úr utasításai a nyugatra utazóknak

Kérd meg a tanulókat, hogy lapozzanak a 6. egyháztörténeti térképhez: Az egyház nyugat felé tartó útja, és keressék meg, hol van Nauvoo és a Téli Szálláshely. Magyarázd el, hogy mivel nagyon sok eső esett, és alig voltak készleteik, a szenteknek, akik 1846 februárjában hagyták el Nauvoot, négy hónapjukba telt Iowa átszelésének alig 500 kilométeres útja. Ebben az időszakban több mint 500 utolsó napi szent férfi – akik a Mormon Hadtest néven váltak ismertté – Brigham Young elnök hívásának eleget téve katonának állt az Amerikai Egyesült Államok Hadseregében, hogy szolgálatot teljesítsen a Mexikó elleni háborúban. Voltak olyan férfiak, akikhez csatlakozott a feleségük és a gyermekeik. Szolgálatukkal pénzt kerestek, hogy segítsenek a szegény egyháztagoknak nyugatra utazni, azonban a nyugat felé vezető út egy részére ez sok családot férj és apa nélkül hagyott, ezért az egyházi vezetők úgy határoztak, hogy 1847 tavaszáig nem mennek tovább nyugat felé a Sziklás-hegységbe. A szentek egy olyan helyen telepedtek le, melynek a Téli Szálláshely nevet adták. Itt kapta meg Brigham Young a Tan és a szövetségek 136-ban feljegyzett kinyilatkoztatást.

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és a szövetségek 136:1–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen utasítást adott az Úr a szenteknek, mit tegyenek, hogy felkészüljenek a nyugatra tartó utazásuk folytatására.

Hogyan kellett megszervezniük a csoportokat? Szerintetek hogyan segítette ez a felépítés a szenteket az útjukon?
Miben hasonlít ez a felépítés arra, ahogyan ma meg van szervezve az egyház? (Miután a tanulók válaszoltak, felírhatod a táblára a következő igazságot: Az Úr csoportokba szervezi a szentjeit, hogy mindenki kaphasson útmutatást és gondoskodni lehessen róla.)
Mire utal a 4. vers, hogyan kapnak majd erőt a szentek, miközben erőfeszítéseket tesznek az Úr akaratának véghezvitelére?

Kérd meg a tanulókat, hogy magukban tanulmányozzák a Tan és a szövetségek 136:6–11-et, és nézzék meg, hogyan kellett a szenteknek megszervezni magukat azért, hogy a nyugatra vezető útjuk során gondoskodjanak egymás szükségleteiről, valamint segítsék a szegényeket és a szükséget látókat. Elegendő idő után a beszélgetés vezetése érdekében felteheted a következő kérdéseket:

A 6–11. versek mely szavai vagy kifejezései jelzik, hogyan kellett a szenteknek gondoskodniuk egymásról és a szükséget látókról? (Kihangsúlyozhatod a 6., 7. és 9. versben található „előkészületek”, „felkészül” és „készítsen” szavakat. Ez felhívja a figyelmet az ismétlések észrevétele megtanulásának szentírás-tanulmányozási készségére.)
A 11. vers szerint mit ígér az Úr azoknak, akik igyekeznek segíteni másoknak és előkészítik számukra az utat? (Miközben a tanulók válaszolnak, írd fel a táblára a következő tantételt: Az Úr meg fog áldani minket, ha segítünk másoknak és előkészítjük számukra az utat.)
Számotokra ki készítette elő az utat, hogy élvezhessétek az evangélium áldásait? Mit tettek azért, hogy előkészítsék számotokra az utat?

Elmagyarázhatod, hogy a pionír meghatározása lehet olyan személy, aki előre megy, hogy előkészítse vagy megnyissa az utat az utána érkezők számára, és valamilyen tekintetben mindannyian lehetünk pionírok. Adj időt a tanulóknak, hogy átgondolják, mit tehetnének azért, hogy segítsenek másoknak és előkészítsék számukra az utat, hogy élvezhessék az evangélium áldásait. Kérj meg pár tanulót, hogy mondják el, mit gondolnak. Tegyél bizonyságot arról, hogy az Úr szeretné, ha egész életünkben igyekeznénk előkészíteni az utat minden egyes gyermeke számára az evangélium elnyeréséhez és az Őhozzá való visszatéréshez.

Mondd el, hogy a szentek az Úr parancsolatainak engedelmeskedve segítettek egymásnak és előkészítették az utánuk jövők számára az utat. Az első pionír csoport 1847. április 5-én indult el a Téli Szálláshelyről. Több mint 1600 kilométernyi utat tettek meg, és 1847 júliusának végén érkeztek meg a Sóstó-völgybe. Brigham Young elnök 1847. július 24-én ért oda a völgybe, ahol megerősítést kapott arról, hogy a szentek rátaláltak új otthonukra.

Tedd ki a következő idézetet William R. Walker eldertől, a Hetvenek egy korábbi tagjától, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„Akár pionírok leszármazottai vagytok, akár nem, a hit és áldozathozatal mormon pionír öröksége a ti örökségetek is. Ez Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza öröksége” (Éljetek hűen a hithez! Liahóna, 2014. máj. 97.).

Szerintetek miért fontos az egyház minden tagjának megérteni, hogy „a hit és áldozathozatal mormon pionír öröksége” a származásuktól függetlenül az ő örökségük is?
Hogyan ösztönözheti ma az egyház tagjait a mormon pionírok útjának megismerése az egymás szolgálatára és arra irányuló erőfeszítéseikben, hogy segítsenek másoknak a Mennyei Atyánkhoz visszavezető úton?

Tedd ki a következő idézetet Gordon B. Hinckley elnöktől (1910–2008), és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„[A pionírok] hatalmas erőfeszítéseinek haszonélvezői vagyunk. Remélem, hogy hálásak vagyunk ezért. Remélem, hogy mély hálaérzetet hordunk a szívünkben mindazért, amit értünk tettek. […]

Szeretett testvéreim, oly áldottak vagyunk! Oly csodálatos örökséggel rendelkezünk! Van benne áldozathozatal, szenvedés, halál, jövőkép, hit, valamint tudás és bizonyság Istenről, az Örökkévaló Atyáról, és az Ő Fiáról, a feltámadt Úr, Jézus Krisztusról. […]

Akkor becsüljük meg leginkább az előttünk járókat, ha jól szolgálunk az igazság ügyében” (“True to the Faith,” Ensign, May 1997, 66–67).

Emlékeztesd a tanulókat, hogy minden egyháztagot megáldottak mások, akik előkészítették számukra az utat, hogy élvezhessék az evangélium áldásait. Buzdítsd a tanulókat, hogy gondolják át, mit tehetnének, amivel felkészíthetnének másokat – az utódaikat is beleértve ebbe – a Mennyei Atyánkba és Jézus Krisztusba vetett hit és engedelmesség szerinti életre.

Tanulói olvasmányok

Tan és a szövetségek 136.
Gordon B. Hinckley, “True to the Faith,” Ensign, May 1997, 65–67.